A lelkivezetésről
János evangéliumában ezt olvassuk: szeressétek egymást. A lelkivezető olyan, mint a patent-pár: ha az egyik nem jó, nem lehet összekapcsolni. Az egyik mindig jó: a Szentlélek, aki osztogatja az igazságot. Minden összecsapott prédikáció vagy felületes intelem gyóntatáskor, megakadályoz egy nagy lehetőséget.
Isten emberi eszközt választott, de az ott (egy rosszul végzett lelkivezetés esetében) nem működött. Milyen felelősség ez egy papnak – az egyéni beszélgetésben megérezte-e, hogy a vezetettnek mire lett volna szüksége. Ha nincs, aki hirdesse (az Evangéliumot), akkor hogyan higgyenek? Ha a lelkivezető nem kap jó felkészítést, akkor mondhatja: tettem volna, de nem tudtam, hogyan kellett volna. Ha valakihez oda kell juttatni az Evangéliumot és ha az hitelesen jelenik meg, életet megmozgató hatása lehet. „Állj elő vele, akár alkalmas, akár nem.” Ezzel Jézus nem azt akarja mondani, hogy szakszerűtlenül csináljuk, hanem hogy buzgón csináljuk. Aki nem komolyan él, az ügyesen beszélhet, hatásosan is szólhat, de nem lesz eredménye. Ez nem olyan, mint egy színész, aki „átad” valamit. Olyan életnek kell lennie a vezetőnek, akiben nem akad meg az Evangélium. Erdős Mátyás mondta: hetente egy nap nincs puncta. Erre a napra mindenki maga adjon magának punctát.
Az összefüggést, a tiszta forrást kell keresni. Jézus Krisztus legyen a középpontban. „A pap egészen Krisztusból van.” (Erdős Mátyás) Miért nem vagy bátrabb, miért nem kapcsoltál a lényegre? Ebből az következik, hogy a magánéletünket kell hitelessé tenni. Az internetnek, mobiltelefonnak csak eszköz-jellege volna – az állandó hírhallgatás felületessé tesz. A kávé, az altató nem eszköze-e a kísértőnek? Hogy ezeken a veszteségeken az egészsége és hatékonysága megy tönkre?
Amíg nem az a legfontosabb, amiért születtem, azaz Isten, és nem „én”, az egészség, az egyebek – miért élünk? Azért, hogy üdvözüljünk. Miránk egy nagy öröm és boldogság vár. Az életünk két felvonásból áll: egy vékony első kötet és egy örökké tartó második kötet. A lényeg a fontos, az, ami az Istenhez hozzáfűz. Múlandó dolgokon keresztül kell eljussunk az örök üdvösségbe.
Isten az első – nem olyan döntően fontos minden, amit az emberek annak tartanak. Ehhez azonban le kell mondani az összevisszaságról, időben le kell feküdni, időben fel kell kelni. Amit az Isten az emberen keresztül változtatni akar, az ne bukjék meg rajtunk. Amikor majd ott leszünk, nem lesz semmi, amire büszkék lehetünk, csak erre a hiteles magánéletre és vezetésre.
Isten mondja: nélküled is mindent meg tudtam volna csinálni, de én megmutattam, milyen jó vagyok hozzád, hogy ennek vagy annak a lelkivezetője lehetsz! Ennek fogunk majd ott örülni akár édesanyaként, akár papként.
Jerkovits Tamás véste bele a márványba: akiket megvédelmeztél háború alatt, most teljesítjük fogadalmunkat.
Létrehozva 2013. december 19.
