“Megismertettelek velük és meg is foglak ismertetni, hogy a szeretet, amellyel engem szeretsz, bennük legyen és én őbennük!” (Jn 17,26).

A ma élő keresztény ember két dologban képes egyformán nyilatkozni: amikor hitét megvallja (“Hiszek egy Istenben…”) és amikor imádkozik (“Miatyánk, aki a mennyekben vagy…”) Jézus ezt az óhaját fejezte ki búcsúbeszédében is, amint az evangéliumban hallhattuk. Nagyon fontos, hogy meg tudjuk fogalmazni azt, hogy meddig maradhatunk Jézussal egységben. Nagyon fontos, hogy ezt el is fogadjuk: addig az egység, amíg képesek vagyunk őrizni a tanítást!

Hogy mit jelent a világnak az egyetértés, annak megértéséhez szemléletes példa a bábeli torony építésének története. “Építsünk tornyot magunknak, mely az égig ér!” – született meg az elhatározás. Ez volt az emberiség első nagyhatalmi törekvése. A minden nép összefogása egy hatalmas erőd építésére. Össze is vesztek rajta.

Azt mondja az Írás, hogy “nem értették meg többé egymás nyelvét!” (Ter 11,1-9). De az a borzasztó, hogy ez ma is így van! A politikusok az asztal lapján szerződéseket írnak alá egyik kezükkel, a másik kezükkel az asztal lapja alatt pedig fegyvert szorongatnak. Mert nem csak nyelvében osztódott meg az ember, hanem magában az emberben is pártokra szakadt a személyiség. Az észben a gőg, a szívben az önzés, az ösztönökben az indulat.

Amíg azt fogjuk tartani, hogy az egyetértés, a béke és a nyugalom egyenlő a birtoklással, addig nem lesz béke. Mert az ember nyugtalan addig, amíg nincs autója, mikor megvette a kocsit, akkor nyugtalan azért, mert egy jobbat, korszerűbbet szeretne. És ez így van minden mással is. Földdel, házzal, bútorral… “A telhetetlen elmerülhet benne, és nem fogja tudni, hogy van szívöröm!” (Vörösmarty). Tudnunk kell tehát, hogy vágyaink, reményeink beteljesülését kitől remélhetjük! Jézus ebben példát ad. Gondoljunk megkísértetésének történetére. Ő nagyon jól tudta, hogy mit kell tennie. Ezt mondta a kísértőnek: “Takarodj” (Mt 4,10). Ez így helyes, mert azok, akik Istenhez tartoznak, azok a kenyeret, az állást, a rangot, a jólétet nem a gonosznak segítségével kell megszerezniük, hanem Istennek kegyelme által. Egy professzor a Pedagógia Főiskolán ezt mondta: “A jót kell tanítani, a jóságot és a szeretetet, mert ez nem évül el soha!”

Forrás: Végsheő Dániel – Egy szívvel és egy szájjal

Létrehozva 2013. július 2.