A múló idő és az életcél meghatározása
Az élet egyik megdöbbentő valósága, hogy milyen gyorsan repülnek az évek. Egy pillanatnak tűnik, ahogy a gyerekek felcseperednek, és az ember megöregszik. Mindig hideg zuhanyként ér, amikor rádöbbenünk, hogy a barátunk kislánya már 12 éve házas, vagy amikor tudatosul bennünk, hogy a vadonatúj autónk már nyolc éves.
Hasonlóképpen, fiatalemberként kezdünk dolgozni egy cégnél és mielőtt észrevennénk 15 éves munkaviszonyunknak köszönhetően már a törzsgárdához tartozunk.
Az idő villámgyorsan elszalad felettünk. Míg körülbelül 20 évet arra fordítunk, hogy felgyorsítsuk az életünk, addig egy másik 20-at arra, hogy visszavegyünk a tempón. A kettő közötti 30-40 év pedig gyorsabban telik, mint ahogy lépést tudnánk vele tartani. A kérdés az, hogy a munkahelyi teendőinknek vagy a magánéletünknek akarjuk-e szentelni az előttünk álló éveket?
Az Újszövetségben Pál apostol egy érdekes megállapítást tesz: „Jól vigyázzatok tehát, hogyan éltek; ne esztelenül, hanem bölcsen, kihasználva az alkalmas időt, mert az idők gonoszak. Éppen azért: ne legyetek meggondolatlanok, hanem értsétek meg, mi az Úr akarata.” (Efézusbeliekhez írt levél 5:15-17)
Nem vagyok benne biztos mit ért Pál azon a kijelentésen, hogy „a napok gonoszok”. Arra gondolt, hogy vannak gonosz emberek körülöttünk, akik megpróbálják a vesztünket okozni, vagy arra, hogy ezek az idők nem a mi oldalunkon állnak? Valószínűleg mindkettőt magába foglalja ez a kijelentés. Ha a világot egy nagy foci meccshez hasonlítjuk, néha úgy tűnik, mintha az utolsó két percben lennénk négy góllal elmaradva a másik csapat mögött, míg a labda az ellenségnél van. Így kellene tehát élnünk, reménytelen próbálkozások közepette? A való élet vonatkozásában nem
látom az időmérő órát és nem vagyok biztos a gólok számában sem. Mégis a győzelemért szükséges játszanunk – teljes erőbedobással egészen a játék végéig. Ahogy gyakran mondják is, a meccsnek nincs vége, amíg le nem fújják.
Én így tudom értelmezni az Efézusbeliekhez írt levél 5:15-17 részét: Játszatok jól, de ne úgy, mint a gyakorlatlan vagy fegyelmezetlen játékosok, hanem mint az olyan csapattagok, akik jól tudják és betartják a játékszabályokat és azt is, amire az edző tanított. Ne kövessetek el ostoba hibákat és ne szabálytalankodjatok, csak azért mert fogytán az idő.
Számos szervezet írásban rögzíti a jövőképét (melyet az angolszász vision statement-nek nevez) azzal a céllal, hogy szilárd alapot adjon egy új terv vagy irány megvalósításához. A jövőkép/vision az esetek többségében azonban túl fennkölt kifejezés ezekhez a vállalati tervekhez képest. A szótár szerint a „vision” szó egyaránt jelenthet látnoki képességeket és sajátos éleselméjűséget, de a mi esetünkben ez valójában egy stratégiai tervet jelent. Tervezni jó dolog, de ha már megfogalmazzuk az életcélunkat, fontos, hogy kimondásra is kerüljön: aktív résztvevői akarunk lenni a meccsnek.
A Bibliában több helyen is találunk az elhívatott életre példát: az egyik ahogy Mózes kivezeti a népet Egyiptomból; vagy Dávid vágya, hogy templomot építsen az Úrnak. Amikor Jézus kétezer évvel ezelőtt meghalt a kereszten az ő életcélja – az emberiség megváltása az Isten elleni lázadásból és az Ő tökéletes tanításai – ösztönző erővé lett sokak számára.
Mit kell tehát tennünk miután meghatároztuk az életcélunkat? A sport példájánál maradva, hogyha továbbra is a játékban kívánunk maradni, edzésre van szükségünk, tökéletesítenünk kell a képességeinket, mindent meg kell tenni a felkészülés érdekében és tudnunk kell a kispadon is ülni, ha éppen úgy hozza az élet.
Az élet talán a váltófutáshoz hasonlítható a legjobban. Megkapjuk a botot, teljes erőnkből futunk, majd tovább adjuk a stafétát a következő futónak. A bot átvétele és átadása kritikus lépések, nemcsak az életünk elején és végén, hanem az egész életünkben. A futás magányos tevékenység lehet, de ahhoz hogy győzzünk megállás nélkül, eltökélten kell futnunk az életcélunk felé.
(forrás: Monday Manna, keve. org)
Létrehozva 2013. június 11.