1. Boldogok, akik a világ minden kincsénél jobban szerették Krisztust, és a világtó távol, de Istenhez közel élnek, paradicsomi örömben, már itt a földön.

2. Boldogok, akik rejtve élnek, és nagy erényekre tettek szert anélkül, hogy a legkisebb nevet szerezték volna.

3. Boldogok, akik gyengeelméjűnek tettették magukat, és így óvták meg lelki gazdagságukat.

4. Boldogok, akik nem szavakkal hirdetik az Evangéliumot, hanem élik azt, és hallgatásukkal prédikálnak, Isten kegyelmének a segítségével, amely tanúságot tesz róluk.

5. Boldogok, akik inkább akkor örvendenek, ha ok nélkül vádolják őket, és nem, amikor okkal dicsérik őket erényes életükért. Ez a szentség jele, nem pedig az aszkézis terméketlen harca és a küzdelmek sokasága, amelyek ha nem az alázat és régi ember levetkőzésének vágya vezérli őket, csak illúzióba ringatnak.

6. Boldogok, akik inkább igaztalanul elítéltetnek, mintsem hogy igaztalanul ítélkezzenek, és nyugodtan, némán viselik az igazságtalanságot, mert ők tevőlegesen is megmutatják, hogy egy Istenben, a Mindenható Atyában hisznek, és Tőle várják, hogy igazolja őket, nem pedig az emberektől, hogy itt hiábavalóságokkal vigasztalódjanak.

7. Boldogok, akik rokkantnak születtek, hogy akaratukon kívül azzá lettek, s mégsem keseregnek, hanem dicsőítik az Istent. Ők kapják a legjobb helyet a Paradicsomban a hitvallókkal és a mártírokkal együtt, akik Krisztus szeretetéért feláldozták kezüket-lábukat, s most istenfélelemmel szüntelenül csókolják Krisztus kezeit és lábait a Paradicsomban.

8. Boldogok, akik csúnyának születtek és megvetettek voltak itt e földön, mert jogot formálhatnak a Paradicsom legszebb térségeire, ha Istent magasztalják, nem pedig siránkoznak emiatt.

9. Boldogok az özvegyek is, akik ebben az életben – talán akaratuk ellenére is – feketében járnak, és hófehér lelki életet élnek, sirámok nélkül dicsőítik Istent; boldogabbak, mint azok, akik cifra ruhákat viselnek és cifra életet élnek.

10. Boldogok, háromszorosan is boldogok az árvák, akik megfosztattak a gyengéd szülői gondoskodástól, mert nekik már ettől az élettől kezdve sikerült Atyjukká tenni az Istent, de a szülői törődés is, amitől megfosztattak, ott van letétben a számukra, Isten mennyei bankjában, és szüntelenül kamatozik.

11. Boldogok a szülők, akik nem használják a „ne!” szót, de saját életük szentsége által őrzik meg gyermekeiket a rossztól, a gyermekek pedig utánozhatják őket ifjonti lelki erővel, vidáman követik Krisztust.

12. Boldogok a gyermekek, akik „szent anyaméhből” születtek, de boldogabbak, akik a világ összes örökletes szenvedélyével jöttek a világra, és verejtékes harcot vívtak, míg csak el nem űzték mindet, s így „arcuk verítékével” örökségül nyerték el Isten Országát.

13. Boldogok a gyermekek, akik lelki atmoszférában növekedtek kicsi koruk óta, és így fáradhatatlanul haladtak előre a lelki életben. Háromszorosan boldogok viszont azok a mellőzött gyermekek, akik semmilyen segítséget nem kaptak (vagy épp ellenkezőleg: a rossz felé lökték őket), de amint Krisztusról hallottak felragyogott tekintetők és száznyolcvan fokos fordulatot véve kifényesítették lelküket, s eltávolodva a föld vonzásából, lelki röppályára álltak.

14. A világiak szerint szerencsések az asztronauták, akik a levegőben repülve a hold körül keringenek. Ámde boldogok Krisztus testtelenné vált „Édenasztronautái”, akik rendszeresen felemelkednek Istenhez, és visszatérnek egyedüli otthonukba, a Paradicsomba, a leggyorsabb jármű segítségével, amelyhez üzemanyagként egy darabka kétszersült is elég.

15. Boldogok akik hálát adnak Istennek még a Holdért is, amely rájuk süt, noha az éjszakában járnak. Ám boldogabbak, akik megértik, hogy a Hold fény sem a Hold sajátja, ahogy lelki világosságuk sem az övék, hanem Istentől ered. De akár tükörként csillámlanak, akár egyszerű üvegként, akár egy elhajított konzervdoboz-tető módjára fénylenek, ha nem éri őket napsugár, nem ragyognak egyáltalán.

16. Szerencsések a világiak szerint azok, akik kristálypalotákban laknak, és minden könnyebbség megadatik nekik. Mégis boldogok azok, akiknek sikerült életüket egyszerűvé tenni, és kiszabadultak a fejlődésnek, könnyebbségnek (valójában akadályoknak) evilági hálójából, és megszabadultak jelenkorunk félelmetes hajszoltságától.

17. Szerencsése a világ szemében azok, akik lubickolhatnak a világ javában. Ám boldogok, akik mindezt odaadják Krisztusért lemondva minden emberi vigasztól őérte, képesek éjjel-nappal Krisztus közelében maradni, az Ő isteni vigasztalásában, amely néha oly túláradó, hogy az ember így szól Istenhez: „Istenem, nem lehet elviselni a szeretetedet, amely akkora, hogy az én kicsi szívemben nem talál elég helyet.”

18. Szerencsések, akiknek a legjobb foglalkozások és a legnagyobb lakások jutnak osztályrészül, mondják a világiak, mert minden elérhető a számukra, és szabadon mozoghatnak. De boldogok azok, akiknek csak egy kis zug jut, ahol meghúzhatják magukat, egy falat étel és valami takaró – ahogy az isteni Pál is mondja (1Tim 6;8) – és ezek által megtanultak eltávolodni a mihaszna világtól és a földet ugródeszkaként használják Isten gyermekeiként, elméjük pedig szüntelenül jóságos Atyjuknál, Istennél időzik.

19. Szerencsések, akik katonák lesznek és tisztségviselők, és – ha csak néhány órára is – az alkohol segítségével még örülhetnek is ennek. Viszont boldogok, háromszorosan is boldogok, akik levetették már a régi embert, és átszellemültek, és a Szentlélek segítségével evilági angyalokká váltak és ráleltek a paradicsomi, isteni forrásra, isznak belőle, és állandóan részegek a paradicsomi bortól.

20. Boldogok, a kik gyöngeelméjűeknek születtek és úgy is fognak megítéltetni, és így útlevél nélkül is bejutnak a Paradicsomba. De boldogabbak, háromszor is boldogok a tudók, akik Krisztus szeretetéért teszik a gyengeelméjűt, és csúfot űznek a világ minden hiábavalóságából, mivel a Krisztusért való bolondságuk többet ér, e világ minden bölcsének tudásánál és bölcsességénél.

=============================

Krisztus és az Istenszülő legyen veletek!
Krisztus szeretetével, testvéretek, Paisziosz szerzetes
Áthosz, Szent Kereszt remeteség

Létrehozva 2011. május 24.