Vannak elsők, akik utolsók lesznek
“Ezután bejárta a városokat és falvakat, és tanított, Jeruzsálem felé haladva. Közben valaki megkérdezte tőle: ,,Uram! Kevesen vannak-e, akik üdvözülnek?” (Lk 13,22
Az Úr Jézus szavaiból kiviláglik, hogy kapcsolatunk ővele lehet annyira külsődleges és felszínes, hogy teljesen hiábavaló lesz hivatkoznunk rá az utolsó napon. A szív nélküli ismeret, a közösségvállalás nélküli együttlét a mi Urunkkal semmit sem ér.
A Szentlecke mutat rá arra a gyöngeségre, amely első pillantásra csupán jámbor lelkek túlzott önkritikájának tűnhet, valójában azonban az Istennel, Jézus Krisztussal való igazi üdvösségre vezető kapcsolatunk legfőbb akadálya: nem tudunk imádkozni. Nem a szavakat nem találjuk – azok önmagukban úgysem volnának elegendők, hiszen az Úr maga figyelmeztet: „A mennyek országába nem jut be mindenki, aki azt mondja nekem: »Uram! Uram!«” –, hanem többnyire azt az alapállást nem sikerül felvennünk, ami a hiteles és gyümölcsöző imádsághoz szükséges. Bűnre való hajlamunk gyökere éppen abban van, hogy képtelenek vagyunk megmaradni és kitartani az imádságban, az Úrra való figyelésben.
Az első lépés tehát, hogy ezt a nagy gyöngeséget elismerjük magunkban. A második, ami nagyon fontos, hogy megtanuljunk vágyakozni Isten után, úgy, ahogy a zsoltáros mondja: „Téged szomjazik az én lelkem, utánad sóvárog az én testem a puszta és úttalan és víz nélküli földön.” Ez a vágy már maga is Isten ajándéka bennünk, s ha esetleg nem tapasztaljuk magunkban, akkor legalább annak vágyát igyekezzünk feléleszteni, hogy tudjunk vágyakozni, s kérjük Istent, hogy ő adja szívünkbe az igazi vágyakozást. Az imádság ezen a szinten nem érzelem vagy hangulat kérdése, hanem szándéké és elhatározásé. Az imádság olyan, mint egy kiapadhatatlan vizű forrás, melyből azonban csak akkor tudunk meríteni, ha a mélybe ásunk, és felhozzuk a felszínre. Ha leásunk vágyaink mélyére, és akarunk vágyakozni, nem az imádságra, hanem magára az Úrra, segítségünkre siet a Lélek, és javunkra fordítja gyöngeségünket: ő maga lesz az imádság bennünk. Ő vezet el a teljes megismerésre és az Istennel való közösségre, mert ő maga a közösség, az Isten szeretete.
(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)
Létrehozva 2013. október 30.