6. Hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában

1.

Életünk első vallásos élménye Jézushoz fűződik. Gyermekkorunk legrégibb emlékei közé tartozik egy-egy szép karácsonyi ünnep, Jézus születésének napja. Akkoriban, ha Istenről beszéltek, legtöbbször Jézust értettük rajta. Igazában nem is volt ez tévedés. Jézusban látható legvilágosabban Isten jósága és emberszeretete.

Jóságra és szeretetre mindenkinek szüksége van. Ezért kell Jézust minél jobban megismernünk. Örök boldogságunk is attól függ, hogy ismerjük-e őt: „Az pedig az örök élet, hogy megismerjenek Téged, mindenható örök Isten, és akit küldtél, Jézus Krisztust” (Jn 17,3).

Az Apostoli Hitvallás legfontosabb állítása: hiszek Jézus Krisztusban, Isten egyszülött Fiában.

Az egyisten-hivő vallások még a zsidó és a muzulmán vallás.

De a mi hitünk különbözik az övéktől, mert mi egy Istenben három személyt tisztelünk: az Atyát, a Fiút és a Szentlelket. Az, hogy megkereszteltek bennünket, hogy bűneinkre bocsánatot kaphatunk, hogy szentmiseáldozaton vehetünk részt – egyedül Jézus Krisztusról vallott hitünkből következik.

2.

Jézus Krisztust Isten Fiának hisszük. Mi is mindannyian Isten fiai vagyunk. Jézusnak azonban sokkal szorosabb, mélyebb fiúi kapcsolata van az Atyához. Ezt fejezi ki a hitvallás: Jézus az egyszülött, az egyetlen Fiú, aki az Atya istenségének is részese.

3.

A következő szentírási rész több mint ünnepélyes keresztelésről szóló tudósítás: az első keresztények hitét fejezi ki Jézusról.

„Akkor Jézus Galileából elment Jánoshoz a Jordán mellé, hogy megkeresztelkedjék. János igyekezett visszatartani: „Nekem van szükségem a te keresztségedre – mondta – s te jössz hozzám?” Jézus ezt mondta: „Hagyd ezt most! Illő, hogy mindent megtegyünk, ami igazságos.” Erre engedett neki.

Megkeresztelkedése után Jézus nyomban feljött a vízből. Akkor megnyílt az ég, és látta, hogy az Isten lelke mint galamb leszállt, és föléje ereszkedett. Az égből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik.” (Mt 3,13–17)

Az egész Újszövetség határozott tanítása, hogy Jézus Krisztus valóságos Isten, és valóságos ember. Istennek mondta magát, aki egy az Atyával. Ez a meggyőződése volt az egyik oka halálának is: „Meg kell halnia, mert Isten Fiának mondta magát.” (Mt 26,64; Lk 22,41) Isten tulajdonságait, így az örökkévalóságot és a mindentudást állította magáról. Híveitől elfogadta, hogy Istennek tartsák.

4.

Jézus öröktől fogva szeretett Fia az Atyaistennek. Amikor elérkezett az idő, vállalta a közösséget velünk, bűnösökkel: emberként jött az emberek közé az Isten. Ezt jelenti a Jordánban történt keresztség leírása, amelyből megtudjuk, hogy Jézus egy az Atyával, és a Szentlélek rászállott, benne lakik.

Jézus személye tehát titok. Titok volt az apostoloknak is. Kívülük még nagyon sokan kérdezték: „ki vagy Te, Uram”?

Ésszel ugyanis nem érthetjük meg, hogyan lehetett Istennek emberi Fia. Hogyan lehet valaki egyszerre valóságos Isten és valóságos ember? A 4. és 5. században sok vita folyt erről.

Az Egyház a Nicea-Konstantinápolyi hitvallásban ünnepélyesen vallotta meg a Szentíráson alapuló ősi hitét: Jézus és az Atya egyaránt Isten. Személyükben különállók ugyan, de lényegükben azonosak. Talán a család hasonlat közelebb visz bennünket ehhez a titokhoz, ha nem a személyek fizikai különállását, hanem a szeretetben való egységét szemléljük: Apa, Anya, és a gyermek. A szeretetben való összeforrás, lelki egység jellemzi az igazi keresztény családot. Mindegyik fél külön szabad akarattal rendelkezik, de mégis mindig azt teszik, ami megfelel az egymás iránti szeretetnek. A Szentháromság a szeretet közösségében közelíthető meg.

A zsinat tanítását gyakran imádkozzuk a hiszekegyben a szentmisén:

„Isten az Istentől, világosság a világosságtól, valóságos Isten a valóságos Istentől.

Született, de nem teremtmény, az Atyával egylényegű.”

5.

Megsejtették az Atya és a Fiú szoros egymáshoz tartozását az Ószövetség írói is. Isten Igéjéről beszélnek, aki úgyszólván egy az Istennel, mint az istenség részese. Szent János evangélista is Igének mondja Jézust. A Fiúisten az Atya igéje, mai értelemben a szava. A beszéd, a szó szinte azonos azzal, aki mondja. Az Atyaisten Jézus személyében önmagát jelentette ki a világnak.

A Szentírás szeretett és egyetlen fiúnak nevezi Jézust. Bennünket pedig Jézushoz tartozásunk miatt fogadott Isten gyermekének. Ezért osztja meg velünk országát is.

Az Atya és Jézus között nincsen igazi különbség. Teljesen megegyeznek: egylényegűek. Mindhárom isteni személy azonos természetű: mindenható, végtelenül bölcs, mindentudó, végtelenül szeret – de személyükben különböznek. Szent Ágoston ezt úgy fejezte ki, hogy az Atya öröktől fogva átadja magát a Fiúnak, és a Fiú is az Atyának a Szentlélekben, a szeretet Lelkében. A teremtésben mindhárom isteni személy részt vett, mégis úgy fogalmazunk, hogy az Atya teremtette a világot, a Fiú váltotta meg az emberiséget, és a Szentlélek szentelte meg.

A három isteni személy egyetértése és szeretete minta a keresztények egységére, és minden közösség, minden család életére: „Amint te, Atyám bennem vagy és én tebenned, úgy legyenek ők is bennünk” (Jn 17,21). Jézus azonban mint Istenember engedelmesen aláveti magát Atyjának. Ez a mi hitünk:Jézus Krisztus emberi természete mellett valóságos Isten is.

Megfontolandó kérdések:

35. Miért lett a Fiúisten emberré?
36. Jézus Krisztus Isten vagy ember?
37. Mit tanított Jézus?
38. Minek nevezzük Jézus tanítását?

Rövid liturgika

Advent, magyarul úrjövet. Esztendőről esztendőre, karácsony előtt – november utolsó vasárnapjától, négy héten át – emlékezünk az emberiség Messiás-várására.

Kislexikon

Keresztény – (Először Antiochiában hivták a Jézus követőket krisztiánusznak, – ApCsel 11,26 – ami krisztusit, Krisztus-követőt jelentett, eredetileg a görög christiánosz, azaz felkent, szóból származik, a Szentlélektől felkent embert jelentett, – latin:: chrisztiánusz,). Keresztény vagy keresztyén egyaránt krisztushívőt jelent. A kétfajta alaknak történelmi háttere van. Az 1600-as évekig a katolikusok is, a protestánsok is keresztyént mondtak. Jelenleg a protestánsok, és a kis-egyházak általában keresztyénnek, mi, katolikusok pedig kereszténynek mondunk minden krisztushívőt. Más nyelvekben nincs ilyen különbségtétel.

Beszéljük meg!

A görög-római világban a császárokat az istenek leszármazottainak tekintették, azaz Istennek. Ezért megkívánták az Istennek kijáró tiszteletet. Sok keresztény vértanúnak azért kellett meghalnia, mert nem volt hajlandó tömjénáldozatot bemutatni a császárnak szentelt oltár előtt. A legnagyobb szenvedések között is megvallották, hogy „Jézus az Úr”, vagyis ő az Isten. Ezért vitték őket máglyára, vagy a vadállatok elé. – Ma is vannak olyanok, akik Istennek képzelik magukat, és úgy gondolják, hogy felette állnak az erkölcsi szabályoknak, és nekik mindent lehet: lopnak, csalnak, hazudnak, paráználkodnak, gyilkolnak, és nyomorba döntik az emberek ezreit, vagy millióit. Van ilyen a te környezetedben is?

Létrehozva 2024. július 7.