AJÁNLÁS

Nagy örömmel írok néhány szót Gabriele Amorth atya könyve elé, aki számos éven át volt értékes segítségem az ördögűzői szolgálatban. Néhány itt leírt történetet együtt éltünk  át,  és  osztoztunk  az aggodalmakon, a fáradságon, a reménykedésben és a hozzánk forduló szenvedő emberek szolgálatában.

Azért is örülök e könyv kiadásának, mert bár az utóbbi évtizedekben rengeteget írtak a teológia csaknem minden területén, az ördögűzésről mégis csaknem teljesen megfelejtkeztek. Talán a témával foglalkozó írások és az érdeklődés hiányára vezethető vissza az a tény is, hogy még a szertartáskönyvben is az idevonatkozó fejezet az egyetlen olyan rész, amit nem igazítottak a zsinat utáni előírásokhoz.

Ugyanakkor az „ördögök kiűzése” szolgálatának fontossága egyértelműen áll előttünk az evangéliumok, az apostolok működése és az Egyház története alapján.

Amikor Szent Pétert egy természetfeletti sugallat Cornelius százados házába vezette, hogy az ott egybegyűlt előkelők előtt hirdesse a keresztény hitet, az apostol azzal bizonyította, hogy Isten valóban Jézussal volt, hogy a megszállottaknak az ördögtől való megszabadulását hangsúlyozta előttük (ApCsel 10, 1-38). Az evangélium nem egy helyen tárja elénk Jézus különleges hatalmát ezen a téren. Ha az Atyának az volt a szándéka egyszülött Fiának elküldésével, hogy véget vessen a sátán emberek feletti sötét uralmának, vajon milyen egyéb módot választhatott volna ennek bizonyítására?

A szent könyvek nem hagynak kétséget afelől, hogy a sátán a világ feletti hatalmát fizikai megszállottság révén is gyakorolja. Hatalmának átadásakor Jézus úgy akarta, hogy az apostolok és utódaik is képesek legyenek kiűzni az ördögöket, amint ezt többször is kifejezésre juttatta (Mt 10,8; Mk 3,15; Lk 9,1).

Ha azonban megengedi az Úr, hogy egyes embereket zaklasson az ördög, el is látja őket ugyanakkor különféle segítségekkel is felszerelte Egyházát azokkal a szentelményekkel, amelyek igen hatékonynak bizonyulnak e bajokkal szemben. A sátán alattomos tevékenysége ellen állandó segítségünk a Szentséges Szűz is, annál a szembenállásnál fogva, amely a kezdetek óta fennáll közöttük. (E témáról szól Candido Amantini: Il mistero di Maria, magyarul Mária titka c. könyve – Ed. Dehoniane, Napoli).

Korunk íróinak nagy többsége, beleértve a katolikus teológusokat is, jóllehet nem tagadják a sátán és a többi lázadó angyal létezését, hajlanak rá, hogy félvállról vegyék befolyásukat az emberi életre. Minthogy itt fizikai jellegű behatásokról van szó, a hitetlenség szinte kötelező és a bölcsesség bizonyítékának számit. Napjaink gondolkodása a primitív korok illúziójának bélyegzi meg, ha valaki nem természetes okokat lát a minket körülvevő jelenségek mögött.

Nyilvánvaló, hogy ez az alapállás hatalmas segítséget jelent a gonosz ténykedése számára, különösen azért, mert azok is osztoznak benne, akiknek szolgálatuknál fogva megbízatásuk és hatalmuk lenne arra, hogy meggátolják káros tevékenységét. Ha a szentírást, a teológiát, vagy akár napjaink tapasztalatát vennék alapul, az ördög által megszállottakra úgy tekintenének, mint a boldogtalanok seregére, akiknek mit sem segíthet a tudomány, jóllehet mélyen hallgat e tényről. Megfelelő óvatossággal az esetek többségében ki tudja mutatni a demonopátiát (a gonosz ördögi befolyást) az az ember, aki ismeri az ördög tevékenységének általános tüneteit.

Az ördögi eredetű baj, bármilyen jelentéktelen betegségről van is szó, megismerszik arról, hogy makacsul ellenáll minden közönséges gyógyszernek – ugyanakkor igen súlyos, olykor halálos kimenetelűnek tartott bajok is enyhülnek vagy meg is szűnnek a pusztán vallási jellegű segítség hatására. Az is jellemző, hogy a gonosz lelkek áldozatai úgy érzik, hogy balszerencse hajszolja őket, és életük sorscsapások láncolata.

Manapság számos kutató foglalkozik azokkal a jelenségekkel, amelyek a demonopatikus emberekben lejátszódnak, és elismerik ezeknek a normálistól elütő eredetét, amikor paranormálisnak nevezik őket. Nem kételkedünk a tudomány fejlődésében, de nem felel meg az általunk folyamatosan tapasztalt valóságnak az a feltételezés, hogy a tudomány mindenre választ találhat, és minden bajt visszavezethet valamilyen természetes okra.

Nagyon kevés még az olyan kutató, aki komolyan szem előtt tartja bizonyos jelenségek eredetének keresésekor a külső, értelmes és testetlen hatalmak beavatkozásának lehetőségét. Alig van olyan orvos, aki zavaros tünetekkel és klinikailag megmagyarázhatatlan bajokkal küszködő betegek láttán fel meri tételezni, hogy e páciensek betegsége valamilyen egészen más eredetre megy vissza. Sokan vannak közöttük, akik Freudra hivatkoznak ilyenkor, mint holmi prófétára. Így aztán sokszor még rosszabb állapotba juttatják ezeket a szerencsétleneket, mint amilyenben azelőtt voltak; pedig sokat tehetnének az ilyen betegekért, csakúgy, mint az ördögűző papok is.

Amorth atya könyve röviden és világosan bemutatja az olvasó számára az ördögűzők működését. Bár logikai fonalat követ a mű, nem időzik el az elméleti alapvetésnél (az ördög létezésénél, a fizikai megszállottság lehetőségénél, stb.), és nem von le doktrinális következtetéseket. Inkább a tényeket hagyja szóhoz jutni, s ezek által mutatja be, mit lát és mit tapasztal meg egy ördögűző. Ismerem a szerző szeretetét azon egyházi emberek iránt, akik a Krisztus által ránk bízott hatalom – az ő nevében való ördögűzés – elsőrendű letéteményesei. Ezért bízom benne, hogy ez a könyv sok haszonnal jár majd, és ösztönzi a további, e témába vágó tanulmányok megszületését.

P. Candido Amantini

A könyv internetes változata elolvasható itt.

Létrehozva 2024. november 20.