XXV. fejezet.
Krisztus katonájának, ha jól akar harcolni az ellenség ellen, erejéhez mérten kerülnie kell a szív zavarait és nyugtalanságait

Ha elvesztettük lelkünk békéjét, mindent el kell követnünk, ami csak erőnkből telik, hogy ismét visszanyerjük. De jegyezd meg jól, hogy észszerűen e világ semmiféle eseménye sem rabolhatja el azt tőlünk és nem nyugtalaníthat.

Arra természetesen van okunk, hogy saját bűneink felett szomorkodjunk. De az elkövetett bűnök fölött érzett bánatunknak nyugodtnak és békességesnek kell lennie, úgy, amint azt az előbbiekben már több ízben mondtam. És ugyanígy, a kedély minden nyugtalansága nélkül, a szeretet jámbor érzésével kell szánakoznunk minden más bűnös fölött is, és legalább bensőleg megsiratnunk a vétkeket.

Ami a többi nehéz és keserves eseteket illeti, mint aminők a betegségek, csapások, hozzátartozóink elvesztése, háború, ragály, tűzvész és más hasonló rossz, ezektől félnek a világ emberei legjobban, mert ezek ellenkeznek leginkább a természettel. Mi azonban, Isten kegyelmével, nemcsak kívánhatjuk azokat, hanem, mint a gonoszságok igazságos büntetéseit és az erény gyakorlására szolgáló alkalmakat az igazak számára, meg is szerethetjük. Mert ugyanezen okokból tetszenek Istennek, a mi Urunknak is, és így mi, ha csatlakozunk akaratához, nyugodt és elégedett lélekkel mehetünk át ennek az életnek minden keserűségén és megpróbáltatásán. Abban biztos lehetsz, hogy minden nyugtalanság visszatetszik az Ő isteni Szívének. Mert bármi legyen is az, mindig tökéletlenség van benne és az önszeretet gonosz gyökeréből származik.

Tarts azért állandó őrséget magadban, mely amint valami olyat vesz észre, ami téged nyugtalaníthatna, azonnal jelt ád, hogy védelmedre fegyvert ragadhass, és mérlegelhesd, hogy mindez, és minden más, kívülről rossznak látszó dolog nem igazi rossz, és az igazi javakat nem rabolhatja el tőled, hogy Isten ezeket mind az említett jó célra fordítja, s kétségkívül igazságos és szent szándékkal engedi meg.

Ha az elénk kerülő nehéz esetekben így megőrizzük lelkünk nyugalmát és békéjét, abból sok haszot meríthetünk, ellenkező esetben azonban erény gyakorlataink kevés, vagy semmi gyümölcsöt sem hoznak. Mert azonkívül, hogy szívünk, nyugtalanságában állandóan ki van téve az ellenség támadásainak, ilyen lelki állapotban az erény egyenes és biztos útját sem tudjuk helyesen felismerni.

Ellenségünk határtalanul fél ettől a békétől, mert felismeri benne azt a helyet, amelyben Isten lelke lakozik, hogy ott nagy dolgokat cselekedjék. Azért gyakran megkísérli elrabolni oly módon, hogy a barátság köpenyébe burkolódzva, különböző, jónak látszó kívánságokat önt belénk. Ezeknek a sugallatoknak a hamis voltát azonban többek közt az árulja el, hogy lelkünk békéjét elrabolják.

Hogy ennek a károsodásnak elejét vegyed, az őrség jelzésére sohase nyisd ki szíved kapuját az új kívánság előtt addig, míg minden önzéstől menten, Isten elé nem terjesztetted azt, s vakságod és tudatlanságod beismerésével, bensőséges imában nem kérted Őt, engedje világossága által felismerned, vajon az Tőle, vagy ellenségétől származik-e. Vedd segítségül, ha módodban áll, lelki vezetőd tanácsát is.

De még akkor is, ha a kívánság Istentől jön, igyekezz teljesítése előtt elnyomni túlságos lelkesülésedet. Mert az ilyen önlegyőzéssel megkezdett munka Istennek nagyobb tetszésére szolgál, mint az, amely a természet zabolátlanságával történik. Sőt sok esetben az önlegyőzés jobban megnyeri Isten tetszését, mint maga a munka.

Ha a nem jó kívánságokat ily módon eltávolítod, a jókat pedig csak a természetes indulatok elnyomása után valósítod meg, akkor sziklaszilárd békét biztosítasz szívednek.

Meg kell őrizned és védened szívedet bizonyos önvádaktól és belső lelkiismereti kínoktól is, melyek valami hibával vádolnak, és olyanok, mintha Istentől jönnének, holott gyakran az ördögtől származnak. Gyümölcseikről ismerheted fel, hogy honnan valók. Ha alázatosságot és a jóban való buzgóságot öntenek beléd, s nem rabolják el Istenbe vetett bizalmadat, akkor, mint Istentől jötteket, hálával fogadd őket. Ha azonban megzavarnak, kishitűvé, gyanakvóvá, restté és hanyaggá tesznek, akkor biztosra veheted, hogy az ellenségtől erednek. Ilyenkor ne hallgass rájuk és folytasd gyakorlatodat.

Szívünk nyugtalansága azonban többnyire nem ezekből az említett okokból, hanem a bennünket ért kellemetlenségekből származik. Az ezek ellen való védekezés céljából a következő két pontot vedd figyelembe:

Az első abban áll, hogy fontolóra veszed, vajon szellemednek, vagy akaratosságodnak vannak-e ellenére ezek az esetek. Ha saját akaratodnak és önzésednek, vagyis fő és legkiválóbb ellenségeidnek vannak ellenére, akkor ne nevezd azokat kellemetlenségeknek, hanem inkább lásd bennük a legfönségesebb Isten kegyének és segítségének a megnyilvánulását, melyet örvendező szívvel és hálával kell fogadnod. De szíved békéjét akkor sem szabad elveszítened, ha lelkednek volnának ellenére, amint azt majd a következő fejezetben kimutatom.

A második pont abban áll, hogy lelkedet Istenhez emeled, és anélkül, hogy valami továbbit kívánnál tudni, vakon elfogadsz mindent az isteni Gondviseléstől, abban a meggyőződésben, hogy az, ami az Ő kezéből jön, különböző jót tartalmaz, bárha te azt egyelőre nem is vagy képes felismerni.

XXVI. fejezet.
Mit kell tennünk, ha a harcban megsebesültünk

Ha azt látod, hogy a harcban megsebesültél, vagyis akár gyengeségből, akár megfontolással és gonoszságból hibát követtél el, ne nyugtalankodj, hanem fordulj azonnal Istenhez, és mondd: „Ó Uram, most úgy cselekedtem, mint ahogy telik tőlem. Egyedül magamtól nem lehet egyebet várni, mint vereséget.”

Időzz egy ideig ennél a gondolatnál, alázd meg magadat saját szemedben és bánkódj azon, hogy Istent megbántottad. Majd minden nyugtalankodás nélkül fordulj teljes megvetéseddel bűnös szenvedélyeid ellen, különösképpen pedig az ellen, amely ezúttal bukásodat okozta és így folytasd: „Ó, Uram, az én szenvedélyem nem állt volna meg még itt sem, ha Te végtelen jóságodban meg nem oltalmaztál volna a nagyobb bűntől.”

Mondj ezért köszönetét neki, és csodáld Őt jobban, mint valaha, hálával eltelve jósága fölött, mely bukásod ellenére is feléd nyújtotta kezét, hogy megóvjon az újabb bukástól.

Végezetül ébressz magadban nagy bizalmat végtelen irgalmassága iránt, és mondd: „Cselekedj hát Uram, nagyságod szerint. Bocsáss meg nekem, és ne engedd, hogy valaha ismét elváljak, vagy eltávolodjam Tőled, vagy hogy ismét megbántsalak.”

Ha ezeket az érzelmeket fölébresztetted magadban, ne töprengj tovább, vajon Isten megbocsátott-e, vagy sem. Mert ez már nem egyéb, mint gőg, a lélek nyugtalansága, idővesztegetés és az ördög cselvetése, mely különböző jó ürügyek alatt meg akar téveszteni. Azért engedd át magadat teljesen szabadon Isten szeretetteljes kezének és folytasd erénygyakorlataidat úgy, mintha nem is buktál volna el.

Ha a nap folyamán több vereséget szenvednél, és több sebet kapnál, ugyanolyan buzgalommal tedd meg másodszor, harmadszor és utoljára is, amit ajánlottam neked, mint először. Mindig jobban és jobban vesd meg magad, gyűlöld egyre jobban a bűnt, és igyekezz óvatosabb lenni. Ez a gyakorlat nagyon ellenére van az ördögnek, egyrészt azért, mert tudja, hogy az tetszik Istennek, másrészt azért is, mert megszégyeníti, hogy az győzi le őt, akit előbb ő győzött le. A legkülönbözőbb eszközökkel próbálja azért megakadályozni azt, ami – sajnos – hanyagságunk és csekély éberségünk miatt gyakran sikerül is neki.

Végy tehát annál nagyobb erőszakot magadon, minél inkább nehezedre esik, és ismételd meg többször ezt a gyakorlatot már egyetlen bukás után is.

Ha a bukás után nyugtalanságot, megzavarodást és bizalmatlanságot vennél észre magadban, törekedj mindenekelőtt békédet, szíved nyugalmát és egyúttal bizalmadat is visszaszerezni. Így fölfegyverkezve fordulj azután az Úrhoz. Mert a bűn miatt érzett nyugtalanság oka nem Isten megbántása, hanem a kár, amit azzal magadnak okoztál.

A lelki béke visszanyerésének a módja ez esetben az, hogy a bukást mindjárt megtörténte után egészen elfeleded, és Isten kimondhatatlan jóságának a szemléletébe merülsz, amely föltétlenül kész, sőt kíván megbocsátani minden bűnt, s éppen ezért a legkülönbözőbb utakon és módokon hívja magához a bűnöst, hogy ebben az életben a megszentelő kegyelem, a túlvilági életben pedig az örökké boldogító dicsőség által egyesülhessen vele.

Amint ilyen és más hasonló elmélkedések útján megnyugtattad lelkedet, térj vissza ismét bukásod megfontolására, és úgy járj el, mint ahogy neked fönt ajánlottam. Mikor pedig elérkezik a bűnbánat szentsége fölvételének az ideje (mely szentségnek gyakori felvételére különösképpen figyelmeztetlek), akkor állítsd szemed elé összes elkövetett hibáidat, indítsd fel magadban ismét a fájdalmat Isten megbántása fölött, tökéld el, hogy többé nem bántod meg Őt, és azután valld be őszintén minden vétkedet lelki vezetődnek.

XXVII. fejezet.
Az ellenség harcmodora, mellyel meg akarja téveszteni azokat, akiket a bűn szolgaságában tart

Mikor az ördög valakit a bűn szolgaságában tart, minden módon arra törekszik, hogy áldozatát még jobban elvakítsa, és távol tartson tőle minden olyan gondolatot, mely szerencsétlen életének felismerésére vezethetne. Nem elégszik meg azzal, hogy más, idegen gondolatokkal távol tartja tőle a megtérésre hívó üdvös gondolatokat és sugallatokat, hanem csapdákat állít útjába, és veszedelmes alkalmakat készít elő számára, hogy újból ugyanabba, vagy még nagyobb bűnbe essék. A bűn ismét nagyobb vakságot, ez pedig nagyobb bűnt idéz elő, és így forog mintegy körbe a bűnös élet, egészen a halálig, hacsak Isten segítségére nem jön a kegyelmével.

Ennek ellenszere, amennyire az embertől függ, abban áll, hogy az, aki ilyen szerencsétlen helyzetbe került, hallgassa meg mielőbb a jó sugallatokat és Isten figyelmeztetéseit, melyek a sötétségből a világosságba hívják őt. Fohászkodjék ezért szíve legmélyéből Teremtőjéhez: „Ó Uram, segíts, segíts gyorsan és ne hagyj továbbra is a bűn sötétségében!” Gyakori esedezéssel újra, meg újra ismételje ezeket a szavakat, vagy hasonlókat. Keresse fel, ha lehet, mielőbb lelkivezetőjét is, hogy segítségét és tanácsát kérje az ellenségtől való szabaduláshoz. Ha ezt nem tehetné meg azonnal, meneküljön a Megfeszített képéhez, és vesse magát lábaihoz. Könyörögjön a boldogságos Szűzanyához is segítségért és irgalomért. A gyorsaságtól, mellyel erre elhatározza magát, függ a győzelem, amint azt a következő fejezetben kimutatjuk.

XXVIII. fejezet.
A fogások, melyekkel az ellenség lebilincselni igyekszik azokat, akik felismerik nyomorult állapotukat és abból szabadulni akarnak. Mi az oka, hogy a jóföltételek gyakran eredménytelenek maradnak?

Azokat, akik már felismerték nyomorult állapotukat és szeretnének megtérni, rendszerint azzal vezeti félre és győzi le az ellenség, hogy a megtérés halasztgatására bírja őket. „Majd később, majd holnap” mondogatják. „Előbb meg akarom szüntetni azt a kellemetlen helyzetet, melyben most vagyok, hogy azután teljes nyugalommal szentelhessem magamat a lelki életnek.” Ebbe a csapdába sokan beleesnek. Felületességünk és hanyagságunk a hibás benne. Megállapodunk a bűnben, csak azért, mert nincs bátorságunk hozzá, hogy amikor lelkünk üdvösségéről és Isten dicsőségéről van szó, megragadjuk a gyors elhatározás hatalmas fegyverét és azt mondjuk: „Ma, most mindjárt, nem pedig később, vagy holnap.” Még az esetben is, ha a „később” és a „holnap” biztosítva volna számunkra, üdvösségem elnyerésének és a győzelemnek nem az az útja, hogy előbb újabb vereségeket szenvedjek, és újabb rendetlenségeket kövessek el.

Mindebből láthatod, keresztény lélek, hogy legbiztosabb mód ebben és az előző fejezetben tárgyalt csalódások kikerülésére a gyors engedelmesség, mellyel az Istentől jövő gondolatokat és sugallatokat fogadjuk. Itt gyors elhatározásra van szükség. A jó föltételek nem elégségesek, mert gyakran kátyúba kerülnek és különböző okokból sok csalódásnak váltak már okozóivá.

Ez okok egyike, amelyről már szóltam is, az, hogy ezeknek a föltételeknek nem az önmagunkban való bizalmatlanság és Istenbe vetett bizalom az alapja. Így történik aztán, hogy nem vesszük észre magunkban azt a sok gőgöt, mely pedig a csalódás és elvakultság forrása. A fölismerés világossága és a gyógyítás azonban Isten jóságától jön, mely azért engedi meg bukásunkat, hogy abból megtanuljuk beismerni gyöngeségünket, és azt, hogy nem magunkban, hanem Őbenne kell bíznunk. Ha azt akarjuk, hogy föltételeink hatásosak legyenek, akkor szilárdaknak kell lenniük. Szilárdak azonban csak akkor lehetnek, ha semmi önbizalom nincs bennük, hanem az Istenbe vetett bizalmon épülnek.

A másik ok abban áll, hogy jó föltételeinknél túlságosan az erény szépségére és értékére irányítjuk tekintetünket, s nem vesszük eléggé szemügyre azokat a nehézségeket, melyeket annak elérése végett le kell győznünk. Az erény szépsége magához vonzza az akaratot, bármily gyönge legyen is, de amint előkerülnek a nehézségek, összeomlik és visszavonul, mert gyönge és gyakorlatlan.

Szokd meg azért, hogy inkább az erény elérésének útjában álló nehézségeket tartsd szem előtt, semmint magát az erényt szemléld. Értesd meg akaratoddal a nehézségeket, hol többet, hol kevesebbet mutass neki belőlük, sőt, ha valóban el akarsz jutni az erényig, mintegy tápláld velük. Hidd el, hogy annál eredményesebben győzöd le magadat és a nehézségeket, minél bátrabban ragadod meg és minél jobban szereted azokat.

A harmadik ok pedig az, hogy jó föltételeinknél néha nem annyira az erényre és Isten akaratára, mint inkább saját hasznunkra vagyunk tekintettel. Különösen azokkal a jó föltételekkel szokott ez megtörténni, melyeket a lelki vigasztalás, vagy a szomorúság idején teszünk. Ez utóbbi ugyanis annyira szorongat bennünket, hogy egyetlen könnyebbségünk az, ha elhatározzuk, hogy teljesen Istennek adjuk át magunkat, és életünket az erény gyakorlásának szenteljük.

Hogy ezt a csalódást elkerüld, légy óvatos és alázatos a lelki vigasztalások idején, különösen ígéretek és fogadalmak tekintetében. Szomorúság esetén pedig csak arra irányuljon elhatározásod, hogy a keresztet Isten akaratából türelemmel viseld, és minden földi, sőt esetleg mennyei vigasztalás elhárításával örömmel fogadd. Egyetlen kérésed és egyetlen kívánságod legyen, Isten támogatását megnyerni ahhoz, hogy az Ő legcsekélyebb megbántása nélkül tudd elviselni a kellemetlenségeket.

Létrehozva 2025. június 1.