A misén viselt szemérmetlen ruházat nem kényelmi, hanem lelki probléma

Igen, újra nyár van. A nap teljes erővel süt, a légkondicionáló túlórázik, és jóval kevesebb ruhát viselünk. Le a zárt cipőkkel és pulóverekkel, elő a szandálokat, papucsokat, rövidnadrágokat, pólókat és szellős kis ruhákat. Ez mind rendben van. Végül is, amikor emelkedik a hőmérséklet, a legfontosabb az, hogy hűvös maradjon a testünk, és megőrizzük a nyári lazaságot és nyugodtságot. Le merem fogadni, hogy a legtöbbünknek van legalább egy pár papucsa és néhány rövidnadrágja a szekrényében. Nekem biztosan van.

De felhúzod ezeket a vasárnapi misére? Sajnos sok katolikus felhúzza. Itt, San Diegóban egész évben gyönyörű idő van, ezért a misén nagyon gyakoriak a szuper alkalmi ruhák. De nyáron még rosszabb a helyzet – és nem csak a városon kívülről érkezők jelennek meg a misén úgy, mintha a strandra készülnének. A plébánosok is így öltöznek.

Nyáron a várakozás a szentáldozásra sokszor olyan lehet, mint Disneylandben vagy egy baseball meccsen: hátul kivágott ruhák, csőtopok, rövidnadrágok, mélyen kivágott felsők, pánt nélküli felsők és ruhák, szűk szoknyák és jeggingek, miniszoknyák és papucsok. És nem csak a nők öltöznek helytelenül a misén. A férfiakat is ellenőrizni kell. Elég a szakadt pólókból, a lógó farmerből, a mellkast fedetlenül hagyó trikókból, a baseball sapkákból, a csontos lábujjakat mutató papucsokból, az úszónadrágokból, a rövidnadrágokból és a szőrös lábakból. Fúj.

Gyerekként emlékszem, hogy nyáron, amikor a hőmérséklet megközelítette a 32 fokot, elmentem a templomba, de soha nem láttam ott senkit, aki bármi olyat viselt volna, ami a strandruházatra emlékeztetett. A templomba a vasárnapi legjobb ruhát kellett felvenni. Még a legforróbb vasárnapokon is anyám, a nővérem és én szép nyári ruhákat viseltünk; a hőmérséklettől függetlenül apám öltönyt és cipőt viselt. Rövidnadrág viselése a templomban elképzelhetetlen volt. A templomban nem volt légkondicionáló. Túléltük. Őszintén szólva, amikor tűző meleg van, akkor nem számít, mennyit veszel le magadról, akkor is tűző meleg van. A megfelelő, könnyű ruházat ugyanolyan hűvös marad, mint egy póló és rövidnadrág. Ezért nem állja meg a helyét az a kifogás, hogy „túl meleg van ahhoz, hogy bármi mást viseljek a templomban, mint rövidnadrágot”.

A misén való szemérmetlen öltözködés nem kényelmi, hanem lelki probléma, melynek gyökerei egy túlzottan szexualizált kultúrában rejlenek, ennek divatirányzatai évtizedek óta hatnak a plébániáinkra. A mentalitás, hogy „senki másra nem tartozik, hogy mit viselek a misén – Isten ismeri a szívemet”, az alázatosság hiányát és a szentmisén történtek rossz megértését tükrözi. Emellett a mások iránti tisztelet hiányát is jelzi, figyelmen kívül hagyva, hogy szemérmetlen öltözködésünk bűnre csábíthatja az ellenkező neműeket.

A templomnak, „Az imádság házának — mely az Eucharisztia ünneplésének és őrzésének helye, ahová egybegyűlik a hívő nép, ahol segítséget és vigasztalást talál az, aki hittel imádja Isten áldozati oltáron értünk fölajánlott és jelenlévő Fiát, Üdvözítőnket — szépnek, áhítatra hangolónak és a szent szertartások végzésére alkalmasnak kell lennie” (KEK 1181). A templom nem olyan hely, ahol a kísértést és a bűnt szabadjára kell engedni, ahol a szexuális zavaró tényezők versenghetnek az oltár szentségében jelen lévő Urunkkal. Amikor a szentmisén imádkozunk, ezt mondjuk: „Ne vígy minket kísértésbe, hanem szabadíts meg a gonosztól.” Akkor miért engedjük, hogy a testi kísértések nyíltan jelen legyenek a szentmisén? Miért engedjük, hogy a Gonosz ólálkodjon szent helyeinken, ártatlan lelkek romlását keresve?

A szemérmetlen öltözködés a testi vágyakat vonzza, amely Aquinói Szent Tamás szerint,

elcsábítja az embert, eltérítve őt a jótól. A lélek ugyanis mindig a lelki dolgokban gyönyörködik, de a test, amely érvényesülni akar, akadályokat gördít a lélek elé.

2006-ban, a szerénységről, különösen a vasárnapi misére öltözködésről írt pásztori levelében John W. Yanta, Amarillo (Texas) püspöke emlékeztette a híveket: „Sokféleképpen segíthetünk a gonosznak, többek között az öltözködésünkkel is.”

Az évek során én is megéltem kényelmetlen élményeket a templomban, amikor olyan emberek mögött vagy mellett kellett ülni, akiknek fogalmuk sem volt a tisztességes öltözködésről. Egyszer egy család mögött ültem, akiknek „fizikailag érett” tinédzser lánya olyan rövid topot és olyan szűk nadrágot viselt, hogy csodálkoztam, hogyan tud egyáltalán mozogni. A pillantásokból, amiket a szentáldozásra menet kapott, egyértelműen látszott, hogy ezt nem csak én vettem észre. Szülei láthatóan nem vettek tudomást a lányukra irányuló figyelemről.

Az egyház nem kötelez minket arra, hogy a misén bizonyos módon öltözzünk, de számos emlékeztetőt küld nekünk a misén való megfelelő öltözködés értékéről és fontosságáról:

A szent liturgiára is megfelelő öltözékben kell megjelenni. Keresztényként szerényen kell öltözködnünk, olyan ruhákat kell viselnünk, melyek tükrözik Isten iránti tiszteletünket, és kifejezik a liturgia és egymás iránti tiszteletünket (Az Eucharisztiában jelen levő Krisztus méltó fogadására való felkészülésről).

Testünk viselkedése (gesztusok, ruházat) kell, hogy kifejezze a tiszteletet, az ünnepélyességet és az örömöt, amikor Krisztus vendégül lát minket (KKK 1387).

A misén a szerénység kérdésének felvetésétől gyakran tartunk, mert évek óta azt halljuk, hogy „nem szeretnénk, hogy bárki is megbélyegezve vagy nemkívánatosnak érezze magát az imádkozóhelyünkön”, vagy „ha bármit is mondunk a ruházatról, akkor talán nem jönnek többet misére”. Az utóbbi megjegyzéssel kapcsolatban Yanta püspök így fogalmazott:

„Ha valaki kifogást keres [hogy miért ne menjen templomba], akkor találni erre fog valamit.”

Nem hiszem, hogy az egyes római templomokban található „szerénység őrzőinek” minden katolikus templom ajtajánál állniuk kellene, és visszafordítani azokat, akik nem felelnek meg a plébánia öltözködési szabályainak. Nem hiszem azt sem, hogy a nőknek úgy kellene templomba jönniük, mintha a „A farm, ahol élünk” című sorozatból léptek volna ki, vagy hogy a férfiaknak szmokingot kellene viselniük a vasárnapi misén. Csak józan ésszel kell öltözködnünk, amikor templomba megyünk. Ennyi. A meleg nyári napokon talán az üzleti elegáns öltözék lehetne egy jó kiindulási pont.

A mai hívőknek, sőt ma még inkább, mint valaha, az egyház által mindig ajánlott eszközöket kell használniuk a tiszta élethez. Ezek az eszközök: az érzékek és az elme fegyelme, éberség és körültekintés a bűnbeesés alkalmaitól való tartózkodásban, a szemérmesség betartása. (Persona Humana).

Forrás angol nyelven

További cikkeink a témában:

Templomi illemszabályok

Kis templomi illemtan

A templomi viselkedés etikettje 15 pontban

Templomi etikett (2)

A templomi fotózás szabályai (2017)

Létrehozva 2025. június 16.