Egy bizonyos bölcs férfi, amikor felmérte, hogy melyik áldások a legfontosabbak így válaszolt: a feleség és férj, akik jól megértik egymást. (Sirák fia 25:1) Egy másik helyen ezt hangsúlyozta: Szép, ha két jóbarát egymást kísérgeti, de még szebb, ha ezt férj és feleség teszi. (Sirák fia 40::23) 

Kezdettől fogva Isten Gondviselésében a férfi és nő egységét tervezte, és a kettőről egyként beszélt: férfinek és nőnek teremtette őket, és nincs se férfi se nő, mert mindannyian eggyé lettetek Krisztus Jézusban. (Gal. 3:28) Nincs más kapcsolat, amely olyan közeli mint a férfi és nő kapcsolata, ha annyira egységben vannak, mint amennyire kell lenniük. Amikor áldott Dávid gyászolta Jonatánt, aki egy lélek volt vele, mivel hasonlította össze szeretetük nagyságát? Barátságod több volt nekem az asszonyok szerelménél. (2Sám 1:26) Az effajta szeretet ereje valóban erősebb mint bármily szenvedély; más vágyak lehetnek erősek, de egyedül ez nem gyengül soha. Ez a szeretet (érosz) mélyen bele van ágyazva belső lényünkbe. Általunk észrevétlenül a férfi és a nő testét egymáshoz vonzza, mert kezdetben a nő a férfiból jött létre, és a férfitól és nőtől más férfiak és nők jöttek létre.

Látod mennyire közel van ez az egység, és hogy miként teremtette ezt Isten gondviselésszerűen egy természetből? Megengedte Ádámnak, hogy elvegye Évát, aki több volt mint a nővére vagy lánya; saját teste volt! Isten az egész emberi fajt az eredet ezen egy pontjából indította. Másrészt nem tervezte a nőt külön a férfitól, máskülönben a férfi úgy tekintene a nőre mint valami tőle alapvetően különböző dologra. Nem engedte meg azt sem, hogy a nő gyermeket hordjon ki férfi nélkül; ha ez volna a helyzet, önálló lenne. Ehelyett mint a fa ágai, egy tőről fakadván, egy férfi, Ádám lett az egész emberiség alapjává, akiben benne van a férfi és a nő is, és így ellehetetlenítette, hogy a férfiak és nők önállóak legyenek. Később megtiltotta a férfiaknak, hogy elvegyék nővéreiket és lányaikat, hogy a szeretetünk ne csak a család tagjaira korlátozódjék, és így tartózkodjék az emberiség többi részétől. Mindez Krisztus szavaiban benne van: kezdetben férfinak és nőnek teremtette őket. (Máté 19:4)

A férj és feleség szeretete az az erő, amely összetartja a társadalmat. A férfiak fegyvert ragadnak és akár kockára teszik életüket ezért a szeretetért. Szent Pál nem beszélne ilyen komolyan erről a témáról ok nélkül; miért mondaná, feleségek, legyetek engedelmesek férjeiteknek, ahogy az Úrnak? Mert ha kiegyensúlyozottság uralkodik, akkor a gyerekek jól vannak nevelve, a háztartás rendben van tartva, és a szomszédok, barátok és rokonok dicsérik az eredményt. Nagy előnyök származnak ebből, a családoknak és a rendeknek egyaránt. Ha ez, ugyanakkor, másképpen van, minden zavart lesz és megfordul. Amikor egy hadsereg tábornokai megértik egymást, minden renden zajlik, de ha nem, akkor minden zavaros lesz. Ugyanez áll fenn itt is. A harmónia kedvéért, ezért ezt mondta: feleségek, legyetek engedelmesek férjeiteknek, mint az Úrnak.

Feltételezzük akkor, hogy a férjnek kell elfoglalnia a fő helyét és a nőnek pedig a testét, és hallgassuk mit jelent a „főség”: mert a férj a feleség feje, ahogy Krisztus az Egyházé, és Ő a testnek megmentője. Ezért ahogy az engedelmeskedik Krisztusnak, úgy engedelmeskedjenek a nők a férjnek mindenben. Vegyük észre, hogy miután kimondja, hogy a férj feje a nőnek, mint Krisztus az Egyháznak, egyből azt mondja, hogy az Egyház az Ő teste, és hogy Ő a Megváltója. A fej az, amely fenntartja a test jólétét. A többi levelében Pál lefektette a testi szerelem alapjait és kijelölte mind a férjnek mind a feleségnek megfelelő helyét: a férjnek a vezető és biztosító szerepet, és a feleségnek pedig az alázatosság helyét. Ezért ahogy az Egyház engedelmeskedik Krisztusnak – és emlékezzünk, hogy az Egyház férjekből és feleségből is áll – a feleségek legyenek engedelmesek mindenben férjeiknek, úgy ahogy Istennek.

Az elmélkedés elolvasható itt.

Létrehozva 2021. március 14.