„Majd a néphez fordult: ’Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.’” (Lk 12,15)

„Vigyázz! Kész! Rajt!” – kiáltott a férjem, s a három gyerek M&M versenye elkezdődött.

A szabályok egyszerűek voltak. Minden gyermeknek volt egy üres tálkája a nappali egy-egy sarkában. A szoba közepén állt egy nagy tál tele M&M’s-szel. A feladat, hogy egy evőkanállal mindenki hordja a drazsékat középről a saját edényébe. Amit leejtenek útközben, azt nem szedhetik fel.

A legfontosabb szabály, hogy mikor megszólal az időjelző, meg kell állniuk ott, ahol vannak. Ha nincsenek az edényüknél, mindazt elveszítik, amit addig gyűjtöttek.

Hogy mi volt a csavar a játékban? Az, hogy senki sem tudta, mikorra állítottuk be az időzítőt.

A család bohóca, a négyéves Spencer nevetgélve szaladgált a két edény között, a drazsék szanaszét repkedtek a kanaláról. Egyfolytában futkosott, úgy gondolta, a rohangálással fogja a legjobb eredményt elérni.

A módszeres Mitchell lassan, óvatosan közlekedett, hogy egyensúlyban tartsa a drazsékat a kanalán, ne potyogjanak le, hanem tudja pereméig megtölteni az edényét. Viszont az időzítőről megfeledkezett.

Nővérük, Kenna, gyorsan nekilendült, de azért óvatosan szállította az M&M-eket. Néhány forduló után viszont leült a sarokban, ölébe vette az edényét, és várakozott.

Nem sokkal később megszólalt az időzítő. Spencer megpróbált odavetődni az edényéhez, de késő volt. Mitchell, aki épp óvatosan merített a tálból, rájött, hogy minden eddigi munkája kárba veszett.

Mindkét fiú drazsé nélkül maradt.

A sarokban ott üldögélt a nővérük, az összes drazsé boldog tulajdonosa. Egyik fiú zsörtölődni kezdett, a másikból kitört a sírás. Persze, hogy meg akarták kapni az összegyűjtött cukorkájukat. Megnyugtattuk őket, hogy még tudjanak figyelni, amíg befejezzük a bibliaórát. Nem véletlenül játszottuk ezt, le kellett vonni a tanulságot.

Férjem felolvasta a buta gazdag történetét a Lk 12,13-21-ből. Bőségesen termő gazdasága volt ennek az embernek. Akkora lett a termés, hogy nem fért már a raktárakba. Szétoszthatta volna a fölösleget az éhezőknek, de nem, ő inkább lebontatta a raktárát, és sokkal nagyobbat épített, amibe elfért a rengeteg termés.

Ám azon az éjszakán élete időzítője lejárt, és a gazdag ember meghalt. Minden földi vagyona értéktelenné vált számára. Mások használták fel. Ezt a történetet kapcsoltuk össze az előző játékkal.

Ha kicsit hátralépek, és körülnézek az életemben, megláthatom, mennyi fölösleges földi jót begyűjtök én is. Elköltöm a pénzem, ahelyett, hogy a szegényeknek adnám, vagy Krisztus örömhírét közvetíteném a segítségével. Öltözködés, kiruccanások, luxuscikkek töltik ki az életünket. Nem is az igazán drága holmikról beszélek. Fölösleges kiadás lehet egy egyszerű, akciós szandál is. Bár ott áll a cipős polcon három pár nyári cipő jó állapotban, meggyőzőm magam, hogy megéri 15 dollárért megvenni még egyet. Hisz olyan csinos! A színe épp illik a kedvenc kék szoknyámhoz. És féláron adják! Igyekszem nyitásra odaérni, hogy még kapjak az én méretemben.

Valóban szükségem van rá? Nincs. Mégis meg akarom szerezni? Igen. Nos ezért érdemes egy kicsit megvizsgálnom a lelkemet, és elgondolkoznom a gazdag ember történetén. A Lk 12,15-ben így int Jézus: „Vigyázzatok és óvakodjatok minden kapzsiságtól, mert nem a vagyonban való bővelkedéstől függ az ember élete.”

Csak azért gyűjtöm vagy költöm a pénzem, hogy elmondhassam, mennyi mindenem van? Mi lenne, ha amikor találok valami vonzónak tűnő fölösleges dolgot (mint azt a szandált), akkor annak árát félretenném, és valami nagyon fontos dologra költeném az így összegyűjtött pénzt?

Igen, van értelme a biztonsági tartaléknak, de legalább ilyen fontos, hogy megosszuk másokkal, amit Isten nekünk adott. Ezt tette a kislányunk is a bibliaóra végén, egyenlően osztozott a cukorkán a testvérkéivel.

Uram, mutasd meg, kérlek, milyen területen tudnék kevesebbet költeni magamra, és többet másokra. Amim van, mind a Tiéd. Add, hogy dicsőségedre tudjam használni. Jézus nevében, Ámen.

(forrás: lelekeerosito.hu)

Létrehozva 2013. október 4.