I. Milyen az Isten?

A kereszténység, illetve a zsidóság előtti vallásoknak, filozófiáknak különböző elképzeléseik voltak Istenről (az istenekről).
A görög és római, az egyiptomi és mezopotámiai vallások, mítoszok istenei hatalmasak, de gyakran erőszakosak, féltékenyek, bosszúállóak voltak. E vallások híveit rettegés, félelem fogta el, ha isteneikre gondoltak.) Különböző varázslatokkal, áldozatokkal próbálták isteneik jóindulatát megnyerni.

Az ősi vallások istenképe tisztább volt, mégis számos zavaros elemmel keveredett: pl. az egy Isten mellett másodlagos istenekben, szellemekben is hittek.
A tisztultabb vallások, filozófiák tudtak az egyetlen, fenséges, hatalmas, igazságos, teremtő Istenről. De ez a titokzatos világfeletti Isten megközelíthetetlen volt számukra. Csupán megrendült félelmet, tiszteletet váltott ki bennük.
Az ószövetségi vallás egyedülállóan új tanítása volt, hogy a fenséges, világfeletti egyetlen Isten irgalmas atyja, szerető pártfogója az embernek.

II. Az Ószövetség – Isten szeretetének története
1. Az Ószövetség Istene – a szeretet Istene

A nem kinyilatkoztatott vallások, filozófiák természetes eszükkel következtettek, s így alkották meg elképzelésüket Istenről (az istenekről). Azt mondták: A világ rendjéből, szépségéből következik, hogy kell lennie Teremtőnek, aki végtelenül hatalmas, fenséges stb. De ennél a gondolatnál nem tudtak tovább jutni.
A zsidó vallásban olyan Isten képe jelenik meg, akire a korabeli nagy gondolkodók és vallások gondolni sem mertek volna. Megjelenik Isten, aki nemcsak erős, hatalmas, igazságos, hanem aki mindenekelőtt isteni módon szeret. Nemcsak világfeletti és fenséges ő, hanem irgalmas és emberszerető. Az ószövetségi vallás legnagyobb újdonsága, isteni eredetének egyik legerősebb bizonyítéka ez a tiszta istenkép.
Bár lelke legmélyén az egész emberiség várt a szerető Istennel való találkozásra, mégsem mert álmodni sem erről. Isten szeretetét az ember csak azóta meri elhinni, amióta Ő maga nyilatkoztatta azt ki nekünk. – Nyitott lelkű ember különösebb magyarázat nélkül is érzi, hogy ez az istenkép az “igazi”. Érzi, hogy az ember a Szeretet-Istennel való találkozásban találja meg boldogságát, önmagát. A kinyilatkoztatás fényében ez érthető, hiszen az ember Isten képére, az Istennel való találkozásra van teremtve. – Ha mindezt végiggondoljuk, akkor értjük meg, micsoda újdonságot hozott a kinyilatkoztatás az ember számára. Az ember újjászületése volt ez. Új értelmet kapott élete, munkája, szenvedése.

2. Isten kinyilatkoztatta szeretetét

A zsidóság reánk maradt szent könyvei egyetlen központi tényről tesznek tanúságot: hogy Isten kinyilatkoztatta szeretetét a zsidó népnek, gyermekévé, szövetségesévé tette ezt a népet.
Az ószövetségi írások nem a mesebeli múlt ködös távlatában beszélnek elképzelt istenekről, amint a mítoszok teszik. Ellenkezőleg! Az ószövetségi iratok egy tapasztalatról számolnak be, amellyel szemben maguk is sokszor hitetlenkedve álltak… Arról, hogy ez a nép találkozott az önmagát kinyilatkoztató Isten személyes szeretetével.

A könyvrészlet elolvasható itt.

Létrehozva 2013. június 23.