Hittankönyv felnőtteknek (30)
27. Családjaink szentsége: a házasság
1.
Ha valaki templomban esküszik és igent mond, elkötelezi magát, hogy jóban és rosszban hű marad, akkor ezt ő magának a mennyei Atyának ígéri meg. Ő az egyetlen tanú, amikor ígéretet teszünk. Ha meghalunk, megtaláljuk ezt az életünk könyvében.
Mi, keresztények Isten ígéretére alapján Egyházunk jövőjében is bizakodunk. „A remény nem csal meg, mert a nekünk ajándékozott Szentlélekkel kiáradt szívünkbe az Isten szeretete” (Róm 5,5). A szeretetnek pedig – és benne az istenszeretetnek – egyik legbővebb forrása, melyet a Szentlélek táplál, Egyházunk legkisebb sejtje: a családegyház.
2.
Istenünk az egész emberi nemet meg akarja szentelni. Ezt a családok megszentelésével kezdi. – Ez az egyik tanítása az ősszülőkről szóló leírásnak. Isten adja a férjnek a feleséget Ő akarja, hogy szent közösséget alkossanak. Ezért áldja meg őket.
Amikor az Ószövetség valamelyik jeles szereplőjének a házasságkötéséről esik szó, szinte mindig megismétlődik az áldás.
Tóbiás könyve (8,4–9) megörökíti a jegyesek határozott szándékát, hogy házasságuk által Isten népét is gyarapítani akarják.
Az Ószövetségi nép úgy tartotta, hogy a gazdagság, a jómód a vallásosság jutalma. Ugyanígy a családi vagyont gyarapító szorgalmas feleség. Sőt a sokgyermekes édesanya is, aki különösen fiúgyermekeivel növeli az édesapa megbecsülését a közösség előtt. – Ha nem is ezekkel a szavakkal írták le, Isten egyházának az öröme érződik az Ószövetség legkisebb közösségében, a családban is.
A Biblia úgy beszél az Ószövetség népéről, mint amelynek Jahve hűséges és szerető jegyese. Viszonyuk a vőlegény és a menyasszony szeretet-kapcsolata. Ámde ahogyan az idők folyamán a nép egyre több „házasságtörtést” követett el Isten ellen, maguk a házasságok is egyre gyakrabban szakadtak szét. A törvény megengedte, hogy a férfiak váló-levéllel elbocsássák feleségüket. Jézus ezt nem helyeselte. Ő a régmúlt időkre hivatkozott, amikor ismeretlen volt a válás. – A házasságot egyébként a legtöbb primitív nép is szentnek tartotta.
3.
Szentírási események alapján bemutatjuk, hogy Jézus éppúgy jelen van a keresztény családokban, mint Egyházában, mert a család is egyház.
Kána városában két fiatal közös élete kezdetén hitet tesz Jézus mellett: őt fogadják be otthonukba (Jn 2 értelmezése).
Jézus ott van minden családban, ahol elfogadják és várják a gyermekeket (Mt 18,5).
A közösen imádkozó család tagjainak sorában ott az imádkozó Úr Jézus is (Mt 18,20).
Hallottuk az ószövetségi Biblia ideális felfogását Isten és népe – valamint a férj és feleség kapcsolatáról. Ez a kapcsolat azonban az emberek hűtlensége miatt meglazult. Szükségessé vált, hogy Jézus új, örök és soha fel nem bomló szövetséget hozzon létre áldozatának vére által. Ennek a szövetségnek ugyancsak kettős vonatkozását látta meg szent Pál:
„Az asszony engedelmeskedjék férjének, akárcsak az Úrnak, mert a férfi feje az asszonynak, ahogy Krisztus feje az Egyháznak: testének ő a megváltója. Amint tehát az Egyház alá van vetve Krisztusnak, az asszony is mindenben a férjének.
Férfiak, szeressétek feleségeteket, ahogy Krisztus is szerette az Egyházat, és feláldozta magát érte.” Ef 5,22–26
4.
A házasság az emberi természetet megalkotó Isten által jóváhagyott életforma, függetlenül attól, hogy a házasfelek hisznek-e Krisztusban, vagy sem.
Annak a házassága azonban, aki Krisztus-hívő és Egyházába tartozik, jóval több, mint „a világ legtermészetesebb dolga”. Két megkeresztelt ember házassága ugyanis szentség. Amikor a házasságot megkötik – az illetékes tanúk előtt – bizonyított jelét adják, hogy szentség jött létre közöttük.
Az egymásnak kölcsönösen kimondott „Igen, szeretem!, Akarom!” és közös életük ez a jel. Azt jelenti, amiről az Apostol beszél: egymásért kívánnak élni, mint Krisztus él az Egyházáért. Mint Krisztus az Egyházhoz, ugyanúgy kötődnek ők is egymáshoz. Biztosak abban, hogy Krisztus mellettük áll, hiszen ők is Egyház: családegyház.
5.
Jó nekünk, ha békében, szeretetben élő családban lehetünk, akik szívesen vállaltak és a jó Isten ajándékának tartanak bennünket. Életünk bizonyítja, hogy szüleink házassága szeretet-közösség a gyermekért. Megvalósították azt a célt, melyet Isten eléjük tűzött. Meghozták házasságuk gyümölcsét.
A kerti gyümölcs alig ad vissza valamit a fának, amely megérlelte.
Jézus sokat vár tőlünk szüleinkkel kapcsolatban. Nem viselkedhetünk úgy, hogy miattunk támadjon békétlenség közöttük. Tegyünk meg mindent, hogy életük boldog legyen. Nem szerethetjük az egyik szülőt a másik rovására. Imádkozunk értük, kedvesek vagyunk hozzájuk, segítjük, és ha kell, okosan békítjük őket.
Ha esetleg szüleink már nem szeretik egymást, nekünk mégis szeretnünk kell őket. Ugyanígy azokat a nevelőszülőket, akik az édes szülők feladatát vállalták.
A keresztény élet a legjobb házassági előkészület, vagy a házasságban való legjobb alap. A házasságban a házasfelek:
– Hisznek Jézusban, és rendszeresen imádkoznak.
– Áldozatosan szeretik egymást, és embertársaikat.
– Megbánják bűneiket, megtanulnak bocsánatot kérni, és másoknak megbocsátani.
– Megértik, milyen fontos az önmegtartóztatás, maguk fegyelmezése.
– Igyekeznek megismerni magukat és embertársaikat.
– Megszeretik a becsületes munkát, és értékelni tudják mások munkáját.
– Egymás vezetik az üdvösség felé!
Ez a mi hitünk
A házasságban Krisztus Urunk rendelése szerint a jegyesek felbonthatatlan szövetséget kötnek, ezáltal Istentől segítséget kapnak, hogy szent legyen házasságunk.
Megfontolandó kérdések:
- Mi a keresztény házasság?
- Mit jelent a házastársak kölcsönös szeretete?
- Melyek a keresztény házasság lényeges tulajdonságai?
- Kik köthetnek házasságot?
- Mi a vegyes házasság?
- Mit, hogy a katolikus keresztények különböző rítushoz tartoznak?
- Milyen rítusú keresztények élnek Magyarországon?
- Mikor érvényes a katolikusok házasságkötése?
- Köthet-e újabb házasságot, akinek érvényes házassága van?
Rövid liturgika
Az esketési szertartás lényege: az eskető pap kérdésére mindkét jegyes határozott válasza, amellyel beleegyezik a házasságkötésbe.
Pap: X, akarod-e a jelenlevő Y-t törvényes feleségül venni?
– Igen! Akarom!
– Y, akarsz-e a jelenlevő X-hez törvényes feleségül menni?
– Igen! Akarok!
– Y, Isten szent színe előtt feleségül veszlek!
– X, Isten szent színe előtt feleségül megyek hozzád!
A házasságot maguk a jegyesek szolgáltatják ki egymásnak. A pap és a násznagyok – mivel közösségi eseményről van szó – a hivatalos tanúk.
Kislexikon
Jegyesvizsgálat és oktatás – Egyházunk kívánsága, hogy a jegyesek már hónapokkal előbb jelezzék szándékukat. igazolják szabadállapotukat, és szerezzék meg a szükséges vallási ismereteket.
Szabadállapot – Csak azok köthetnek házasságot, akik még nem kötöttek egyházi házasságot, vagy akik között nincs érvénytelenítő házassági akadály, vagy pedig ha ezen akadály alól felmentés kapható, megszerezték azt.
Polgári házasság – A házasságok létrejöttében mindig fontosak a közösség szempontjai is. A polgári házasság ezeket biztosítja (pl. névviselés, örökösödési kérdések), így többnyire jó alapja az egyházi házasságnak is. Azonban ez nem elég, mert nem szentség.
Vegyes vallásúak, katolikus és más keresztény, illetve katolikus és nem keresztény házassága komoly megfontolással, csak jogi biztosítékok (reverzális) nyújtása után, egyházi felmentés birtokában köthető meg.
Vegyes szertartásúak (római. katolikus-görög katolikus) házasságát a férj vallásának szertartása szerint kell megkötni, ugyanebben keresztelik gyermekeiket is.
A házassági elválást Jézus határozott parancsa tiltja: „Amit Isten egybekötött, ember szét ne válassza!” (Mt 19,6). Jézus szavai az érvényesen megkötött és „elhált” házasságra vonatkoznak.
Egyházi házassági perek célja kimutatni, hogy a „beperelt” házasság semmis, mivel megkötése idején (rejtett) érvénytelenítő akadály volt a jegyesek között, pl. kényszerítés.
Az elvált házasok, és a felbomlott házasságok ügye Egyházunk egyik legnagyobb problémája. Az emberek elvilágiasodott gondolkodásmódja a családot, vele az ifjúságot, sőt az egész társadalmat igen veszélyes helyzetbe sodorta. A házassági válás gyakorisága korunk egyik tragédiája.
Aki elválik, érvényes házasságot szakít szét (esetleg házastársa ellenére), azután pedig többnyire újabb – csak polgári – házasságra lép. Lehetséges, hogy az elhagyott házastárs (amennyiben nem köt új házasságot) Isten és lelkiismerete előtt is ártatlan. Az újból házasságra lépők azért nem gyónhatnak és áldozhatnak, mert kapcsolatuk, melyet nem akarnak megszüntetni, ellenkezik jó lelkiismeretük szavával: „Ne törj házasságot!”
Az elváltak továbbra is az Egyház tagjai. Egyházunk szerető gondoskodással mint gyermekeit igyekszik megérteni őket, és minden lehetőt megtesz lelkük érdekében.
Beszéljük meg!
Milyen következtetés vonható le abból, hogy az egyházilag megkötött házasságok is tönkremehetnek?
Mennyivel értékesebb a szentségi házasság a csupán polgári házasságnál, jóllehet az is szeretetkapcsolat?
Létrehozva 2025. március 3.
