Bölcsőtől serdülésig

De próbáljuk most végig követni a szexuális nevelés életkorok szerinti „célcsoportjait”. „Sok szülő tanácstalan – írja Hoffmann –, ha 4-6 éves kisfiának erekciója van; ha az érinti nem szervét, a kezére üt, teljesen pánikba esik és „fúj!”-t kiált (HOFFMANN 2002, 122). Ezzel valamit, ami természetes, természetellenessé tesz. Pedig itt olyan dologról van szó, amit születéstől serdülésig s azon túl mint egyetlen összefüggő egészet kellene  látnunk: ez és még sok egyéb az élet továbbadását segítő magatartást készíti elő”. – Íme, az orvos és házassági tanács­adó szemével nézve a dühös leintés, ijesztgetés, sokkolás nem helyes. Előbb-utóbb szembe kell néznünk kisgyermekeinkkel, meg kell nekik adnunk a koruknak megfelelő felvilágosítást.

És itt hangsúlyt helyeznénk a fokozatosságra. Vagy nem ezt tesszük, amikor például az autó „titkait” tárjuk fel gyermekünk előtt? A háromévesnek még csak az indítást mutatjuk be, az ötévesnek már a kormányzást is, a hétévesnek már vázoljuk a motor munkáját, a tízévesnek erőáttételekről beszélünk, a tizennégy évesnek pedig próbálunk válaszolni a hogyan-okra is.

4-5 évesek első „szexuális” kérdése: honnan jön a kisgyerek? – Szinte minden nevelési szakember szerint egyféleképpen érdemes erre válaszolni: az anya oldaláról, hiszen így a kisgyermek érzelmi kötődését erősítjük. Először mondjuk így: az édesanya testéből, majd így: méhéből, s fűzzük hozzá: mert szülei így szerették volna s Isten is ezt akarta.

A gyermek nem elégszik meg ennyivel, 6-7 éves korban az után is érdeklődik, hogyan születik meg a kicsi. Mivel sok szülő úgy érzi: „illetlen” dolgokat kellene itt érintenie, nem szívesen válaszol. Pedig elmondhatja: az élet egy kis sejtből, a petéből indul útra, amely a petefészekből a petevezetéken a méhbe kerül, s ha ott magzattá fejlődik, kilenc hónap múlva a szülő csatornán át jut ki a kisbaba. Nem titkoljuk a szülés nehézségeit, de a Teremtő „rendezési elvét” sem: a magzat addig van a méh védettségében, míg elfér odabenn s most már jelentkezhet a „kinti” életre.

Véleményünk itt eltér a Hoffmannétól: elegendőnek tűnik, ha csak a serdülés előtti korban (9-10 éveseknek) tárjuk fel, hogyan fejlődik ki a magzat: a lányok úgy születnek meg, hogy mintegy kétszázezer kis petét hoznak magukkal, 12 éves koruktól havonta beérik belőlük egy, az ún. havi vérzéssel. A kismamák esetében egy ilyen megtermékenyült, beágyazódott kis magzat fejlődött belőle, aki már a 7. hét után olyan, mint egy kisbaba, belső szervei kialakultak, testecskéje (szíve, mája, gyomra) már „dolgozik” is, lényegében csak méreteiben változik – egészen 25-27 éves koráig. Az 5-6. hónapban fogni tud, a 7. hónapban rugdos, ásít, alszik, ébred, mint egy újszülött, lassan születésre képes.

Közben azonban a lányok 6-7, a fiúk 7-8 éves korban a papa után kérdeznek. Mi az apa szerepe? A szintén orvos és nevelő Strätling-házaspár ezt a hasonlatsort alkalmazza: eddig a magzatról úgy szóltunk, mint a tojásban fejlődő kiscsibéről, önmagában véve (AUTER 2007, 287). Most a meg­termékenyítésre fordul a figyelem. Itt új képre van szükség. A gyermek már látott almavirágot, amiből az ízes, illatos alma lesz. Mi is történik a virággal? Az almavirág bibéire virágpor száll és megtermékenyíti. A bibe és a virágpor egyaránt szükséges volt. Így van ez az embernél is. Az anyai petesejt és az a­pai ondósejt egyformán szükséges ahhoz, hogy az új élet útjára induljon. – Amikor aztán 1-2 év múlva erre a kérdésre visszatérünk, elmondhatjuk, hogy az ember tu­laj­donságait az így együttesen kialakuló tízezer gén hordozza, 23 kromo­szómába sűrítve, amelyek közül az egyik a magzat nemét határozza meg; fiú lesz-e vagy lány.

8-9, illetve 10-11 éves korban a gyermek tovább kérdez: hogyan történik a megtermékenyülés? A Strätling-házaspár a veteményező kertész munkáját idézi: miután karóval lyukat fúr a földbe, a magvat mélyre ülteti, hogy a föld anyaian óvja. Hoffmann itt a méh védettségére emlékeztet: az anya testébe ágyazott, hogy oltalmat nyújtson a majd kibontakozó életnek. A Teremtő ezért alkotta olyanná a férfi nemiszervét, hogy be tudja juttatni a férfi ivarsejteket mélyre, ahol a petesejttel találkozhatnak. S hogy többet kell bejuttatnia, azért van, mert a pete ötöd-milliméteres nagyságával szemben az ondósejt csak huszadmilliméteres átmérőjű s könnyen elpusztul, viszont mozgékony kis ostorral rendelkezik, aminek segítségével a sok közül valamelyik esetleg el tud jutni a petéig. Ezek a sajátosságok értetik meg a férfi és a nő nemiszerve és néhány más tulajdonsága közötti különbséget. Amikor a két szülő útjára indítja a magzat életét, ez a találkozás egymás iránti szeretetüket fejezi ki, ezért a Teremtő eközben nagy örömmel jutalmazza meg őket.

Újabb kérdések is felvetődnek. A gyermekek tudnak házasságon kívül született gyermekről, ismernek gyermektelen házaspárokat is. Nem hallgathatjuk el az igazságot: a nemi egyesülés lehetséges nemcsak házasok között és nem mindig vezet megtermékenyülésre. Az igazi szeretet azonban az, ha a szerelmesek vállalják egymást egy életen át, és – ha csak egy módjuk van rá – vállalnak gyermeket, aki szeretetük gyümölcse. Az életre szóló házastársi köteléket az egyház szentségnek tekinti.

Már ebben a serdülés előtti korban is jelentkeznek más problémák, a felvilágosítás kérdésén túl: „apás-anyás-játék” vagy „doktorjáték”, különböző szexuális mozdulatok. Mint a Strätling-házaspár írja, kár lenne, ha ezekből tragédiát csinálnánk, mert ezzel még jobban felhívnánk a gyerekek figyelmét, inkább „elterelő hadművelettel” kell élnünk. Szülők számára sokszor az is problémát jelent, mutatkozhatnak-e gyermekeik előtt ruhátlanul. Ha erre – igen ritkán, de természetszerűleg – minden figyelemfelkeltés nélkül sor kerül, számos nevelő szerint nem ítélhető el. A titkolózás esetleg épp az ellenkező eredményt szüli: felkelti a kisgyerek érdeklődését, kíváncsiságát. Ha aztán a gyermek nem szívesen fürdik már szülei előtt, ez serdülőkorának előjele, s ebből ugyanúgy nem szabad problémát csinálni.

A ”forrongás évei”

Az élet első évtizedében végül is abban kezdi el a gyermek begyakorolni identitását, hogyan viszonyul a szüleihez, testvéreihez. A 2. évtizedben (a „teenager-korban”) már az „idegen” fiúk-lányok: a másik nem megismerésére megy át a hangsúly. Jelentkeznek a serdülés jelei, a nemiség konkrét formában is megjelenik: lányoknál megindul a havi vérzés, a fiúk egy reggel magömlésre ébrednek.

Ennek a korszaknak fő problémája az autoerotika: a serdülőnek önmaga felé forduló szexuális érdeklődése. Egyes pszichológusok „mai tudásunk szerint szükséges átmenetnek” tekintik az önkielégítést a nemi szerep begyakorlására (BUDA 1974, 147). Katolikus nevelők is hajlanak arra, lehet olyan eset, amikor feszültség oldó szerepe van (AUTER 2007, 133). Elisabeth Bloch szerint sokszor a családi otthon ridegsége kergeti a serdülőket fokozott önkielégítésbe (BLOCH 2007, 343). Ez azonban nem változtat az elvi megítélésen: mint Gründel írja, az autoerotika társiatlan, nárcisztikus, szeretet-nélküli, különösen, ha „fixálódik”: ha megreked benne a fiatal, megakadályozza a tulajdonképpeni (társi) szerelemre való eljutást. A pszichológusok is elismerik: aki ezen a szinten ragad, gyermeteg marad, sőt esetleg neurotikus lesz (BUDA 1994, 202).

Van-e itt megoldás? – kérdik szülők, lelkipásztorok. A Strätling-házaspár szerint a gyóntatási gyakorlatban nem volna szabad szem elől téveszteni: nem az onánia „a” bűn, sőt nem a testiség benne a bűnös, hanem a mögötte rejtőző önközpontúság, – s ezért a megoldás: az önzésre indító „fogyasztói” beállítottságról való lemondás. Igenis, mernünk kell a családban aszkézisre nevelni: nem érvényesülhet mindig az én akaratom, hanem el kell tudnom jutni mások érdekének figyelembevételéhez. Végső soron a főparancs, a szeretet jelent megoldást ezen a téren is. Ám a természetfölöttinek ebben az esetben is van számos természetes előfeltétele: a szervezetet próbáló sport, a túlzottan fehérjedús táplálkozás kerülése, aktív, főleg karitatív tevékenység keresése.

Mitévő legyen a szülő? – Megdöbbentő összefüggésre villant fényt e téren Andrew Greely: Ha a serdülő – szülei „erotikamentes”, fagyos családi légköre alapján – azt szűri le: a szexualitás valamilyen elítélendő, rossz dolog, ebben a válságos korban nem fog hallgatni szüleire, de ha mindennapi tapasztalata, szülei viselkedése alapján, hogy a hűségben kivirágzó társas szerelem minden testi gyöngédség kiteljesedése, túl fog emelkedni az „autikus szexen” GREELY 1998, 158).

Egymást egészíti ki tehát a fiatalok szexuális nevelése és a szülők kiteljesült vagy ki nem teljesült házasélete. Mint a Strätling-pár írja, a családon belüli szexuális nevelés végső summája: a társsá, „te”-vé nevelés, példával, jó szóval, megértéssel, a család (alá-fölérendelt struktúra helyett) társi viszonyoktól átjárt, kölcsönös szeretetre és szabadságra épülő közösségének megvalósításával.

Hogy milyen célcsoportok adódnak a tizenévesek sorain belül? – A 12-16 éveseknél nem cél még, hogy egy valaki mellett kössenek ki, a váltogatott pajtási kapcsolat, a fel-fellobbanó, de ki-kihúnyó „plátói” lángolás átsegíti a fiatalt a korai kapcsolat hullámvölgyéből, s mégis elősegíti a tulajdonképpeni célt: a másik nem megismerését.

A 16-17 éveseknél már természetszerű a hosszabban tartó együtt-járás, szerelem, a hangsúly azonban nem lehet a szexuális intimitásokon. Ezeknek az ismeretségeknek igazi tartalma a későbbi végleges társi viszony lelki beiskolázása. Milyen tapasztalatokat szűr le a fiatal abból, hogy szerelmes? – Hogy jó szeretni, mert valaki értékeli, elismeri, kötődik hozzá, ez erőt jelenthet a mindennapok szürkesége ellen, „igen” a létre, a cselekvésre. Mennyiben segít­het ebben a tapasztalatszerzésben a keresztény hit? Megerősít abban, hogy a hűség és elfogadás, forrása maga az Isten, aki segít a másik elfogadásában. Ez a hűség nem bezár, hanem felszabadít, ezért fenntartás nélküli lehet, egész életre is szólhat.

A fiatalkori szerelem a maga társias, szellemi tartalmával így lehet a jegyesség, sőt a házasság előkészítése. A fiatalok szexuális nevelésének tulajdonképpeni rendeltetése nem merő biológiai ismeretek felsajátítása, hanem a „társiságra” való fogékonyságra, végső soron a házasságra való nevelés. Egyébként nemcsak katolikus oldalról látjuk így ezt. A Gál–Ortutay szerzőpár is a családi életre való nevelést látja az általános iskolák felsőtagozatosainak körében folyó szexuális nevelés legbelső tartalmának.

Létrehozva 2013. május 31.