Amikor könyvet adnak ki, gyakran előfordulnak hibák. Ezeket a hibákat aztán egy mellékelt hibajegyzékkel korrigálják, amit errata-nak is neveznek. Ezt a módszert alkalmazhatjuk a hit-erkölcsi életünkre is…

Az Egyház szül bennünket befelé az örök életre, a szentségek kiszolgáltatása által, ezért az egyházat Anyaszentegyháznak is nevezzük. Az Egyház az Úrnő (2Ján 1:5), az Asszony (Ter 3:15) és az Anyánk (Jel 12:1)…

Ugyanakkor, az Egyház apostoli is, és az apostoli folytonosságon alapszik. Habár az Úr Jézus arra int, hogy csak egyvalakit nevezzünk Atyának, éspedig a mennyei Atyát (Mt 23:9), azért láthatjuk, hogy az Írás Atyának nevezi az Üdvözítőt is (Iz 9:5). Sőt, Szent Pál Timóteust lelki fiának nevezi (1Kor 4:17). Tehát, amint létezik testi atyaság, úgy létezik egyfajta lelki atyaság is. Lelki atya az, aki a kegyelem közvetítője valaki számára, az igehirdetés és a szentségek kiszolgáltatása által.

Az a parancs, hogy tiszteljük atyánkat és anyánkat. Márpedig tudjuk, hogy a törvény nem szünik meg (Mt 5:17)…

(Mk 7:10) Mózes ugyanis azt mondta: ‘Tiszteld atyádat és anyádat’; és: ‘Aki atyját vagy anyját gyalázza, haljon meg’ (v.ö. Kiv 20:12; 21:17).

Tehát, az Egyház és az apostolutódok (valamint megbízottjaik, a presbiterek, azaz a mai papság) tisztelete kötelező. Nem megengedett ezeknek gyalázása. Amint Szent Pál is elhallgatott és szabadkozott (ApCsel 23:5), amikor megtudta, hogy a főpappal szállt szembe, úgy mi sem gyalázhatjuk az Egyházat és a papságot.

Ugyanakkor láthatjuk, hogy Szent Pál is néha szembeszállt az akkori egyház tévedéseivel, és azt is láthatjuk, hogy bizony egyházunk többször is tévedett már a történelem folyamán. Ilyen tévedések voltak pl. az arianizmus, a keleti nagy egyházszakadás, a keresztes hadjáratok, a geocentrikus világkép, az inkvizíció, stb. Ezek különböző tipusú tévedések voltak, különböző hatásokkal bírva a közösségre és az egyénekre.

Mi tehet egy krisztuskövető, aki ilyen tévedések közepette találja magát a maga idejében? Kezdje el gyalázni és átkozni az egyházat vagy a papságot? Ez bizony súlyos tévedés lenne, ami az egyén üdvösségét is veszélyeztethetné. Tehát egy dolog van, amit tehet: elkészíthet maga számára egy “errata”-t, és korrigálja a tévedéseket a saját életében.

Miben állhat manapság egy ilyen “errata”? Melyek azok a tévedések, amelyektől ma óvakodnunk kell?

1. A természetellenes szexuális élet elfogadása

– Isten, amikor megteremtette az embert, férfinak és nőnek teremtette. A férfi és a nő lesz egy test, és ezt az egyesülést áldja meg Isten (Ter 1:27-28; 2:24).

– A  szentírás tanúsága szerint, az azonos neműek szexuális kapcsolata utálatos Isten előtt (Lev 20:13), istentelenség (Róm 1:24-28), és az ördögtől való szellemi perverzió következménye (Bír 19:22).

– A régi imakönyvekben, katekizmusban és katolikus lexikonban, a szodomia még égbekiáltó bűnként szerepel, de ez mára már kezd eltűnni az újabb kiadásokból.

– Ma már a Katolikus Egyházban megáldják a homoszexuális párokat (Fiducia Suplicans 31.), és az ilyen gyakorlatok elleni tiltakozásokat kulturális, emberi okokra vezetik vissza. Tehát, nem tartják azt, hogy Isten előtt bűn a homoszexuális életforma, hanem inkább az a gond, hogy bizonyos társadalmak világi törvényei és az emberek felfogása elítéli azt.

Mit tehetünk ebben a helyzetben? 

– Az érintetteknek csakis az önmegtartóztatás a helyes út. Az a bölcsesség, ha az ember nem hagyatkozik emberi engedményekre, és Isten igéjének szigora szerint vezeti saját életét, hogy elnyerje az örök életet.

– Ha olyan templomba kerülünk, ahol a homoszexualitással büszkélkednek (Pride), azt dicsőítik (szivárványos zászló, szivárványos oltárterítő vagy miseruha), és ilyen párokat áldanak meg, azonnal távozzunk onnan, hogy ne legyünk részesei bűnüknek. Az ilyen templomot kerüljük.

– A homoszexuális személyek tisztelete nem jelentheti azt, hogy egyetértünk életformájukkal, és megnyugtassuk őket bűneikben. Ez idegen bűn lenne. Mindig jelezni kell feléjük, hogy szeretlek, tisztellek, de az életformáddal, amit nyilvánosan kiplakátolsz, nem értek egyet.

– A teremtő Isten az Ő teremtését áldja meg. Isten nem áldja meg azt, amit nem teremtett, és ami nem az Ő akarata szerint való. Hogyan lehet megáldani egy természetellenes kapcsolatot, a természetet teremtő Isten nevében? És hogyan lehet lehívni Isten áldását arra, ami előtte utálatos? Sehogy. Ezért aztán az ilyen dolog nem annyira eretnekség, mint inkább istenkáromlás.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. május 25.