Jézus az egyház feje. Nemcsak azokra árad Jézus kegyelme és áldása, akik a földön élnek, vagy a mennyországban vannak, hanem azokra is, akik az alvilágban tartózkodnak.

„Világosítsa meg lelki szemeteket, hogy tudjátok, milyen reményre hívott meg titeket, milyen gazdag dicsőséges öröksége a szentek számára, és milyen mérhetetlenül nagy az ő ereje fölöttünk, akik hiszünk. Hatalmas erejének hatékonyságát Krisztusban mutatta meg, amikor feltámasztotta a halottak közül, és jobbjára állította a mennyekben, minden fejedelemség és hatalmasság, erő és uralom, és minden egyéb név fölé, nemcsak ezen a világon, hanem az eljövendő világban nevezettek fölé is. Mindent a lába alá vetett, megtette mindenekfölött álló főnek az egyház számára, amely az teste, és annak a teljessége, aki mindent mindenben betölt” (Ef 1,18-23) Jézus a Misztikus Test, az Egyház feje, benne áll fönn minden, és benne lakik Isten egész teljessége (Kol 1,15-20).

[…] Tudjuk, hogy a Kálvária-hegyen történt keresztre feszítés nagy eseménye után az elmúlt kétezer évben sokan üdvözültek, sokan azonban még nem. Sokan meghaltak anélkül, hogy Krisztust megismerték volna, sokan mások pedig, akik ismerték Krisztust, elhagyták és akarva vagy akaratlanul bűneikben haltak meg.

Szilárd meggyőződésem, hogy aki Isten igéjét hirdeti és Jézus szolgálatát, azaz a lelkek megmentését végzi, azokért a lelkekért is felelős, akik már eltávoztak e világból. Hisszük a halottak feltámadását, ami arra indít engem, hogy „a Lélek eme dicsőséges szolgálatát” (2Kor 3,8) is végezzem.

„Ha tehát hirdetjük, hogy Krisztus feltámadt a halálból, hogyan állíthatják némelyek közületek, hogy nincs feltámadás? Ha nincs feltámadás, akkor Krisztus sem támadt fel Ha pedig Krisztus nem támadt fel, nincs értelme a mi tanításunknak, nincs értelme a ti hiteteknek sem. Ráadásul még Isten hamis tanúinak is bizonyulunk, mert Istenről azt tanúsítjuk, hogy Krisztust feltámasztotta, holott nem támasztotta fel, ha a halottak egyáltalán nem támadnak fel.Ha ugyanis a halottak nem támadnak fel, akkor Krisztus sem támadt fel Ha pedig Krisztus nem támadt fel, semmit sem ér a hitetek, mert még mindig bűneitekben vagytok. azok is elvesztek, akik Krisztusban haltak meg. Ha csak ebben az életben reménykedünk Krisztusban, minden embernél szánalomra méltóbbak vagyunk.” (IKor 15,12-19)

Az eredeti szövegben Szent Pál azt mondja az elhunytakról, hogy Krisztusban „alszanak”, ezért a mi feladatunk az, hogy Isten igéjével és a szentségek, különösen a szent Eucharisztia erejével felébresszük őket ugyanúgy, ahogy azokat is fel kell ébreszteni, akik e világon lelki értelemben tekinthetők alvóknak. Akik eltávoztak e világból, azok Szent Pál kifejezése szerint „elaludtak”, ahogy a modern nyelveken is többféleképpen lehet kifejezni, hogy valaki meghalt: „elhunyt”, „eltávozott közülünk”, „elment”, „nincs már köztünk”, „felment a mennybe”, vagy „megérkezett Isten országába” stb.

Szomorú, hogy egyes keresztények Szent Pálnak ezt a kifejezését másként értelmezik és azt mondják, hogy „azokat, akik az Úrban alszanak”, nem lehet felébreszteni, semmilyen közösségünk nem lehet velük, és semmit sem tehetünk értük.

Ha figyelmesen elolvassuk a korinthusiaknak első levél 15. fejezetét, ahol Szent Pál a feltámadásról beszél, a halottakért való megkeresztelkedést is említi és azt mondja, hogy Krisztusban mindnyájan életre fognak kelni „Amit gyöngeségben vetnek el, erőben támad fel, érzéki testet vetnek el, és lelki test támad fel” (42-44), és a győzelem teljes mértékben Krisztusnak köszönhető (27) – itt látjuk, hogy Pál amellett száll síkra, hogy imádkozni kell a megholtakért, és fel kell venni a szentségeket értük.

Mióta az Úr azzal bízott meg, hogy az elhunyt lelkeket szolgáljam, minden nap úgy osztom be napomat, hogy legyen időm a halottakért imádkozni. Mint Önök is tudják, minden héten más helyen, gyakran más országban hirdetem Isten igéjét.

Gyakran felkeresnek elhunyt lelkek azokból az országokból, ahol éppen prédikáltam, bemutatkoznak, megmondják a nevüket, és néha azt is elmesélik, hogyan haltak meg, és megkérnek, hogy imádkozzam értük.

Vannak, akik balesetben vagy valamilyen szerencsétlenségben haltak meg, mások háborúban vagy öngyilkosság következtében, és sokan haltak meg hit vagy szentségek nélkül.

[…] Ezen szolgálatom során van, hogy a Szentlélek azt kéri tőlem, hogy böjtöljek és végezzek több önmegtagadást értük, és mondjak értük szentmiséket. Gyakran előfordul, hogy azt kérik tőlem, hogy misézzek értük, amit természetesen meg is teszek.

Azok lelkei, akik keresztények voltak, olykor azt kérik tőlem, hogy adjak feloldozást bűneik alól. Biztos sokak bolondságnak és nevetségesnek tartják mindezt, de tudom, hogy azok, akik a Szentlélekben élnek, megértik a lelki dolgokat. „Az érzéki ember azonban nem fogja fel, ami az Isten Lelkéé, mert oktalanság az számára, és nem tudja megérteni, hiszen lelki módon kell azt megítélni. A lelki ember pedig mindent megítél, azonban senki sem ítéli meg.”(1Kor 2,14-15)

Szilárd meggyőződésem, hogy Krisztus küldött engem a kiengesztelődés szolgálatára, hogy kiengeszteljek egymással férfit és nőt, fiatalt és időset, keresztényt és nem keresztényt, élőket és holtakat, azt, ami látható és ami láthatatlan, hogy Krisztus legyen a feje az egész teremtésnek (2Kor 6,18-21).

Létrehozva 2014. február 28.