Részlet Pezenhoffer Antal „A magyar nemzet történelme III.” c. könyvéből, amelyet Szeifert Ferenc (+2010) csolnoki plébános atya adott ki, és amely ITT megtekinthető.

Az egyház időről időre új dogmákat is mond ki. Szűz Mária mennybevitelét például csak a mi időnkben, a szeplőtelen fogantatást 1854-ben, a pápai tévedhetetlenséget pedig csak 1870-ben.

Világos, hogy ezek a dogmák nemcsak azóta igazak, mióta az egyház dogmáknak mondta ki őket. Hiszen ha így lenne, a dolog összeegyeztethetetlen lenne az igazság egyik kellékével, a változatlansággal. Új igazság nincs, hanem csak olyan igazság van, melyet csak újonnan találunk meg, tehát nekünk új.

Az elektromosság törvényei se csak azóta igazak, mióta felfedezték őket, s bizonyára a koszinusztétel se csak azóta érvényes, mióta felfedeztük. Minden igazság öröktől fogva van és örökké lesz (a fizikai, a természettudományos igazságok pedig csak azóta vannak, mióta a fizosz, a természet, megvan s addig lesznek, míg a természet meglesz). Nem minden igazság ismeretes azonban az emberi ész előtt s egyiket előbb, másikat utóbb találjuk fel és állapítjuk meg.

Azt gondolni tehát, hogy a pápa csak 1870-ben lett tévedhetetlen, vagy hogy Szûz Mária csak 1854 óta fogantatott szeplő nélkül, még gondolatnak is képtelenség. De ami a dogmafejlődést illeti, még azt se mondhatjuk, hogy addig, míg az egyház dogmának nem nyilvánított valamit, addig nem is ismertük. Hiszen például a szeplőtelen fogantatásnak vagy Szûz Mária mennybevitelének már a dogma kimondása előtt évszázadokkal még ünnepe is volt már. Az a pápa pedig, akinek csalatkozhatatlanságát 1870-ben mondta ki az egyház, már 1854-ben azon a címen mondta ki dogmának szeplőtelen fogantatást, mert ő a hitben csalatkozhatatlan. Valamely hitigazságnak dogmává nyilvánítását tehát olyanformán kell érteni, mint a koszinusztétel vagy az elektromosság felfedezését. Nem akkor lettek igazságok, mikor felfedeztük őket, hanem csak akkor állapítottuk meg igazság voltukat s így csak akkor lettek az emberiség közkincsévé.

Az újonnan felfedezett természettudományi igazságok és a dogmák között azonban mégis van különbség. A mennyiségtani vagy fizikai törvények ugyanis felfedezésük előtt teljesen ismeretlenek voltak előttünk, az újonnan kimondott dogmák azonban nem. Nem is lehettek, hiszen dogmává csak azon a címen válhattak, mert megállapítottuk, hogy benne vannak a kinyilatkoztatásban. De ha ezt 1870-ben vagy 1854-ben meg tudtuk állapítani róluk, akkor ezt meg tudták volna állapítani már régebben is. A Szentírás vagy szenthagyomány ugyanis, melynek alapján megállapítottuk, megvolt már a kereszténység kezdete óta és akkor is ugyanaz volt, ami ma, s a józan esze is, melynek alapján mi megállapításunkat tettük, épp úgy megvolt régebben is az emberiségnek, illetve az egyház vezetőségének, mint ma. A dogmák kimondása azonban mégse felesleges dolog. Addig ugyanis, míg az Egyház dogmának nem nyilvánít valamit, nem bizonyos, hogy minden katolikus meg tudja állapítani róla, hogy beletartozik a kinyilatkoztatásba s így hiszi. És akkor se hiszi, mikor már felhívták rá a figyelmét, addig, míg a dogma nem lett belőle, akkor is tagja maradhatott az egyháznak, ha nem hitte. Különvéleménye ugyanis olyasmire vonatkozott, amiben még nem döntött az egyház.

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2014. február 10.