5. Ki vagy te, Uram Jézus?

Ha Jézusnak személyi igazolványa lett volna…

1.

Jézus élt. Éppúgy, mint sok más történelmi személy, például szent István király. Életének meggyőző bizonyítéka a Szentírás és több más korabeli történészek feljegyzései. Itt elsősorban az Újszövetségi Szentírásban található leírásokat vizsgáljuk meg.

Jézus idejében fontosnak tartották, hogy az emberek őseit számon tartsák. Az ősök felsorolását nemzetség-táblának mondták. Ahogy az előzőekben említettük, Jézusét József családfáján keresztül állították össze az Újszövetség evangélistái (Mt 1,1–17; Lk 3,23–38). Messiási működését segítette ugyanis, hogy Dávidtól származott, aki egyik legnagyobb személyisége volt népének. A próféták azt írták, hogy a Messiás Dávid nemzetségéből fog származni.

Mivel Jézus Isten Fia, aki az Atyától jött, másrészt azonban Máriától született, „állampolgárságát” kettősnek mondhatjuk: éginek és földinek egyszerre.

Az Istenember születésének ez a titka: az Atya szeretett Fia, aki a Szentlélek erejéből és Szűz Mára testéből emberré lett, kisgyermekként jött el közénk.

2.

Jézus származásának történetét szent Pál egyszerűen fogalmazta meg: „Amikor elérkezett az idők teljessége, Isten elküldte Fiát, aki asszonytól született” (Gal 4,4).

Szent János ugyanezt költői szavakkal így írta meg: „Az Ige testté lett, és közöttünk élt. Láttuk dicsőségét, mint az Atya Egyszülöttének dicsőségét, akit kegyelem és igazság tölt be” (Jn 1,14).

Isten jóságának örök titka: miért akart emberré lenni? Nem hős harcosként akart a világ elé lépni, hanem egy szegény édesanya gyermekeként, mint aki a leggyengébb, legkisebb. Ez is mutatja végtelen alázatát. Miért így jött? Mindannyiunk szívét meg kell hogy dobogtassa a válasz: értünk – értem!

Lehetetlen felfogni ezt a csodálatos ajándékot: Isten Jézusban önmagát ajándékozta nekünk.

3.

„Ő mint Isten, az Istennel való egyenlőséget nem tartotta olyan dolognak, amelyhez föltétlenül ragaszkodnia kell, hanem szolgai alakot öltött, kiüresítette magát, és hasonló lett az emberekhez. Külsejét tekintve olyan lett, mint egy ember. Megalázta magát és engedelmeskedett mindhalálig, mégpedig a kereszthalálig.

Ezért Isten felmagasztalta, és olyan nevet adott neki, amely fölötte van minden névnek, hogy Jézus nevére hajoljon meg minden térd a mennyben, a földön és az alvilágban, s minden nyelv hirdesse az Atyaisten dicsőségére, hogy Jézus Krisztus az Úr.” (Fil 2,6–11)

4.

Jézus származásáról a következőket tudjuk:

Nemzetisége szerint zsidó, pontosabban zsidó anyától született, de mint Isten Fia minden nemzet fölött áll. Anyai ágon ősei között ott van Ábrahám és Dávid király. „Józsefnek, az ácsnak a fia, Mária az anyja; Jakab, József, Simon és Júdás a testvérei; nővérei is mind itt élnek közöttünk” (Mt 13,55). – Szent József apasága nem testszerinti, hanem törvény szerinti, és lelki apaságot jelent. Szent József a nevelő apja volt Jézusnak, és törvényes férje Máriának, (az igazi apa a mennyei, akinek Jézus mindig kereste az akaratát).

A zsidó nyelvben ugyanaz a szó jelent testvért és unokatestvért. A „Jézus testvérei” kifejezés a rokonságot jelentette, ez a katolikus hagyomány. Manapság is elterjedt keresztények között, néha jó barátoknál is a testvér megszólítás.

Jézus születése időpontjának meghatározásában segíthet, hogy akkor még élt Nagy Heródes király. Az ő halálának éve a történészek szerint: i.e. 5. Tehát Jézus születése körülbelül i.e. 5–7. esztendőre tehető. A csillagászok is így állítják.

Halálának időpontját is csak hozzávetőlegesen ismerjük. Valószínűleg a 30. évben, április 7-én halt meg a zsidó időszámítás szerinti Nisszán hónap 14-én, pénteken.

5.

A Szentíráson kívül néhány korabeli író is említi Jézus nevét. Például az egyik híres római irodalmár, Plinius, 112-ből származó, Trajanus császárhoz intézett levelében. Néhány évvel később pedig a történelemtudós Tacitus beszél róla. Megemlíthetjük még az ugyanebben az időben munkálkodó Suetonius és Josephus Flavius nevét. De ha a Biblián kívül senki sem említené, el lehet-e képzelni a kereszténységet Jézus nélkül?!

Sok szent és mélyen gondolkodó keresztény próbált megfelelni a kérdésre: miért határozta el az Atya, hogy Fiát emberként küldi el közénk? Egyik vélemény szerint azért, hogy magára vegye bűneinket, kiengesztelje az Atyát, és ezzel megnyissa előttünk a mennyország kapuját. – A másik vélemény szerint szeretetből, hogy kinyilvánítsa az emberek előtt Isten végtelen szeretetét.

A keleti keresztények ezt vallják: „Nagy Szent Baszileiosz még kortársainak meggyőződéseként írhatta le: “és a legvégső azok közül, amelyekre vágyódunk: az istenivé válás”. Ennek távlatában az üdvösség nemcsak azt jelenti, hogy az emberiség valamilyen bajból szabadul meg, hanem hogy a megtestesült Ige jóvoltából minden egyes ember a Fiú isteni létmódjában találhat haza az Atyához, aki ingyenes ajándékként gyermekké fogadja őt.

“Vágyaink netovábbja: az istenivé válás” tulajdonképpen a Fiú örökségének elnyerését, az ő helyzetébe való beiktatást jelenti, amit az ember csakis kegyelemből kaphat meg.

A hetedik századi Szent Maximosz szerint a megtestesülés célja az, hogy az emberiség a körébe érkezett Istentől elnyerje az isteni létmódot: “Az Atyának Fia azért lett Emberfia és ember, hogy az embereket istenné és Isten fiaivá tegye. Hisszük tehát, hogy majd mi is ott leszünk, ahol most a mi helyünkben maga Krisztus van”. Ez az “istenivé válás” tehát nem személytelen elragadtatás az isteni lényegbe, hanem személyes részesedés a megtestesült Ige istenfiúságában. “Ezt akarta az Atyának Igéje, a közénk való leereszkedésének kimondhatatlan módján, (…) hogy az Atyával kibékülhessünk s újra visszajuthassunk arra a boldog életre, amelytől valaha elszakadtunk.” – írja egyik levelében a Hitvalló. Isten a megtestesüléssel újra fölkínálta azt a boldogságot, amelyre természeténél fogva minden ember vágyott, s azt a szellemi jólétet, amely a szétesett világ egységesítését is biztosítaná.” (Orosz Athanáz)

De mindegyik vélemény lényege: értünk és üdvösségünkért lett emberré. És hogy a Fiú emberi szavakkal beszélhessen arról, milyen jó az Atya és mennyire szeret minket. Az emberek is jobban megismerhessék az Atyát, és hogy szeretetét Atyja és testvérei iránt még a saját halálával is igazolhassa.

Ez a mi hitünk: Jézus Krisztus valóságos Isten és valóságos ember!

Megfontolandó kérdések:

31. Ki váltotta meg a világot?
32. Kicsoda Jézus Krisztus?
33. Mit jelent Jézus neve?
34. Mit jelent a Krisztus szó?

Beszéljük meg!

Szerkesszünk személyazonosságit Jézus számára olyanformán, hogy az egyes adatokat egy-egy szentírási hely jelölje, pl:

születési hely: Mt 2,1

nevelőapja: Mt 1,23

édesanyja: Mt 1,18

stb.

A hitetlen emberek mindig törekedtek arra, hogy Jézus isteni valóságát megcáfolják: azt hirdették, hogy bizonyára indiai jógiktól tanulta csodatevő képességét, vagy talán hipnotizálta az embereket, vagy esetleg a tudatlan apostolok rosszul ítélték meg az eseményeket, vagy a gyógyulások látszat-gyógyulások voltak, és másnap mindenki újra beteg lett. A liberális média sajnos támogatja ezeket a nézeteket. Egyik évben szenzációként jelentették be, hogy megtalálták Jézus sírját, benne a csontokat. Jeles régészek nyilatkoztak, bizonyára jó pénzért, hogy a leletek hitelesek. Néhány hónap múlva kiderült, hogy hamisítás, és hazugság az egész. Ezekkel a zavaros nézetekkel nem érdemes foglalkozni, mert ha valakinek a szíve romlott és ellenáll a hit kegyelmének, akkor semmivel sem lehet megingatni hamis elképzeléseit.

*  *  *

A költő így látja Jézus érkezését:

Mi Urunk Jézus
megindul vala felénk,
se nem bottal,
se nem batyuval,
egy szál arany sugárral.

Nem finom farizeusokhoz,
inkább békétlen bélpoklosokhoz,
nem papi fejedelmek palotájába,
nyit inkább nyájőrzők nyűves aklába.

Mink is azért magunkat megalázzuk,
vállunkról mind e világ hívságát lemálházzuk,
hogy az Örök Dicsőséget meglássuk.
(Csanádi Imre: Kikeleti kánta)

Létrehozva 2024. június 30.