Sokan, köztük katolikus püspökök és számos keresztény világszerte elítélte a párizsi nyári olimpiai játékok nyitóünnepségén történt istenkáromló eseményt.  Mint azt már szinte mindenki tudja, az utolsó vacsora megcsúfolt megjelenítése történt, ahol Jézust egy fehérbe öltözött, elhízott nőként ábrázolták.  Transzvesztita „apostolok” garmadája vette körül, és egy fiatal lány is – miért kellene aggódnunk? – szerepelt ebben a hiperszexualizált és szentségtörő ábrázolásban.

Az elmarasztalások és a látvány sértő mivoltára vonatkozó állítások közepette még a keresztények sem mondták ki azt, hogy azok, akik megtervezték, megrendezték és végrehajtották ezt az istenkáromló látványt, ha nem térnek meg, nem lesz boldog haláluk. Haláluk pillanatában éppen azzal fognak szembenézni, akit káromoltak és megaláztak.  És ellentétben sokak ma szentimentalizált kereszténységével, maga a Szentírás mondja, hogy Ő lesz a bírájuk – a szent és feltámadt Úr Jézus Krisztus.

Sőt, az Atya Isten nem fogja megengedni, hogy szeretett, megtestesült fiát, Jézus Krisztust káromolják.  Franciaország, és különösen Párizs, de talán még maga az olimpiai játékok rendezvénye sem marad büntetlenül.  Jézus kijelentette tanítványainak: „Bizony mondom nektek, hogy minden bűn és minden káromló szó, amit csak kiejtenek az emberek fiai a szájukon, bocsánatot nyer. De aki a Szentlelket káromolja, nem nyer bocsánatot mindörökké, bűne örökre megmarad. Mert ezt mondták róla: „Tisztátalan lélek van benne.”” (Mk 3,28-30)

Bár minden bűn megbocsátható, még az Istenkáromlás is, de a Szentlélek káromlása nem bocsátható meg.  Mi ez a Lélek elleni káromlás, és miért nem lehet megbocsátani?

A Szentlélek káromlása azt jelenti, hogy tagadjuk, hogy Jézus a Lélekkel teli Messiás. A hitetlen zsidók azt állították, hogy Jézust tisztátalan szellem, az ördög szállta meg, és ezzel káromolták a Szentlelket, aki teljes teljességében Jézusban lakozott.  A Szentlélek káromlása azt jelenti, hogy tagadjuk, hogy Jézus az Atya szeretett, megtestesült fia.  Ismétlem, az ilyen káromlást az Atya soha nem fogja eltűrni, hanem örökre elítéli.

Nos, vajon azok, akik gúnyt űztek Jézusból és az apostolaiból, nem tudták, hogy Jézus a Lélekkel teljes Messiás?  A válasz erre a kérdésre az, hogy „nem”.  Ha nem tudták volna, hogy amit tettek, az illetlen és ízléstelen lehet, tudatlanságuk miatt nem lennének bűnösök a Szentlélek káromlásának megbocsáthatatlan bűnében.  Azonban éppen azért gúnyolták ki Őt, és így káromolták a Szentlelket, mert tudták, hogy Jézus az Atya megtestesült, Lélekkel teli fia.  A megvetés volt a káromló ábrázolásuk lényege.

Az egész esemény tehát démoni volt.  Az ördög semmi mást nem kíván jobban, mint hogy Jézust káromolják, mert Jézus megváltó halálával és dicsőséges feltámadásával lerombolta a Sátán királyságát.  A sátán egyértelműen tudja, hogy ki Jézus és miről van szó.  „Mi közünk egymáshoz, názáreti Jézus? A vesztünkre jöttél? Tudom ki vagy: az Isten Szentje.” (Lk 4,34)

A názáreti Jézus, Isten Szentje, elpusztította a sátán uralmát a bűn és a halál felett.  A mai napig a sátán és démoni gengszterei, démonok és emberek egyaránt, bosszút akarnak állni, mégpedig úgy, hogy istenkáromlást erjesztenek ellene.  Ez a démoni provokáció teljes mértékben megmutatkozott Párizsban az olimpiai nyitóünnepségen – egy démoni liturgikus szertartáson.

Véletlen volt tehát, hogy az istenkáromló előadás az utolsó vacsora ábrázolása volt?  Nem!  A Sátán nemcsak Jézust akarta káromolni, hanem az Eucharisztiát is.  Az Eucharisztia Jézus egyetlen üdvözítő áldozatának jelenvalóvá tétele, egy olyan áldozaté, amely legyőzte a bűnt és a halált.  Az Eucharisztiában a hívek Jézus feltámadt testét és feltámadt vérét kapják, és így élő közösségbe kerülnek vele.

A szentmise a Sátán birodalmának örökös megsemmisülésének és Isten birodalmának örökös jelenvalóvá válásának végső kifejeződése.  A szentmise minden időkre szentségi értelemben a Sátán pusztulását és Jézus győzelmét jelzi.  Ez a sátán számára mindig látható felháborodás és sértés, amelyet nem tud elviselni – de tehetetlen.

A Montmartre-on, Szent Dénes lefejezésének helyszínén (Párizs védőszentje), alig néhány kilométerre a párizsi istenkáromlás helyszínétől áll a Sacré-Coeur-bazilika, Jézus Szentséges Szívének bazilikája.  Ezt 1914-ben fejezték be.  A szomorú irónia az, hogy azért épült, hogy Franciaország és Párizs bűneit méltó módon jóvá tegye, és hogy az Úr Jézus Krisztus Szent Szívétől kegyelmet és bocsánatot nyerjen.  A bazilikában örökös szentségimádás van.

Ha valaha volt olyan alkalom, amikor az Oltáriszentség előtt jóvátételt kell tenni Jézus Szent Szívének, akkor ez egy ilyen alkalom.  Jézus szíve mindenki iránti szeretetből fúródott át.  Az Ő szívéből árad az irgalom és a megbocsátás bősége.  Minden kereszténynek Jézus Szentséges Szívéhez kell fordulnia, hogy űzzön ki minden démont Párizsból és az olimpiáról.  Minden keresztény csoportnak imádkoznia kell azért, hogy Jézus mindenkit, különösen a sportolókat, töltsön be Szentlelkének szeretetével.

Az olimpia, mint nemzetközi sportesemény, az egész világot szimbolizálja, és nemcsak Franciaországnak és Párizsnak van szüksége Jézusra, hanem az egész emberiségnek.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. július 31.