Az elmúlt 20 év során számos nagyon sikeres ügyvezető igazgatóval beszélgettem tisztán üzleti szempontból. Közülük némelyek nagyon kis mennyiségű tőkével hatalmas méretűre fejlesztenek vállalatokat, és aztán dollármilliókért eladják ezeket. Mások több száz embert tudnak alkalmazni és nagyon nagy vállalatokat vezetnek. Azonban arra vagyok kíváncsi, vajon egyedül ezek a kézzel fogható üzleti mutatók azt jelentik-e, hogy ezek az ügyvezetők valóban sikeresek az életben?

A válasz erre természetesen attól függ, ki hogyan definiálja a sikert. Te mikor gondolnád sikeresnek az életedet? Azon méred le a sikert, hogy mennyit keresel, milyen nagyra nő a vállalatod, vagy inkább kapcsolati megközelítéssel, mondjuk hogy milyen minőségű kapcsolatban vagy Istennel, barátokkal és családtagokkal? Mit gondolsz, Isten hogyan méri életed sikerét?

Számomra a választ erre az utolsó kérdésre az határozza meg, hogy teljesítem-e Isten-adta célomat és azt teszem-e, amit Isten kíván tőlem a munkámban és a családomban, valamint az istentiszteleti közösségemben, baráti körömben, a társadalom egészében és a Texas állambeli Dallasban, ahol élek.

Egyfajta értelemben a befektető szemüvegén keresztül mérem a sikert. Minden nap el kell döntenem, hol fektessem be maximálisan az időmet, képességeimet, anyagi és kapcsolati lehetőségeimet, és fizikai energiámat. Ezek mind Isten ajándékai, amelyeket Ő bízott rám. Nem mindig könnyű, de fontos választás, hogyan és hol sorakoztatom fel őket. Ahogy Pál apostol a Korinthusiaknak írt első levelében (4:2, 5b) mondja:
„Márpedig a sáfároktól elsősorban azt követelik, hogy mindegyikük hűségesnek bizonyuljon…. Ő (az Úr) majd megvilágítja a sötétség titkait, és nyilvánvalóvá teszi a szívek szándékait, és akkor mindenki Istentől kapja meg a dicséretet.”

Például: bennmaradok a munkahelyemen „túlórában”, hogy megpróbáljam tovább növelni az üzletemet, vagy otthon töltöm el ezt az órát és együtt vacsorázom a feleségemmel, családommal? Töltök-e rendszeresen időt azzal vasárnap délután, hogy beszélgessek idős édesanyámmal, vagy arra szánom ezt az időt, hogy befektetések után kutassak a Wall Street Journal-ban? Elmegyek kerékpározni vasárnap reggel, vagy arra használom fel ezt az időt, hogy istentiszteleten veszek részt a gyülekezetemben? Részt veszek egy börtönmissziós eseményen, vagy sportmérkőzésen játszom a városi klubban? Döntések, döntések. Ezekhez bölcsességre van szükség Istentől.

Minden befektető megpróbálja maximalizálni tőkebefektetésének megtérülését. Pontosan ez az, amit megpróbálok tenni életem egészében. Ahogy Pál apostol a Korinthusiaknak írt első levelének 4. részében, vagy a Biblia más helyei mondják: tudom, hogy Isten egy napon majd áttekinti az életemet és megkér, hogy adjak számot arról, hogyan fektettem be a Tőle kapott ajándékokat. Így mint ezeknek az ajándékoknak a sáfára, és nem
tulajdonosa, el kell gondolkodnom arról, hogy a Mester (a valódi Tulajdonos) hogyan fektettetné be velem azt, amit Ő bízott rám.

Miközben nekünk elsősorban arra kell igyekeznünk, hogy jó sáfárok/befektetők legyünk, mert szeretjük Istent és Őt akarjuk szolgálni, Isten is mint Teremtőnk ismeri emberi természetünket. Tudja, hogy mindnyájan szeretnénk elismerést és jutalmat kapni azért, hogy jó befektetők vagyunk. És a Biblia világossá teszi, hogy Isten meg fog jutalmazni bennünket mind ebben az életben, mind a mennyben, ha hűséges befektetői és sáfárai voltunk ajándékainak.

A következő heti Monday Mannában bemutatok néhány konkrét elképzelést arról, hogyan lehetünk jó befektetői azoknak az erőforrásoknak, amelyeket Isten a gondjainkra és használatunkra bízott. Addig is fordíts rá egy kis időt és gondold át, hogyan sikerül „életed befektetése.”

(forrás: Monday manna – keve.org)

Létrehozva 2013. április 19.