Egy fogalom körüli vita tisztázása.
Kérhetjük – e az Anyós segítségét?

Mi emberek már csak olyanok vagyunk, hogy ha ajándékot kapunk, akkor ugye szeretjük az ajándékozót is. A vőlegény is ezért szereti az anyósát is. Mert ajándékba kapta tőle a feleségét.

Ismeretlenül is tiszteli a lány édesanyját. Mert ha nem fogadta volna el az életet, hanem elvitte volna magzat korában egy kórházi ágyra, mert ha nem nevelte volna fel… akkor a vőlegény most nem lehetne boldog és megajándékozott ember.
A napokban mesélte özvegy unokanővérem a következő kedves történetet. Az egyik nagy fia jegyben jár egy komoly baptista leánnyal. A lány egyik du. így szólt az unokatestvéremhez, vagyis későbbi anyósához.

“Áldás vagy te nekünk, mert nélküled mi nem lehetnénk boldogok, köszönöm a fiadat.”

Így vagyunk mi is Máriával.

Áldás Ő nekünk, mert:

-ha az Ige Anyjától mi ajándékba kaptuk Jézust,
-örömünk és boldogságunk okát,
-akivel a korinthusi levél szerint el lettünk jegyezve,
-akkor úgy gondolom szeretnünk
-és tisztelnünk kell az Édesanya-anyóst is, amint ezt a kedves baptista leány is tette.

Azonban mindig tapintatosan ügyelnünk kell arra, hogy az anyóssal helyes legyen a kapcsolatunk. Nos föltehetjük a kérdést, hogy kérhetjük-e az anyós segítségét? Beszélhetünk-e egyáltalán Mária közbenjárásáról? Erről szeretnék most szólni ebben a részben. Engedtessék meg itt nekem, hogy a más felekezetű Testvéreink körében oly sokat vitatott közbenjárás szót most megpróbáljam kicsit érthetőbbé tenni. Hátha engednek a szó körül kialakult feszültségek.

“A Máriáról alkotott hamis elképzelések megakadályozhatják ugyan Jézussal való egyesülésünket, de Mária maga sohasem.”

Elismerem, hogy maga a “közbenjárás” szó félreértésekre adhat okot. Viszont ez a szó honosodott meg a hitélet gyakorlatában, ám ha valaki tud ennél jobbat, ám kérem, hogy jelezze. Ez a szó ui. óhatatlanul antropomorfizmust hordoz magával. Szinte vele egyenértékű jelentésként társult hozzá protekcionizmus gyakorlata, melyet az emberi élet egyik torzulása. Ezért ha ezt a szót meghalljuk, akkor pontosan arra gondolunk, amit a világ életéből is oly jól ismerünk. Talán jól illusztrálja ezt ez a megközelítés a következő a példában:
Mivel nem merek bemenni az igazgatóhoz, megkérem a titkárnőjét, hogy kérésemet alkalmas és bizalmas időben terjessze elő a főnökénél. Ő talán jobban tudja, mint én, hogyan és mikor kell elintézni az ilyen ügyet. Ő jobban ismeri a főnök gyengéit, mint én, és ha még némi kis borítékot is adok mind a titkárnőnek, mind a főnöknek, akkor hamarosan várhatom otthon ölbe tett kézzel ülve az örömhírt hozó telefont: igen a lehetetlennek tűnő ügyem el lett intézve, a lakás ki lett utalva…stb. A kedves titkárnő közbenjárására a főnök végre volt olyan kegyes, és meghallgatta és teljesítette a kérésemet.
Nos mivel ez így működik emberi világunkban, azt gondoljuk, hogy így van ez a mennyei világban is. A főnök nem más, mint a Mennyei Atya. A titkárnő Mária, én pedig a bűnös ember, aki nem mer közvetlenül az Atyához fordulni. Azt gondoljuk, hogy kéréseink vagy lehetetlenek, vagy méltatlanok vagyunk azokat előterjeszteni, vagy pedig mi úgy sem tudjuk azt kieszközölni, ezért megkérjük Máriát, hogy tegye meg ezt ő helyettünk. Miután rábíztuk az ügyet Máriára és némi forintot is dobtunk a Mária perselybe, mint aki jól végezte a munkáját hazamegyünk, nem teszünk semmit csak várjuk a mennyei telefont. Mert úgymond az ügyünk jó kezekben van annál aki a legnagyobb protekcióval bír a Mennyben. Az Édesanya kérése ui. mindig szent, annak biztosan nem fog ellenállni az Atya.
Sajnos még a liturgikus imádságaink is alkalmasak arra, hogy ezt a félreértést erősítsék bennünk, mert az még az olvasmányos könyvünk is felszólít a könyörgéseiben arra, hogy:
-imádkozzunk Máriához,
-mert ha ő velünk imádkozik, akkor
– Szent Fia bizonnyal meghallgatja kéréseinket.

A tanítás elolvasható itt.

Létrehozva 2013. július 28.