A  történészek  szerint  egy  napon  Assisi  Szent  Ferenc  azt  mondta  egy  fiatal  szerzetesnek: „Menjünk le a városba és prédikáljunk”. A novícius boldogan kísérte el Szent Ferencet. A főúton haladtak lefelé, majd több elágazáson és keresztúton keltek át, aztán kilyukadtak a külvárosba és végül visszaérkeztek a monostor kapujához.

Ahogy közeledtek a monostorhoz a fiatal szerzetes emlékeztette Szent Ferencet határozott szándékára. „Atyám, elfelejtette, hogy prédikálni mentünk le a városba?”

„Fiam, mi prédikáltunk. Mialatt sétáltunk Igét hirdettünk. Sok ember látott bennünket és jól szemügyre vették a viselkedésünket. Hát ez volt a mi reggeli prédikációnk. Fiam, bárhova mész az evangéliumot hirdeted anélkül, hogy prédikálnál”.
A lépteid beszélnek! Tedd azt, amiről prédikálsz! Légy az, amit mondasz! „A munkád számít az Úrnak” című könyvben Doug Sherman és William Hendricks így ír: „Addig ameddig nem azt teszed egész nap, amit gondolod, hogy az Úr elvár tőled, soha nem fogod megtalálni munkád vagy Istennel való kapcsolatod végső értelmét.” A Biblia ezt így fogalmazza meg: „Úgy ragyogjon a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák jó cselekedeteiteket, és dicsőítsék a ti mennyei Atyátokat.” (Máté evangéliuma 5,16).
A munkahelyed a pulpitusod. Minden nap – ha így tekintesz rá – ugyanolyan missziós úton vagy, mint Assisi Szent Ferenc. Így munkád különös jelentőséggel bír, hiszen ötvözi a világit és a szentet. Valaki ezt írta: „Isten rendelte el az emberi munkát, tehát az szent. Az emberi munka és kreativitás Isten saját természetét tükrözi és az Ő képét bennünk. Isten teremtette az eget, az Ő munkája  az.  Ő  teremtette  a  Földet.  Megteremtette  porból  a  férfit  és  az  asszonyt  a  férfi oldalbordájából. Isten letekintett mindarra, amit alkotott, és az nagyon jó volt.”
Miért is kell dolgoznunk? Mert ez Isten elgondolása. A görög filozófusok lenézték a kétkezi munkát.  Platón  úgy  vélekedett,  hogy  a  tömegnek  kell  dolgoznia.  A  harcosoknak  és  a filozófusoknak  megtiltották,  hogy  mezőgazdasági  munkával  vagy  kereskedéssel  piszkítsák  be kezeiket. Ezek az ún. „vezetők” megvetéssel tekintettek az ilyesfajta erőfeszítésekre.
Tehát  miért  is  dolgozzunk?  Mert  megelégedést  ad.  Sáfárnak  kell  tekintenünk  magunkat mindabban, amit az Úr bízott reánk. Ahogyan Ádámra és Évára rábízta az Édenkertet, ugyanúgy feladatot és felelősségteljes munkát bízott ránk is, amit alázattal és hűséggel kell végeznünk. A Biblia ezt tanítja: „Mindaz amit tesztek , jó lélekkel végezzétek, úgy mint az Úrnak, és nem úgy, mint  az  embereknek,  tudván,  hogy  ti  viszonzásul  megkapjátok  az  Úrtól  az  örökséget;  az  Úr Krisztusnak szolgáljatok tehát.” (Kolosséiakhoz írt levél 3,23-24)
A  munka  nem  a  boldogságunktól  választ  el  minket,  hanem  út  a  boldogsághoz,  Isten  ezt kijelenti nekünk. Jézus így mondta: „Az én Atyám mind ez ideig munkálkodik, én is munkálkodom.” (Jn 5,17)

Forrás: Monday Manna. A KEVE Társaság a CBMC International és az Europartners társszervezete

Létrehozva 2020. december 3.