Méltatlan dolog újévkor berúgni, de az évet berúgni nem kell félnetek jó lesz. A megboldogult Gregor Hesse atya alábbi előadása ez utóbbi kategóriába tartozó opus, amelyet néhány részre bontva adok közre. Hogy ez az év is jól induljon, ha már remény…

Előadásom címe: „A szellemek megkülönböztetése”. Arról fog szólni, hogyan lehet megkülönböztetni, hogy egy kijelentés a mi Urunktól vagy az ördögtől származik-e, hogy egy kijelentés az igazságot hordozza-e, vagy csak sima hazugság.

Az egyetlen metafizikai bizonyosság, amivel rendelkezhetünk (vagyis amikor abszolút biztonsággal tudhatjuk, hogy az igazságot tárják elénk), természetesen a Kinyilatkoztatásban és a Szent Hagyományban van. Minden mást az Isteni Kinyilatkoztatással és a Szent Hagyománnyal összhangban kell megvizsgálni.

Szent Ignác a Lelkigyakorlatokban rámutat arra, hogy az ördög először jó gondolatokat ad, aztán még több jó gondolatot, majd hagyja, hogy a rossz gondolatok belopakodjanak. Az ördög sok igazságot mond neked. Hosszú ideig mondja neked az igazat, aztán elkezdi a tévedéseket és a hazugságokat becsempészni mondandójába.

A lelkek megkülönböztetéséről mondja Scaramelli, a híres jezsuita teológus, hogy a legjobb mód annak megállapítására, hogy valami megfelel-e az igazságnak vagy sem, annak az Egyház Magisztériumával ( a Katolikus Egyház tanításával) való szembesítése. Ugyanezt mondja Bona bíboros is, aki könyvet írt a szellemek megkülönböztetéséről. Azt mondta, hogy amikor az ördög szól, kilencven százalék igazság vegyül tíz százalék hazugsággal. És ez a tíz százalék hazugság okoz minden káoszt, zűrzavart és a lelkek vesztét.

Két elv

Hogy tudhatjuk meg, hogy valami igaz vagy hamis? Ebben két alapelv segíthet bennünket.

Az első tehát az, hogy az Egyház tanításának fényében kell megvizsgálnunk azt.

A második alapelvet a mi Urunk szavai tartalmazzák: “a fát a gyümölcseiről ismerjük meg”. Figyelsz egy darabig, látod, hogy mi történik és ennek nyomán megtudod, hogy mindennek forrása az isteni vagy ördögi-. Ne feledkezzünk meg arról, hogy a mi Urunk beszélt a báránybőrbe bújt farkasokról. És Szent Tamás mondja, hogy „a legrosszabb báránybőrbe bújt farkasok az eretnekek és őket követik a rossz klerikusok”

Miért beszélt a rossz klerikusokról? Azokat a püspököket értette alatta, akik megengedik az eretnekeknek, hogy terjesszék hazugságaikat. Mert ha egy eretneket a püspök hallgattat el, annak az eretneknek vége volt (természetesen a régi szép időkről beszélünk, amikor nem volt tömegmédia). A probléma az volt, hogy a püspökök túl gyakran nem hallgattatták el az eretnekeket, csak meghallgatták, vagy nem törődtek velük.

Szent Tamás, aki megállapította, hogy az isteni igazság soha nem változik, és aki a mi Urunk szavaira is emlékeztetett, hogy „Ne féljetek azoktól, akik a testet ölik meg… hanem inkább attól féljetek, aki a pokolban elpusztíthatja a lelket és a testet is”, arra a következtetésre jutott, hogy az eretnekek halálbüntetése indokolt lehet, mert itt a lelkünk forog kockán, nem pedig a testünk.

Nem a gyilkostól félek, hanem a ravasz, intelligens eretnekektől.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2025. január 4.