Atya, ha az ember munka miatt nyugtalanságot érez, ennek mi az oka?
 – Lehet, hogy nem viszonyul a munkája iránt jó gondolatokkal? Ha a munka iránt helyesen és jól viszonyulunk, akkor bármi legyen is az, ünnep lesz a számunkra.

– Atya, és ha az ember amiatt lesz zaklatott, mert nehéz vagy piszkos munkát kell végeznie? Például építkezésen dolgozik, vagy mosogat egy étkezdében vagy valami hasonló munkát végez? Hogyan viszonyuljon ehhez?

– Ha belegondol, hogy Krisztus megmosta a tanítványai lábát (vö. Jn. 13, 4-14), akkor el tudja viselni. Krisztus azért tette azt, amit tett, hogy ezzel mintegy azt mondja nekünk: „Ti is így cselekedjetek”. Bármivel foglalkozzon is az ember: mosogasson edényeket, takarítson, túrja a földet – mindezeket képes örömmel végezni. Hiszen vannak olyanok, akik kénytelenek csatornákat tisztítani, mert nem tudtak más munkát találni.

Szegények egész nap a szennyben és a baktériumok között dolgoznak. Hát emiatt ők nem emberek? Nem Isten képmásai? Az egyik családfő csatornatisztítóként dolgozott, és nagyon magas szellemi szinten élő ember volt. Megbetegedett tbc-ben, és abbahagyhatta volna a munkát, de nem akarta, nehogy valaki másnak kelljen kínlódnia a helyén. Ez az ember képes volt szeretettel élni olyan élethelyzetben, amit mások alantasnak tartanak és megvetnek, és ezért Isten eltöltötte őt a Kegyelmével.

Nem a szakma teszi az embert emberré. Ismertem egy kikötői rakodómunkást, aki halottat támasztott fel. Amikor dikeoszként* szolgáltam az Ivironi Szkitiben, eljött hozzám egyszer egy kb. ötvenöt éves ember. Késő este érkezett, de nem kopogtatott a kapun, mert nem akarta nyugtalanítani az atyákat, ezért az utcán feküdt le. Amikor a szkitibeli testvérek észrevették, behívták és értesítettek engem. „Hát miért nem csengettél a kisharanggal?” – kérdeztem, – „Kinyitottuk volna a kaput és adtunk volna szobát a vendégházban”. – „Miket beszélsz, atyám? – felelte, – Hát hogyan mertem volna nyugtalanítani a testvéreket?”.

Láttam, hogy az arca fényesen tündökölt és megértettem, hogy szellemi életet élő emberről van szó. Később ez az ember elmesélte, hogy gyermekkorában apa nélkül maradt, és ezért, amikor megházasodott, nagyon szerette az apósát. A munka után gyakran meglátogatta apósát és anyósát, és csak utána ment haza. Azonban nagyon elkeserítette az, hogy az apósa nagyon piszkos szájú ember volt. Sokszor kérte őt, hogy hagyjon fel a tisztátlan beszéddel, de ő csak nem tudott megnyugodni. Egyszer az após súlyosan megbetegedett. Kórházba vitték és néhány nappal később meghalt.

Amikor haldokolt, a rakodómunkás nem volt vele, mert ekkor épp egy hajót kellett kipakolniuk a kikötőben. Amikor elment a kórházba, megmondták neki, hogy az apósa meghalt. Elment a hullaházba és nagy fájdalommal imádkozni kezdett: „Istenem, kérlek Téged, támaszd fel őt, hogy bűnbánatot tarthasson, és utána vedd magadhoz”. Ebben a pillanatban a halott kinyitotta a szemét és megmozdította a kezét. A hullaház dolgozói ezt látván, megijedtek és elszaladtak. A rakodómunkás hazavitte az apósát, aki teljesen megváltozott. Ezután még öt évet élt istenfélelemben és bűnbánatban. „Atyám, – mondta nekem, – nagyon hálás vagyok Istennek, hogy ilyen kegyelemmel volt irántam. De hát ki vagyok én, hogy Isten ilyen kegyelmes legyen velem?”

Ebben az emberben nagyon sok egyszerűség volt. És olyan alázat volt benne, hogy nem is tudatosította, hogy halottat támasztott fel. Egyszerűen minden porcikáját eltöltötte a hála Isten iránt azért, amit Ő tett.

Sok ember szenvedésben és kínok között él amiatt, hogy nem képes hiábavaló dicsőséget elérni vagy hiába való dolgokat megszerezni. Bele sem gondolnak abba, hogy ennek a világnak az összes dicsősége és gazdagsága nem ér semmit az eljövendő – a valódi, igazi – életben. Hiszen semmit sem fogunk magunkkal vinni a másvilágba, az igazi életbe. Oda csak azokat a cselekedeteinket visszük, amelynek köszönhetően itt, a földön elnyerjük a megfelelő „útlevelet”, amellyel beléphetünk az örökkévaló életünkbe.

______________________

* dikeosz – a Szent Hegy szkitijeiben (a monostoroknál kisebb szerzetesközösségek) a Szkiti lakói életét összehangoló tisztség. Egy évre választják.

Létrehozva 2022. december 31.