Hittankönyv felnőtteknek (25)
22. A szentmise megünneplésének rendje
1.
A katolikus, vallásos család minden vasárnap- és ünnepnap szentmisén vesz részt. A gyermekek 7 éves kortól, vagy első szentáldozástól kötelesek a vasárnapi szentmisén részt venni. (Természetesen előbb is el lehet vinni a gyermeket templomba, mert minél korábban rögzülnek benne a vallásos szokások, annál inkább lehet rá később építeni.) Sok szülő azonban nem neveli gyermekét vallásosan. Ez nagy baj.
Legjobb azoknak, akiket egészen kicsi koruktól kezdve vittek a templomba, akiknek édesanyja mindig elmondta, mi történik az oltárnál: melyik szertartás mit jelent.
Ha pedig nem járt valaki gyermekkorában szentmisére, hanem csak felnőttként, egy egy ünnepi alkalomra, vagy egy barátja esküvőjére, emlékszik a két fő részre: az igeliturgiára és az áldozati liturgiára. Nézzük meg ezeket most részletesebben.
2.
Ha tudatosan, hittel és szeretettel vagyunk jelen, ha ismerjük a szertartások jelentését, ha közösen imádkozunk és énekelünk, igazán baráti lesz találkozásunk Jézussal. A szentmise Jézus áldozata és a te életáldozatod kapcsolata. Akkor fog elmélyülni, ha végigimádkozod a saját életed eseményeivel.
Az ünneplésben minden jelenlevő részt vesz. Szükséges azonban, hogy a szertartásokat megbízott vezető irányítsa, és Egyházunk előírásai szerint végezzék azokat. – A szertartás vezetője a szentmisénél kizárólag a pap. Ha csak igeliturgia van, és nincs jelen pap, akkor pedig a diakónus.
3.
Nézzük meg az alábbi vázlatot, a szentmise rendjének és szertartásainak egymásutánját:
Bevezető imádságok
- az Igeliturgia
- az Eukarisztia liturgiája, vagy áldozati liturgia, melynek részei:
- az adományok előkészítése (felajánlás)
- a kánon (középpontja az átváltoztatás)
- a pap és a hívek áldozása
Az ünnepség befejezése, elbocsátás.
Az Igeliturgia mai rendje évszázadok során alakult ki. Lényege Isten szavának, vagyis igéjének olvasása; (egy ószövetségi és) egy újszövetségi szentírásrészlet, valamint Krisztus örömhíre, az Evangélium.
Az igeliturgia szentírási részleteihez az idők folyamán egyéb imák is hozzákapcsolódtak. Ezek megteremtik a hívekben az együvé tartozás tudatát, előzetest adnak az ünnep mondanivalójáról és a szentmiséhez méltó részvételre segítenek bennünket.
A következő sorrendben történik:
A szentmise kezdőéneke, keresztvetés, a hívek köszöntése. (Előkészítés az ünnepre és a bűnbánatra.)
Bűnbánat-tartás, Uram, irgalmazz! (Kyrie)
Könyörgés; Dicsőség = Glória (csak az öröm nagy ünnepein).
Első olvasmány az olvasmányközi énekkel
Szentlecke az allelujával
Evangélium és szentbeszéd
Hitvallás (Krédó) minden vasárnap és a nagy ünnepeken.
A hívek egyetemes könyörgése.
Az Eukarisztia liturgiájának első szertartása az adományok előkészítése. Egyházunk ajándéka a kenyér és a bor, az emberi munka gyümölcse, melyből Krisztus teste és vére lesz. Cseppnyi víznek a borba vegyítésével egy ószövetségi szokást ismétlünk meg, amelyet Jézus is követett. Jelentése: Jézusnak velünk közös emberi természete. Kifejezzük szívünk kívánságát is, hogy minél közelebb kerüljünk Istenünkhöz. „Az a csepp én vagyok” – mondhatjuk.
A felajánlás a hívek közösségének is feladata, hiszen ők is részesei az egyetemes papságnak.
A kézmosás az ajándékozó szív köteles tisztaságára figyelmeztet.
Mielőtt az átváltoztatás, vagyis az utolsó vacsora emlékezete elkezdődnék, két (énekes) imádság hangzik fel:
prefáció = hálaadó ének az egyik. Atyánkhoz intézzük, mert Jézus által előkészítette az üdvösséget. Bevezető mondata mindig ez: „Mert bizony méltó és igazságos, illő és üdvösséges.”
A hálaadáshoz kapcsolódik a másik ének, a legszebb istendicsőítés. Az ég angyalainak énekéhez társulva éneklünk „háromszor szentet” (szanktusz).
A kánon szó azt jelenti, hogy a szentmise legfontosabb részét az átváltoztatást, nem szabad másképpen végezni, csak előírás szerint.
Könyörögve hívjuk a Szentlelket az adományokra, hogy Krisztus teste és vére legyen belőlük.
A pap az utolsó vacsorát idézi, szavai, mint Jézus hajdani szavai. Ezek ereje által valósul meg az áldozat, és változnak az adományok Jézus testévé, vérévé.
Az úrfelmutatás imádásra hívó felszólítása is ezt fejezi ki: itt van hitünk szent titka!
Ezután két imával emlékezünk Jézus halálára és feltámadására. Egyik a közösségé, a másikat csak a pap mondja.
A pap ezután Isten egész Egyházáért (a pápáért, a megyéspüspökért, a papokért és segédkezőkért, élőkért és holtakért) imádkozik.
Az kánon legszebb és egyben a befejező mozzanata, amikor a pap a szentostya és szent vér magasba emelésével a Mennyei Atyának ajánlja az áldozattá vált Jézus Krisztust. Kísérő szavai: „Őáltala, Ővele és Őbenne a tiéd mindenható Atyaisten, a Szentlélekkel egységben minden tisztelet és dicsőség mindörökkön örökké. Amen.”
Az áldozás szertartását is imákkal veszi körül egyházunk. Közöttük az Úr imája a legszentebb, melynek ősidők óta eukarisztikus jelentése is van: asztali ima a szentáldozás előtt. Mindennapi kenyerünkön most Krisztus testét értjük, melyet a Mennyei Atya ad gyermekeinek.
Őtőle kérjük a bűnbocsánatot is. Így lesz tiszta a szívünk, Jézus befogadására méltó. Ilyenkor hangzik el az ún. békeimádság és a felszólítás, hogy engesztelődjünk ki szívből egymással. A liturgikus békecsókot nálunk kézfogás helyettesíti.
A kenyértörés szertartásával ismét Jézusra emlékezünk, aki a vacsorán az apostolok számára megtörte a kenyeret. A pap a megtört ostya egy darabját a szent vérbe ejti: Krisztus teste és vére egységének és a hozzátartozó hívek egységének jele ez.
A szentáldozás értékére és szépségére maga Jézus tanít meg bennünket. Az áldozást követő hálaadást a szentmise áldozási imái és odaillő énekei segítik.
A végső könyörgés összefoglalja a napi liturgia gondolatait, és hálát mond a szentmiséért.
Az elbocsátás és az áldás keresztény küldetésünkre figyelmeztet, Isten oltalmát és segítségét kéri és közvetíti életünkre.
Megfontolandó kérdések:
- Hogyan veszünk részt a szentmisén?
- Miből áll a szentmise?
- Mi történik az ige liturgiájában?
Rövid liturgika
A, B, C év – A szentmise olvasmányainak rendjét előírás szabályozza. Vasárnapokon és ünnepeken hároméves forgóban kerülnek sorra a Szentírás legfontosabb részei.
Kyrie eleison – Christe eleison! Az első három században még Rómában is görögül végezték a liturgiát. A kyrie ennek megmaradt emléke. – Könyörgő, esdeklő kiáltás az Atyához és a Fiú Istenhez. Uram, irgalmazz, Krisztus, kegyelmezz! – Csatakiáltása volt a török ellen küzdő keresztény hadaknak is.
Kánon – Sokjelentésű, régi szó. Jelent mértékegységet (mérővessző), rendet és egységes eljárási módot. Szabályt, amelyet követni kell a liturgiában, elsősorban a szentmisében. Kánon az átváltoztatásnak, és azt közvetlenül megelőző és követő imák és szertartások rendje. A négy szokásos kánonforma mellett még gyermekmise-kánonokat, és különleges alkalmakra engedélyezett kánonokat ismerünk.
Kislexikon
Magyar mise – Egyházunk a Római Birodalom területén született, amelynek keleti felében akkoriban a görög volt a köznyelv. A Birodalom nyugati részében a latin nyelv hódított tért. Ez lett azután a liturgikus nyelv a germánoknál, a szlávok egy részénél, továbbá a népvándorlással nyugatra került és megtért magyaroknál is.
A keleti Egyház vonzásába került népek közül a szlávok nagy része – szent Cirill és Metód buzgalmából – az ószláv nyelvet használta a liturgiában. A nyugat viszont (kevés kivétellel) egységesen a latin mellett maradt. A nyelv egysége a hit egységének is jele volt.
A reformáció az új hitre tért népeknél a nemzeti nyelvet vezette be.
A liturgikus mozgalmak hatására a II. Vatikáni zsinat (1962–65) minden nyelvet istentiszteleti nyelvként fogadott el. Azt kívánja azonban, hogy a latin nyelvű liturgia se merüljön feledésbe. Alkalmanként (nemzetközi ünnepségek, turista-misék) latinul végezzük a liturgiát, így is kifejezve a hitben való egységünket és a múlt megbecsülését.
Szedő Dénes, katolikus költő így látta a szentmisét:
Lassan felszáll az Ostya.
Megáll. Mintha a pap
eleven parazsat
emelne magasba.
„Ki sorsunkat megosztva
lett idelenn falat
kenyerünkké, Fiad
fogadd el, mennyek Atyja.”
Abroszt két szolga-angyal
terít a lakomának,
hol az Ostya lebeg.
Ég s föld egyetlen asztal.
A mindenség Urának
adassék tisztelet.
Létrehozva 2024. december 28.
