Üzletemberekként leginkább a céljaink határozzák meg a tetteinket: napi célok, projektcélok, pénzügyi célok, karriercélok, és lehetne ezt tovább is sorolni. Ugyanakkor gondolkodunk életcélokon is, mik a végső céljaink?

Nemrégiben láttam egy rövid videót, amelyben egy lelkész elmesélte a gyülekezetében egy üzletemberrel való találkozását. Az üzletember azt tervezte, hogy elhagyja a gyülekezetet, mert az egyik prédikáció sértette őt. A lelkipásztor megkérdezte, hogy mi tűnt olyan sértőnek.

Az üzletember felidézte, hogy a prédikációban elhangzott, hogy nem bölcs dolog, ha valaki arra törekszik, hogy minél több pénzt keressen, majd egy népszerű nyugdíjas övezetbe költözik, és élete hátralévő részét golfozással tölti. Az üzletember megsértődött, mert ő éppen ezt tervezte – amint lehet.

Válaszul a lelkipásztor azt sugallta, hogy az üzletember elbagatellizálja az életét azzal, hogy élete hátralévő részét egy labda kergetésének szenteli a golfpályán ahelyett, hogy Isten adta ajándékait és tapasztalatait arra használná, hogy hatással legyen az emberekre. Azt mondta: „Amikor Jézus Krisztusnak adjuk az életünket, Ő arra hív, hogy hatással legyünk – hogy erőnket, képességeinket és tehetségünket arra használjuk, hogy a körülöttünk lévő világra hassunk, jobbá tegyük”.

Túl gyakran töltjük a munkaidőnket azzal, hogy alig várjuk a hétvégét. A karrierünket azzal töltjük, hogy türelmetlenül várjuk a nyugdíjazást, hogy „végre azt csinálhassuk, amit szeretnénk”. Gondoltunk már arra, hogy amit a munkahelyen teszünk, az pontosan az, amit Isten akar, hogy tegyünk?

Az egész Biblia csak egyszer említi a nyugdíjazást. Mózes negyedik könyvében a levitákról, Izrael hivatásos papjairól azt írja, hogy „Ötvenéves korában pedig vonuljon vissza a szolgálatot végzők seregéből, és ne végezzen tovább szolgálatot, segédkezhet a kijelentés sátránál tennivalóik elvégzésében a testvéreinek, szolgálatot azonban ne végezzen.” (Mózes negyedik könyve 8, 25-26). Istennek volt egy utódlási terve a rituális áldozatokat végző papok számára, de a „visszavonult” papoknak még ekkor is segíteniük kellett azoknak, akik a helyükre léptek.

Mindannyian egyediek vagyunk, különböző érdeklődési körrel, képességekkel, élettapasztalatokkal, és Jézus Krisztus követői esetében lelki ajándékokkal rendelkezünk, amelyeket Isten szándéka szerint az Ő isteni céljaira használhatunk. „Amit tesztek, jó lélekkel végezzétek úgy, mint az Úrnak, és nem úgy, mint az embereknek, tudván, hogy ti viszonzásul megkapjátok az Úrtól az örökséget. Az Úr Krisztusnak szolgáljatok!” (Pál levele a kolosséiakhoz 3, 23-24)

Van odaszánt idő a pihenésre, kikapcsolódásra, ahogy azt már több Mannában is olvashattuk. De kevés értelme van annak, hogy az életcélunk az legyen, hogy csak addig dolgozzunk, amíg elég erőforrást gyűjtünk ahhoz, hogy visszavonulhassunk a világtól, és minden ébren töltött óránkat olyan tevékenységekkel töltsük, amelyeknek nincs örökkévaló hatása.

A Hegyi beszédben Jézus arról beszélt, hogy olyan dolgokra kell összpontosítani, amelyek az örökkévalóságban megmaradnak: „Ne gyűjtsetek magatoknak kincseket a földön, ahol a moly és a rozsda megemészti, és ahol a tolvajok betörnek, és ellopják, hanem gyűjtsetek magatoknak kincseket a mennyben, ahol sem a moly, sem a rozsda nem emészti meg, és ahol a tolvajok sem törnek be, és nem lopják el.” (Márk evangéliuma 6, 19-20) A golf, vagy bármilyen időtöltés, amit választunk, lehet, hogy élvezetes, de nem valószínű, hogy sok olyan kincset találunk ott, ami az örökkévalóságig megmarad.

Forrás: Monday Manna, keve.org

Létrehozva 2025. június 17.