A királyi család mutatja a hatékony családpolitika kulcsát.

Magyarország világszerte híres családbarát szociálpolitikájáról – ez a téma egyre nagyobb nemzetközi figyelmet kap, különösen az Egyesült Államokban.

Kevésbé ismert, hogy a magyar nemzet története egy különleges hivatástudattal rendelkező család történetével kezdődik. Szent István király, Boldog Gizella királyné és fiuk, Szent Imre trónörökös példát mutatnak arra, hogy milyen nagyszerű dolgokra képes egy család, ha nagylelkűen válaszol Isten hívására. Napjainkban és korunkban több szent családra van szükség – ezt a szükségletet II. János Pál pápa jól érzékelte és pontifikátusának részévé tette. A magyar Szent Családot ajánlotta a modern világnak, és történetük továbbra is reményteli visszhangot kelt Magyarország és minden olyan nemzet számára, amely részt vesz a virágzó családi kultúra építésének fontos munkájában.

A 2001-es magyar nemzeti millenniumi ünnepség alkalmából küldött levelében II. János Pál elmesélte Szent István király, Magyarország első királyának és a magyar nemzet alapítójának történetét. A Szentatya azt írta, hogy István az imádságnak szentelt ember volt, „rendkívüli óvatossággal, kivételes képességekkel és nagy bölcsességgel megáldott ember”, aki jól vezette népét. Mivel azt akarta, hogy Magyarország a keresztény Európa része legyen, István kérte a pápától királyságának hivatalos elismerését. Válaszul II. Szilveszter pápa elküldte Istvánnak a „Szent Koronát” – egy ereklyét, melyet a mai napig a magyar Országházban őriznek. Istvánt 1000 karácsonyán koronázták meg, és mint II. János Pál írta, „a koronát nem megtiszteltetésnek, hanem szolgálatnak fogadta el”.

Keresztény király

István király szolgálatának része volt népének kereszténnyé tétele, amely küldetés a Krisztussal való kapcsolatából fakadt. II. János Pál visszhangozta István királyságának történetét: úgy kormányzott, hogy „mindig úgy mutatkozott, mintha Krisztus törvényszéke előtt állt volna, akit szíve szemével szemlélt”. Miközben uralkodott királyságán, István fia, Imre nevelésének szentelte magát és intelmek sorát írta, hogy a keresztény királyság útjára nevelje őt. István Szent Gellért püspököt is felkereste, hogy legyen fia nevelője, és arra törekedett, hogy „fiát életre szólóan úgy nevelje, hogy mind tudásban, mind magatartásban méltóvá tegye az ország kormányzására”.

Máriás áhítat

Uralkodása alatt Istvánnak látomása volt Máriáról; a látomásban letérdelt a lába elé, és felajánlotta neki a Szent Koronát. E látomás ábrázolásai díszítik a legtöbb magyarországi templomot, köztük a budapesti Szent István-bazilikát is, ahol az István jobb karját – a „Szent Jobbot”– tartalmazó ereklyetartó fölött egy festmény áll, amely Istvánt a Szűzanya lábainál ábrázolja. Amerika legnagyobb katolikus templomának, a washingtoni Nemzeti Kegyhely Bazilikájának magyar kápolnájában is látható egy díjat nyert, ugyanezt a jelenetet ábrázoló dombormű . István Szűzanya iránti áhítata megelőzte a modern világ katolikusai által ismert Mária-áhítatok többségét, beleértve a csodálatos medált, a barna skapulárét, a rózsafüzért, Lourdes-t és Fatimát. István mégis természetes szeretetet adott népének a „Magyarok Nagyasszonya” iránt, olyan szeretetet, amelyről II. János Pál szeretettel tett említést, és amelyet saját pápai jelmondata is tükröz: Totus Tuus Maria („Teljesen a tiéd Mária”).

Szent házasság

II. János Pál méltán méltatta Istvánt családja – „áldott felesége, Gizella és szent fia, Imre” – kapcsán, megjegyezve, hogy „a kereszténység eme ragyogó fényei továbbra is arra ösztönöznek bennünket, hogy a helyes úton járjunk, Krisztus jeleit követve.” Boldog Gizella és István házasságát kölcsönös szeretet jellemezte. A bajor hercegnőből lett magyar királyné beutazta egész királyságát, segítve férjét a krisztianizálás munkájában. Zárdákat és templomokat alapított, és saját maga által készített miseruhákkal látta el őket. A legenda szerint ő hímezte annak a koronázási palástnak egy részét is, amelyet István trónra lépésekor viselt – ez egy másik ereklye, amelyet a magyarok jámbor gondossággal őriznek a Nemzeti Múzeumban.

Egy magyarországi város, Veszprém – a „királynék városa” – a következő történetet meséli el: Egyszer, amikor István a pogányok ellen indult hadjáratra, Gizella hátra maradt és imádkozott férjéért. A pogány harcosok körülvették Veszprémet, és bizonytalanná tették István útját vissza a városba. Gizella, amikor meghallotta férje visszatérését, egy fényes feszületet tartva a kezében kirohant a templomból, ahol imádkozott. Meglengette a keresztet, István pedig őfelé navigált, és sikerült megmenekülnie az elfogás elől, és épségben hazatérnie. Templomot épített azon a helyen, ahol Gizella a keresztet lengetve állt, és Gizellát végül ott temették el, a mai Szent Mihály-székesegyház Gizella-kápolnájában.

Jó fiú

Szent szüleihez hasonlóan Szent Imre életét is a szentség utáni vágy jellemezte. A „Magyarország lilioma” címet viseli, és gyakran ábrázolják a tisztaság liliomát kezében. A nagy magyar prímás, Mindszenty József bíboros 1972-ben, Szent Imre ünnepén tartott prédikációjában a fiatalember példamutató jámborságát írta le: Éjszakánként Imre két gyertyát égetett a szobájában, mint ahogy az oltáron égnek a gyertyák; és éjjelente e két gyertya fényénél kelt fel és imádkozta a zsoltárt. Ötven évvel korai halála után – 24 éves korában vadászat közben egy vadkan végzett vele – Imrét apja, Szent István és nevelője, Szent Gellért mellett 1083-ban szentté avatta VII. Gergely pápa. Fia korai halála után István gyásza rávilágított fia szentségére: „Isten titkos döntése által a halál vitte el őt, hogy a gonoszság ne változtassa meg lelkét, és a hamis képzelgések ne tévesszék meg elméjét”.

János Pál méltán méltatta Istvánt, Gizellát és Imrét, és ajánlotta őket a modern világnak. Életük nagy gyümölcsöt hozott és „olyan erényt termett a későbbi nemzedékekben, amely alapján joggal állíthatjuk, hogy az Árpád-ház számtalan szentet és boldogot adott az Egyháznak”. Szent Lajos, Szent Margit és Szent Erzsébet mind Szent István családi vonalára vezethető vissza. Ez a gazdag örökség arra utal, hogy a virágzó egyház élete és a virágzó családi kultúra infrastruktúrája otthon kezdődik.

Áldás Magyarország számára, a magyar Szent Család iránti szeretet mind a mai napig hangosan visszhangzik kultúrájukban. Például: 1996-ban Bory Jenő magyar szobrászművész leszármazottai II. János Pált második magyarországi pasztorális látogatása alkalmából egy Bory által készített szobor másolatával köszöntötték, amely Istvánt, Gizellát és Imrét ábrázolja a Názáreti Szent Családra emlékeztető pózban. A pápa örömmel fogadta ajándékukat, a szobrász családja pedig nagy büszkeséggel őrizte meg a Szentatya által aláírt levelet. Ebben a levélben II János Pál – magyarul, saját kezűleg – azt írta: „Krisztus a mi reménységünk”. Illetve, amikor II János Pál az esztergomi bazilikában járt, a Magyar Szent Család ereklyéi felett celebrált szentmisét, hiszen István, Gizella és Imre ereklyéi együtt nyugszanak a bazilika oltárkövében.

A szent családi élet szentjeinek tisztelete a valóban családbarát kultúra alapjait támasztja alá. A családbarát politika csak akkor hatékony, ha a családi élet iránti szeretettel párosul, hogy egy nemzet polgárai egyre közelebb kerüljenek a Názárethez. Eljött az ideje a család iránti szeretet és tisztelet újjáéledésének, és azoknak a kormányoknak, amelyek egy valóban családbarát utat kívánnak kijelölni, Magyarországra kell nézniük inspirációért. Ugyanígy, egy valóban virágzó családi kultúra építése érdekében a nemzeteknek a Názáreti Szent Családra, II. János Pálra és a magyar Szent Családra kell tekintenie, hogy hatékony fellépést és közbenjárást kérjenek.

Evelyn Whitehead, aki a Steubenville-i Ferences Egyetem és az Ave Maria jogi karán végzett, jelenleg a Budapest Fellowship Program ösztöndíjasa . Kutatási területei a kultúra, az emberi személy, valamint az élet- és családpolitika. A „Szeretettel Magyarországról” című alprogramjáról szóló reflexióit itt olvashatók.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2025. április 26.