Minden évben szeptember első hétfőjét a munka napjának nevezik az USA-ban, hogy megünnepeljék az amerikai munkások társadalmi és gazdasági vívmányait. Sajnos a kutatások azt mutatják, hogy a munka értékének megbecsülése folyamatosan csökken. Egy tanulmány például azt jelezte, hogy a munkavállalók elkötelezettsége 2022-ben 32 százalékra csökkent. Ez azt jelenti, hogy a munkavállalók több, mint kétharmada nem érez erős elköteleződést a munkája iránt.

A csökkenés egyik legfontosabb területe az volt, hogy a munkavállalók nem kötődnek a szervezetük küldetéséhez vagy céljához. A cél nélküli munka értelmetlennek tűnik. Mindenkiben ott van a vágy, hogy úgy érezze, az élete és a munkája számít.

Isten arra tervezett minket, hogy isteni célt szolgáljunk – még akkor is, ha nem értjük a terveit. „Mindent rendeltetésének megfelelően készített az Úr, még a bűnöst is: a veszedelem napjára.” (A példabeszédek könyve 16, 4) Istennek célja van a munkánkkal, még akkor is, ha a munkáltatónk nem határozta meg azt világosan. A munkahelyi elkötelezettség és elégedettség akkor nő, ha világosan látjuk a célunkat és a hivatásunkat.

Az üzleti élet valódi célja

1989-ben Larry Burkett vezető lelkész könyvet írt ’Pénz és üzlet a Biblia tükrében’ címmel. A könyv alapján workshopot tartottam, és a legelső lecke egy egyszerű, mégis mélyreható elvvel kezdődött. Ez az elv így szólt: „Az üzlet célja az, hogy Istent dicsőítsük”.

A legtöbb üzlettulajdonos azt mondaná, hogy azért van az üzletben, hogy pénzt keressen. Milton Friedman közgazdász híres volt azon mondásáról, hogy az üzlet egyetlen célja a pénzkeresés. Jézus követői számára azonban a pénzkeresés a cél mellékterméke, nem pedig a középpontja. „Akár esztek tehát, akár isztok, vagy bármi mást tesztek, mindent Isten dicsőségére tegyetek!” (Pál első levele a korinthusiakhoz 10, 31).

Hivatásunk megértése

Isten célja mindannyiunkkal az, hogy dicsőítsük Őt, de hogy ez megvalósulhasson, Isten mindannyiunk számára kidolgozott egy tervet és egy hivatást. Sajnos egyesek azt hiszik, hogy csak a lelkipásztoroknak és a misszionáriusoknak van lelki hivatása. Becálél története hamar lerombolja ezt az elképzelést. Amikor Isten azt akarta, hogy felépítse és berendezze a hajlékát, nem papot vagy levitát – vallási vezetőket – kért fel. Becálélt, egy mesterembert kért meg.

Mózes így hirdette: „Akkor ezt mondta Mózes Izráel fiainak: Nézzétek! Az Úr név szerint elhívta Becalélt, Húr fiának, Úrínak a fiát Júda törzséből. Betöltötte őt isteni lélekkel, bölcsességgel, értelemmel és képességgel mindenféle munkára.” (Mózes második könyve 35, 30-31). Becálélhez hasonlóan Istennek van egy konkrét elhívása számunkra, aminek a betöltésére felvértez minket az Ő dicsőségére.

Az elhívás gyakran fokozatosan bontakozik ki

Mindannyiunknak megvan a célja, hogy Istent dicsőítsük, és Neki mindannyiunk számára személyesen is megvan az elhívása. Lehet azonban, hogy küzdünk azzal, hogy ezt meghatározzuk. Fontos felismerni, hogy a hivatás legtöbbször fokozatosan bontakozik ki. Hogy felkészítse Mózest az izraeliták vezetésére, megengedte neki, hogy 40 évig juhokat gondozzon a sivatagban. Hasonlóképpen, lehet, hogy mi is jelenleg Isten elhívásának előkészítési szakaszában vagyunk, vagy már gyümölcsöt terem a hivatásunk.

Pál apostol ezt írta: „Mert az ő alkotása vagyunk, akiket Krisztus Jézusban jó cselekedetekre teremtett, amelyeket előre elkészített Isten, hogy azok szerint éljünk.” (Pál levele az efézusiakhoz 2, 10). Isten elkészítette számunkra az utat. Kérjük ki a körülöttünk lévők véleményét, és imádkozzunk az utunk tisztázásáért. Számunkra minden nap lehet a munka napja.

Forrás: keve.org, Monday Manna

Létrehozva 2024. szeptember 6.