Az egyik neves kutatóintézet felmérése szerint 2023-ban a globális munkavállalók 44 százaléka tapasztalt napi munkahelyi stresszt. Ez az arány – ami az összes munkavállaló közel felét teszi ki – a kutatók szerint a második egymást követő évben minden idők legmagasabb értékét jelentette. A 2024-es évre vonatkozóan még nem közöltek adatokat, de valószínűleg hasonló lesz a helyzet.

Ez nem meglepő. A munkahelyi stressz okai mindenhol megtalálhatók. A folyamatos, számos okból eredő globális nyugtalanság óhatatlanul átcsap a munkahelyeinkre. Ott van a technológiai változások felgyorsult üteme. Bár a legtöbb esetben előnyös, ez is problémákat okoz, amikor megpróbálunk alkalmazkodni a folyamatosan változó munkakörnyezethez. Aztán ott vannak a határidők, az értékesítési célok, a nagy nyomást gyakorló üzleti megbeszélések, a verseny és az előléptetésekért való versengés állandó tényezői, és így tovább.

Ami még rosszabb, hogy tovább bonyolítja ezt a problémát, hogy korlátozottak a stresszkezelési lehetőségeink. A világ egyes részein növekvő mentális egészségügyi válságról számolnak be, mivel nincs elég képzett pszichiáter és viselkedés-egészségügyi szakember a munkavállalók ellátásához. Feleségem, Kathy, és én ezt nemrégiben tapasztaltuk, amikor új pszichiátert próbáltunk találni az egyik gyermekünk előtt álló sürgős kihívások miatt. Felfedeztük, hogy a várakozási idő, amíg egy szakemberhez eljutunk az első kezelésre, 9-12 hónap!

Ha Ön nem tartozik a magas stressz-szinttől szenvedők közé, akkor talán azon tűnődik, hogy „Mi köze van ennek hozzám?”. Mondhatnánk, hogy ez összhangban van a „Szeresd felebarátodat, mint magadat!” (Jakab levele 2, 8) paranccsal. Munkahelyi „pásztorokként” érzékenyen kell figyelnünk a munkatársaink előtt álló kihívásokra, és gondoskodónak, együttérzőnek kell lennünk.

A Bibliában így olvassuk: „Ismerd meg juhaidat egyenként, törődj gondosan a nyájakkal… és lesz elég kecsketejed eledelre, házad népe eledelére és szolgálóid megélhetésére.” (A Példabeszédek könyve 27,23-27)

‭‭Még ha soha nem is éltünk – vagy dolgoztunk – farmon, az elv egyértelmű: nemcsak az alkalmazottaink és munkatársaink termelékenységéért vagyunk felelősek, hanem azért is, hogy mindent megtegyünk a jólétükért.

Ez nem azt jelenti, hogy amatőr pszichológusokká vagy tanácsadókká kellene válnunk. Ha azonban látunk valakit, aki problémásnak vagy küszködőnek tűnik, helyénvaló lehet, hogy szánjunk rá néhány percet, és megkérdezzük tőle: „Hogy vagy?”. Lehet, hogy gyorsan válaszolnak: „Jól vagyok”, de akkor újra feltehetjük a kérdést, kicsit másképp: „Hogy vagy valójában?”

Ha ebben nem érezzük magunkat kényelmesen, vagy a környezet nem megfelelő, akkor megkereshetünk valaki mást, és megbeszélhetjük az aggodalmainkat. A HR munkatársak esetleg megkereshetik az illetőt, hogy megvizsgálják, hogyan tudnának segíteni.

Ennek a hozzáállásnak az ideális példáját Jézus Krisztusban találjuk: „Amikor látta a sokaságot, megszánta őket, mert elgyötörtek és elveszettek voltak, mint a juhok pásztor nélkül.” (Máté evangéliuma 9, 36)

A juhokat nevelő emberek elmondják, hogy az állatok tehetetlenek, pásztoruk együttérző gondoskodása nélkül könnyen elpusztulhatnak. Mi sem bizonyítja jobban Krisztus szeretetét és jelenlétét a munkahelyen, mint hogy odanyújtjuk a kezünket valakinek, aki nyilvánvalóan szenved és nagy stressznek van kitéve.

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2025. január 9.