Ha van egy közös nevező a mai köz- és magánéletben oly sok nemzetben, akkor az a káosz. A kaotikus perspektívák egyre szaporodnak, miközben a káosz felé haladunk, amelyről senki sem tudja, hová vezet.

A káosz rejtélyes erői robbanásokat és kitöréseket okoznak, melyek azt a benyomást keltik, hogy a világ összeomlik. Az ostoba optimisták – bocsánat az oxymoron kifejezésért – nem nagyon félnek ettől a káosztól, mert úgy gondolják, hogy végül „minden visszatér a kiindulási pontra”. Azok, akik magukat előrelátónak tartják, megriadnak, mert úgy gondolják, hogy a világ hamarosan „felfordul”. Mindazonáltal mindkettő téved, mert végül az a helyzet fog dominálni, hogy „plus ça change, plus c’est la même chose” – minél többet változik, annál inkább ugyanaz marad.

Valóban, egy kaotikus folyamatnak vagyunk tanúi és áldozatai, amely mozog, de mégis mozdulatlan. Látjuk, hogy itt-ott viták törnek ki. A helyzet annyira feszültté és kritikussá válik, hogy úgy tűnik, világháború törhet ki bárhol. Azonban a káosz forgószelében végül minden mozdulatlanná válik.

Így egyre több ország merül bele ebbe a folyamatos mozgás közepette rögzült mozdulatlanságba. A helyzet se nem javul, sem nem romlik, de nagy drámát okoz.

Ez a tragédia egyfajta pszichoszociális AIDS, amely az egész világon terjed. Ez egy olyan betegség, amely nem öl, de gyengíti a nemzeteken belül minden egészséges és organikus dolgot.

A szaporodó katasztrófák, az erkölcsi romlás és az anyagi pusztítás közepette az emberiség szenved és így siránkozik: „Mindenkinek el kell fogadnia a törékenységet, mint az élet szabályát. Minden törékeny, semmi sem értelmes.”

Az üzenet lényege a következőnek tűnik: „Szokj hozzá, és fogadd el, hogy már semmi sem okkal létezik! Az emberi értelem halott, és soha többé nem fog semmi ésszerű történni! Ez talán nem kerül kifejezésre, de a világ eseményei egyre abszurdabbnak és irracionálisabbnak tűnnek majd. Mindenkinek meg kell szoknia azt a gondolatot, hogy az abszurditás uralkodik a világon!”

Így jutunk el a következtetéshez: „Távozz, értelem! Emberi gondolat, csend legyen! Az emberiség ne gondolkodjon többé, hanem hagyja magát sodorni az események által, mint az állatok!”

E mélységből az éles eszű katolikusok meglátják a csalóka fényt ebben az üzenetben. Ez egy egyszerre baljós és vonzó, megnyugtató és őrült dalnak tűnik, amely abból a nyomorult lényből fakad, aki az irracionalitás, az abszurditás és a Mindenható elleni ostoba, gyűlölködő lázadás megtestesítője: az ördög. A gonosz, a tévedés és a hazugság atyja kétségbeesetten nyög és zihál, örök és gonosz lázadásának kiáltását hallatva: „Non serviam” – Nem szolgálok!

Ezeket a nézőpontokat teológusok vitathatják és vitatniuk is kell – azok a kevesek, de őszinte teológusok, akik még mindig hisznek az ördög és a pokol létezésében.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. június 12.