In memoriam Cseri Kálmán (1939-2017)

Gyümölcsöt csinálni nem lehet, a gyümölcs terem. És minden fán pontosan olyan gyümölcs terem, amilyen az a fa. Ezért hangsúlyozza nekünk Isten igéje, hogy a mi Istentől elidegenedett, megromlott természetünk nem tud olyan gyümölcsöket teremni, amik Isten minősítése szerint is jók lennének.

Sajnos igaz az a diagnózis, amit a mindenható Isten az özönvíz előtt a tőle elszakadt emberiségről mondott: “az ember szívének minden gondolata szüntelen csak gonosz.” Lehet ezt kimagyarázni, ez ellen védekezni, hosszú védőbeszédet is tartani, vagy az ellenkezőjét állítani, sajnos az élet azt mutatja, hogy ez történt, ilyenek vagyunk.

Istentől elvadult természetünk csak vad gyümölcsöket tud teremni. Ezeket a vad gyümölcsöket is felsorolja a Biblia itt, közvetlenül a lélek gyümölcse előtt. Így olvassuk ezt: “A test cselekedetei ezek: házasságtörés, paráznaság, tisztátalanság, bujálkodás, bálványimádás, varázslás, ellenségeskedés, viszálykodás, féltékenység, harag, önzés, széthúzás, pártoskodás, irigység, gyilkosság, részegeskedés, tobzódás és ezekhez hasonlóak. Ezekről mondom nektek, hogy akik ilyeneket cselekszenek, nem öröklik Isten országát.“

Isten országát csak azok öröklik, akik a Lélek gyümölcsét termik. Ezért mondta Jézus, mivel ennyire megromlott a természetünk, hogy szükséges újjászületnetek. Ezt egy vallási kiválóságnak, Nikodémusnak mondta. Még neki is, még az erkölcsös embereknek is, még a jó embereknek is szükséges újonnan születniük Jézus szerint, mert másképp nem tudják a Lélek gyümölcsét teremni.

A Lélek gyümölcsét nem lehet sem neveléssel, sem tanítással, sem jutalmazással, sem fenyítéssel kicsikarni belőlünk. Mert amit a Lélek gyümölcseként jelöl meg a Szentírás, azok nem nemes emberi tulajdonságok, hanem krisztusi tulajdonságok. Krisztusi tulajdonságokat csak Krisztus maga tud felmutatni.

Ezért írja Pál apostol – éppen tegnap olvastuk a bibliaolvasó kalauzunk szerint – az Efézusi levélben, hogy “hatalmasan erősödjék meg bennetek a belső ember az Isten Lelke által, hogy Krisztus lakjék a szívetekben a hit által, a szeretetben meggyökerezve és megalapozva, hogy így képesek legyetek…” és jön egy felsorolás, hogy mimindenre. Krisztus lakjék a szívetekben hit által, és ebben a belső emberben hatalmasan erősödjetek meg.

Ezek nem üres képek, hanem ez valóság. Aki átélte ezt, az tudja, hogy milyen volt az az úgynevezett élet, amit magamban éltem, minden jó és nemes törekvésemmel együtt, és milyen életet kaptam Istentől, amikor Jézus kezdett el munkálkodni bennem. Ég és föld a kettő. Itt már nem én törekszem vagy vágyakozom valamire, hanem itt Ő kezd el megvalósítani valamit. Rám addig nem jellemző, de Jézusra jellemző tulajdonságok ütköznek ki rajtam, jelennek meg bennem.

Ezt az új életet, amit a Szentlélek ad a hívőnek, ezt nevezi a Biblia belső embernek, új embernek, vagy sokszor egyszerűen: léleknek. Szemben a régi természetünkkel, ami velünk született, amit pedig külső embernek, ó, vagyis régi embernek, vagy egyszerűen testnek nevez. A Lélek gyümölcse mindaz, amit ez az új természet gondol, mond és cselekszik, vagyis amire Jézus képesíti a benne hívőket.

Sok emberrel találkozom, akik eljutnak oda, hogy felismerik életük erőtlenségeit, sok helyzetben a tehetetlenségüket, és vágyakoznak valami több, valami jó után. Sokan elhiszik, hogy önmagukon tudnak segíteni. Különböző technikákkal, tréningekkel próbálkoznak, de mindenkinek rá kell jönnie, hogy a természetünket épp úgy nem tudjuk megváltoztatni, mint ahogy a próféta által mondta Isten: ha a párduc meg tud szabadulni a foltjaitól, akkor ti is meg tudjátok változtatni a lelkületeteket, a gondolkozásotokat.

Nem tudjuk megváltoztatni. Ezért jött Jézus, hogy Ő adjon nekünk új természetet, mégpedig a saját természetét. És aki odáig eljut, hogy nem tudok alapvetően segíteni magamon, de engedem, hogy az Úr Jézus segítsen, behívom Őt az életembe, és azt mondom: mostantól kezdve te parancsolj, Uram, én pedig neked akarok engedelmeskedni, az ilyen ember kapja Isten Szentlelkét, kapja ezt az új természetet, és elkezdi teremni a Lélek gyümölcsét.

Érdekes, hogy egyes számban említi a Szentírás: ez a Lélek gyümölcse, nem gyümölcsei. De akkor miért sorol fel kilencet? Azért, mert ez olyan, mint egy szőlőfürtön kilenc szem. Egy fürt egy gyümölcs, csak több szem van rajta. Vagy egy narancsnak több gerezdje van, de az egy gyümölcs, ami azt jelenti, hogy az újjászületett hívő életében ennek mindnek jelen lehet és jelen kell lennie. Hol az egyik hangsúlyosabb, hol a másik. Isten mindig abból ad többet, amire nagyobb szükség van. Nekünk nem szabad igényteleneknek lennünk, hanem várnunk lehet és kell. Kérnünk kell azt, hogy ez a gyümölcs, így, ahogy van, az újjászületett életünkön megjelenjék.

1. Az első a szeretet. Itt arra a szeretetre gondoljunk, amiről a Róma 5,5-ben Pál ír. “Az Isten szeretete kitöltetett a mi szívünkbe a Szentlélek által, aki adatott nekünk.” Az újjászületett ember kapta Isten Szentlelkét, és az ilyen emberbe mintegy kitöltetik az üres vagy önszeretettel, személyválogató szeretettel teli szívébe az Isten szeretete. És csak ez a szeretet képes arra, hogy például az ellenségeit is szeresse.

2. Az az öröm, amit itt említ, az, amire Jézus utalt: “Az én örömömet adom nektek (mondta a benne hívőknek), hogy a ti örömötök teljes legyen.” Nem alkalmi kis örömöcskéket ígér, amikről Tóth Árpád írja: az öröm illan. Ez nem illan. Ez az öröm betölti a hívő szívét akkor is, ha például gyászol és a zsebkendője után nyúl és törölgeti a könnyeit. Ez az öröm nem illan el a legnagyobb nyomorúság közepette sem. Sőt, azt mondja Jézus: azért adom, hogy a ti örömötök teljes legyen, hogy még ki is csordul. Még másnak is jut belőle.

Egy ideig élhettem egy olyan családban, ahol volt egy hívő kislány. A család napsugarának nevezték, de annál többről volt szó. Ez egy komolyan hívő, megszentelt életű, keresztyén leány volt. Sugárzott az öröm belőle mindig. Akármi baj történt, akármi váratlan csapás jött, akármennyi feszültséggel jöttek haza a család tagjai, az a csendes öröm, ami áradt belőle, mindnyájunkat felderített. Nem mindig jókedvre derített, mert van, amikor nincs az embernek kedve nevetgélni, viccelődni, de akkor is felderített.

3. Ez a békesség, amiről itt szó van, az, amit Jézus kínál az övéinek. Azt mondja: “Az én békességemet adom nektek. Nem úgy adom nektek, mint a világ adja.” Ez az a békesség, amiről Remenyik Sándor azt írja: lehet, hogy valakinek nyugalma nincs, de békessége van. A körülményei miatt éppen nincs nyugalma, de a békesség akkor is megmarad a szívében, ha az ez a békesség.

4. A türelem. Az újjászületett ember azért tud várni, mert tudja, hogy kire vár. Tudja, hogy az események irányítása Isten kezében van, és Ő bölcsen és szeretettel időzít mindent. Ezért nem kell türelmetlenkedni. Nála minden el van készítve a maga idejében, amire az övéinek szükségük van.

5. A szívesség több mint a kötelesség teljesítése. A szívesség a szeretetnek az egyik válfaja, amikor a kötelességteljesítésben a szíve is benne van valakinek, mégpedig az új szíve, amit a Szentlélek teremtett.

6. A jóság azért különös, mert Jézus azt mondta a gazdag ifjúnak: senki sem jó, csak egy, az Isten. De ez mutatja, hogy az újjászületett emberben isteni tulajdonságok jelennek meg, és ezért merte leírni Péter apostol levele elején, hogy isteni természet részeseivé lettetek a Szentlélek munkája nyomán az újjászületésében.

7. A hűség azt jelenti, hogy a hívő mindent arra használ, amire Isten adta neki. Egyáltalán tudatos benne, hogy mindent Istentől kapott, és rendeltetésszerűen használja az idejét, a testét, a képességeit, mindent.

8. A szelídség tipikusan jézusi tulajdonság. Külön mondta Jézus a tanítványoknak: tanuljátok meg tőlem, hogy én szelíd és szívből alázatos vagyok, és akkor mindig nyugalom lesz a szívetekben.

9. A mértékletesség. Ebben a mohó, tülekedő világban egészen kivételes érték, kivételes erény. Mértékletes is az tud lenni, akinek van gazdag mennyei Atyja, és tudja, hogy tőle mindent a legjobbkor meg fog kapni, amire nemcsak neki van szüksége, hanem amivel másokat is gazdagíthat.

Felismerhető a te életedben a Lélek gyümölcse? Amikor jönnek mások gyümölcsöt szedni, mert ezekre van szüksége mindenkinek, és ha van hiánycikk ezen a világon, akkor a Lélek gyümölcse. Erre vágynak a családunk tagjai, a munkatársak, mindenki, akkor lehet-e szedni az életed fájáról ilyen szeretetet, ilyen örömöt, ilyen békességet, ilyen jóságot, szívességet és a többit? Ezek nem velünk született tulajdonságok. Még csak nem is velünk született tulajdonságok javított változatai. Végképp nem arról van szó, hogy nagy önfegyelemmel egy ideig megpróbáljuk leplezni vagy fékezni a magunk hibáit és rossz tulajdonságait. Itt arról van szó, hogy a teremtő Szentlélek valami újat teremt a hívő életébe. Ez a Lélek gyümölcse.

Ismertem egy férfit, úgynevezett nagytermészetű ember volt, hirtelen indulatú. Sokat szenvedett miatta a családja is, meg munkatársai is. Néha megbánta, és felszínesen bocsánatot kért, de akkorra a sebeket már kiosztotta, és a kárt előidézte. Ez az ember mondta el egyszer, hogyan találkozott önmagában az újjászületése után legelőször ezzel az új természettel.

A munkahelyén viszonylag nagy nyilvánosság előtt megalázták és mindenki úgy látta, igazságtalanul megszégyenítették, megsértették. Utána beszélgetett a munkatársakkal. Ki ilyen, ki olyan tanácsokat adott neki, hogyan kell ezt megtorolni. Ő elkezdett csodálkozni, mert neki egyetlen dolog jutott eszébe, hogy az, aki őt a legdurvábban megrágalmazta mások füle hallatára, vajon miért kerülhetett ilyen lelki állapotba, hogyan lehetne segíteni rajta? A többiek nem értették. Akkor döbbent rá arra, hogy ilyenkor már mindig az öklét rázta, üvöltözött, bosszút forralt, most meg másért aggódik, az ellenségéért aggódik. Ez végképp nem jellemző rá. Akkor már valamennyire ismerte a Bibliát, és eszébe jutottak a bibliai igék. Azt mondta: ott realizálódott benne, hogy ő tényleg újjászületett. Valóban él benne Krisztus. Ezt nem ő mondta, nem ő tette. Ez az indulat, ami benne van, krisztusi indulat. Áldotta Istent.

Amikor egy önző, mindig önmaga körül forgó ember egyszer csak észre sem veszi, hogy mások erényeiről kezd beszélni, vagy védelmébe vesz olyanokat, akiket mások ítélgetnek. Vagy egy örökké ítélkező, magát mindenkinél különbnek tartó ember elkezdi keresni másokban a jót, és azt teszi szóvá, nem a hibáit. Mindezt egészen természetesen, nem mesterkélten, hanem belülről fakadóan, ahogy a gyümölcs fakad belülről a fán, és ahogy az növekszik, élvezhetővé válik, ez a Szentlélek munkája. Ezek a cselekedetek, gondolatok, tettek a Lélek gyümölcse.

Jellemző-e ez ránk? Vagy ha nem, akkor ott van-e a szívünkben az a szenvedélyes vágy, amelyikről mind a két kórusimádság szólt. Ezért énekelte el a kórus ezt a két éneket itt most. Ott van-e bennünk az a nagyon erős vágy: Uram, nem akarok így élni tovább, nem akarok így meghalni. A testben hátralevő időmet úgy szeretném eltölteni, hogy szedhessen rólam bárki Lélekgyümölcsöt, amit nem tudok magamból kipréselni, nem tudok magamra erőszakolni. De amit te ígértél a benned hívőknek, nincs ez rajtam, vagy kevés ez rajtam, vagy csak egyszer-egyszer tudok valami ilyesmit adni. Vagy ehhez hasonlót próbálok adni, de az nem igazi. Műanyag gyümölcs nem táplál senkit. Adj nekem igazi gyümölcsöt! – Ott van-e bennünk ez a vágy?

Hadd kérdezzem ilyen bántóan személyesen: jó neked az, ahogy most élsz a házasságban? Jó az, ahogy hordozod az egyedüllétnek a sorsát? Jó az, ahogy nevelitek vagy nem nevelitek a gyerekeiteket? Kiváló, első osztályú? Így kell csinálni? Vagy már le is mondtatok arról, hogy jobban lehet, sokkal jobban lehet? Sőt, egész másként lehet? Akiben Isten Szentlelke lakik, az egész másként viszonyul: a közvetlen hozzátartozóihoz, az alkalmi ismerőseihez, az ellenségeihez. Az egészen másként él a nehéz szomszédok között, egészen másként oldja meg – mert nem is ő oldja meg – hitbeli problémáit, annak megoldódnak a problémái, mert a hit által benne lakó Krisztus, akiről olvastunk az Efézusi levél 3. részében, oldja meg és ad tanácsot, igazítja el az eseményeket, és ad türelmet, hogy kivárjam, amíg megérkezik az Ő szabadítása. Minden terhet másként hordoz az, akiben Isten Szentlelke lakik. Minden sikert másként él át. Isten-dicsőítés lesz belőle. Minden kudarcból másként okul, mert megalázza magát Isten előtt. Egészen más lesz az élete. Ismerjük-e ezt az egészen más életet?

Nem azt, a kicsit jobb, erkölcsösebb vallásos életet, amiben sokan benne vannak, azt a langyosságot, hanem a Krisztus-követést. Ezt a vele való egységet, amiről majd mindjárt énekelünk. Már e földön egy legyek Krisztussal. Ő énbennem és én Őbenne, ahogy Jézus mondta szó szerint. Ez a kettős kötődés, ez az eltéphetetlen szövetség, amit a Szentlélek hoz létre, és a Szentlélek erősít folyamatosan a hívőben.

Ezek az emberek azok, akikről el lehet mondani, amit a múltkor mondott valaki találóan egy közös ismerősünkről, hogy: ez az ember a képességeit messze meghaladó teljesítményeket mutat fel. És ez tényleg így van, mert a Szentlélek képesíti az embert arra, hogy egy írástudatlan Péter olyan prédikációt mondjon, mint pünkösdkor. Egyáltalán a remegő, magukat féltő tanítványok egyszer csak kinyitják az ajtót, és azok között kezdenek aktívan szolgálni, akiktől addig féltek. Ez a Szentlélek munkája.

Ez nem úgy történik, hogy elhatározom, és nekidurálom magamat, hanem úgy, hogy eljutok oda: Uram, nélküled semmi vagyok. Tizenkét felnőtt férfiember összebújik, bezárkózik, hogy jaj, mi lesz velünk. Ezek vagyunk Jézus és a Szentlélek nélkül. Utána kimennek, és messze emberi képességeiken felül, adnak valami olyan kincset az embereknek, amit csak rajtuk keresztül adhatott a Szentlélek, amire annak a tömegnek is múlhatatlanul szüksége volt, amely cselekménynek alanya a feltámadott, dicsőséges Krisztus volt Szentlelke által.

Hogy kezdődött ez el? Az emberek megváltozása úgy kezdődött el, hogy hallgattak egy igehirdetést. Isten ma is az Ő igéje által teremt hitet minden hitetlen szívben. Az Ő igéjével erősíti mindenkinek a hitét, aki már elindult ezen az úton. Ezért mondta Jézus: “Szükséges újonnan születnetek.”

Most, ahogy újra áttanulmányoztam a Szentlélek munkájáról szóló igéket, elcsodálkoztam azon, hogy mennyire beszűkült a tudatunk. Kineveztük a karácsonyt az ajándékozás ünnepének. Pedig ha valami az ajándékozás alkalma, az a pünkösd. Isten pünkösdkor csak ajándékokat adott. Először megajándékozta az övéit, akiknek Jézus személy szerint ígérte a Lélek ajándékát, és mindazt a változást, amit az jelentett. Utána rajtuk keresztül szórta gazdagon az Ő ajándékát mindazoknak, akik tartották a kezüket és elfogadták az ajándékot. Vagyis akik hittek. De még a hit is az Ő ajándéka volt, és ma is az. Minden az Ő ajándéka.

Ha valami egyszerű és gyakorlati bátorítással szabad befejeznem az igehirdetést, akkor azt mondom: nyújtsuk ki ma végre mindkét kezünket Isten felé. Mind a két üres vagy kacatokkal teli kezünket, és engedjük, hogy minden feleslegeset Ő onnan kidobjon, az üres kezünket pedig megrakja ajándékokkal.

Felülről való mennyei ajándékokkal. Adja először a nagy ajándékot, Jézust, az Ő Szentlelkét, az új életet, és azután ad valami ráadás ajándékot, ezek a karizmák, a kegyelmi ajándékok, hogy képesek is legyünk hálából neki szolgálni.

A szerző református lelkipásztor

(forrás: refpasaret.hu)

Létrehozva 2017. február 14.