Testünk megújulása: az önuralom
Testünk: jelenlétünk az univerzumban, lényünk érzékelhető oldala. A keresztény nem tartja a testet a lélek börtönének, vagy éppenséggel a Gonosz művének. A test – éppúgy, mint a közvetlenül teremtett lélek – Isten alkotása. A kettő együtt alkotja az embert.
Az Úristen megalkotta az embert a föld porából, és orrába lehelte az élet leheletét. Így lett az ember élőlénnyé (Ter 2,7).
A paradicsomi állapot a test és lélek tökéletes harmóniáját jelentette. A bukással ez megbomlott. A Krisztusban újjáteremtett ember a Szentlelket hordja testében, hogy az önuralom természetfölötti ajándékával (Gal 5,23) helyreállítsa ezt a harmóniát.
Nem tudjátok, hogy testetek a bennetek lakó Szentlélek temploma, akit Istentől kaptatok? (1Kor 6,19)
A test és a lélek harmóniája majd a föltámadásban válik teljessé.
Aki Krisztus Jézust feltámasztotta a halottak közül, halandó testeteket is életre kelti bennetek lakó Lelke által (Róm 8,11).
Dicstelenül vetik el dicsőségben támad föl. Erőtlenségben vetik el erőben támad föl (1Kor 15,43).
A fegyelmezetlenség a test vágyainak öncélú kielégítése. Az öncélúság megfékezése csak akkor lehetséges, ha keményen, de okosan bánunk a testtel.
A tanítás elolvasható itt.
Létrehozva 2017. március 5.