Az győz szenvedélyein, aki imádkozik.

Mindamellett meg kell tennünk mindent, felhasználnunk minden eszközt, hogy biztosítsuk a tartós diadalt szenvedélyeink fölött.

Az imádságon kívül három ilyen eszköz van.

1. Az akarat vétója, tiltakozása, energikus visszautasítása, parancsszava.

Olyasféle, mint Jézus parancsa a szeleknek és a tengernek, azzal a különbséggel azonban, hogy a szenvedély vihara még nem tört ki. Csak kitörőben van. Ha tombol, akkor már mit sem érne a tiltakozás.

Kezdetben állj ellen! Ne engedjük, hogy feltámadjon. Végünk van, ha gyöngéknek, gyáváknak, habozóknak, tehetetleneknek bizonyulunk.

Gondoljunk az állatszelídítőre. Mily határozott fellépésre, micsoda parancsoló tekintetre van szüksége, hogy a fenevadat lenyűgözze. A szenvedéllyel nem lehet alkudozni, vele disputába elegyedni, neki könyörögni, hanem – parancsolni kell neki, ostorral a kézben, amely rögtön lesújt, ha nem engedelmeskedik feltétlenül. Ha férfi vagy, légy férfi! – azaz győzd le magadat – mert ez a lelki férfiasság -, s ebben a nőnek is férfiasnak kell lennie. Aztán: villámtekintet és korbács!

Aki szentimentális, aki érzeleg, az sohasem lesz lelki ember. Úgy kerüld az érzelgősséget, a holdkóros szentimentalizmust, mint a bélpoklost! Belerothad a lélek. Férfi kell a gátra! Ha a gátat áttörte az ár, akkor már késő.

Kezdetben, kezdetben! – parancsolj keményen, ne pianissimóval, finoman, hanem durván, kegyetlenül, irgalmatlanul – fortissimóval!

És az imádság peregjen lelked ajakán: Ave Maria!… Ő a Sátántipró…

Szeretném látni, hol az a tisztátalan szenvedély, hol az a gőg, harag, kíváncsiság, bosszúérzés, megszólás, ábrándozás, éhség vagy szomjúság, amely erőt tudna rajtad verni! Meglásd, a lelki élet Napóleonja lesz belőled!

Még egy tanácsot!

A bent ébredező szenvedélyt soha ne támogasd külső mozdulattal, se kimondott szóval. A szenvedély külső megnyilvánulását feltétlenül el kell fojtanunk. A haragos, türelmetlen, ideges ember ne szorítsa ökölbe kezét, hanem vegyen mély lélegzetet, üljön le kényelmes helyzetbe. Ha valaki iránt rendetlen szeretetet érzünk, ki ne mondjuk, el ne áruljuk, sőt meg se üzenjük neki.

Aki parancsolni tud, triumphator lesz.

2. Nemtörődömség azzal szemben, ami a szenvedély oka, tárgya, legyen az személy, étel-ital, emlék, bosszantó hiba, friss hír, vérlázító eljárás stb.

Azonnal foglaljuk el magunkat másvalamivel, merüljünk bele a munkába, énekeljünk, dúdoljunk; meneküljünk Máriához, a tabernákulumhoz, az imádsághoz.

Egy vállrándítás, egy szellemi „fütyülök rád!”, „bánom is én!”, „mi közöm hozzád!”, vagy a szóba nem állás (Éva és a kígyó!) többet ér akárhányszor, mint az erőlködő erkölcsi megfontolás.

Tökéletes szakítás a teljes közömbösség jegyében mindennel, ami elvon Istentől – ez legyen a quadrigán a gyeplőt tartó lélek férfias programja.

 3. Age contra! Cselekedd az ellenkezőjét annak, amire a szenvedély kísért. le

Ellenszenves valaki neked? – Hódítsd meg! Ne kerüld, hanem tarts feléje barátsággal. Imádkozzál érte és tégy neki szívességeket.

Túlságos vonzalmat érzel valaki iránt? – Térj ki előle, fékezd a szemedet, és ne gondolj rá! Ne légy rabja senkinek, önmagadnak se, csak – Istennek.

A lelki függetlenség, a szív szabadsága többet ér minden édes tekintetnél, simogató szónál – többet az egész világnál.

Age contra! Így leszel úr a magad házában. Triumphator a quadrigán.

A lélekben aztán lassankint lecsitulnak a szenvedélyek, s a küzdelemnek meglesz a nagyszerű jutalma: beköltözik oda és állandósul a silentium, a belső csendhallgatás. – Ott vagyunk életünk kis hajóján Jézussal: s nagy nyugalom támadt (Mt 8,26). Vagy, ha úgy tetszik, a quadrigán: a szenvedély-paripák megjuhászodva – rendeltetésükhöz híven – röpírik uruknak, a lélek-triumphatornak pompás diadalkocsiját – a boldog örökkévalóság felé.

(forrás: marcellatya.blogspot.hu)

Létrehozva 2013. január 7.