„A hívők sokaságának egy volt a szíve-lelke. Egyikük sem mondott birtokából semmit sem a saját tulajdonának, hanem mindenük közös volt.” (ApCsel 4,32)

Valójában az a keresztény közösség, amelyről az Apostolok Cselekedeteinek az elején olvashatunk, sokkal szorosabb közösség volt, mint egy mai egyházközösség. Sok egyházközségi élet egyik gyenge pontja a szorosabb közösségi kapcsolat hiánya. A karizmatikus imacsoportok – más csoportok mellett – segítenek a szorosabb közösség kialakításában, melynek szükségességét sok keresztény jól érzi.

Isten együttes dicsérete nagyon közel hozza egymáshoz a keresztényeket Krisztusban és ez sok keresztény imacsoport tapasztalata. A közös dicsőítés során érzik Jézus jelenlétét és ez gyakran mély lelki köteléket teremt a csoport tagjai között.

A katolikus karizmatikus megújulás tagjai között vannak olyanok, akik arra éreznek hívást, hogy egymás iránt teljesebben elkötelezzék magukat egy együttélő közösségben. A Vatikán már hivatalosan is elismerte az ilyen közösségek létét. Ezek a közösségek életstílusuk és szabályzatuk szerint nagyon különfélék, de valamennyiük mélyebb és állandóbb egységet képvisel, mint egy átlagos imaközösség és gyakran az evangelizációban és az egyéb szolgálatokban is sokkal hatásosabban működik. Olyankor, amikor a papi hivatás sajnos sok helyen csökkenőben van, talán az együttélő karizmatikus közösségek- olyan közösségekkel együtt, mint például a Focolare mozgalom – részben pótolni tudják ezt a hiányt.

Angliában a következő katolikus karizmatikus közösségek léteznek: The Prince of Peace Community (Béke Hercege Közösség), amely közösség többek között az évenkénti Walsingham-i Új Hajnal karizmatikus konferenciát szervezi; Emmaus Family of Prayer (Emmausz Imacsalád), amely a vezetés és a lelki érés területén szervez tanfolyamokat; Faith Alive (Élő Hit), amely a tanulók evangelizációjára összpontosít; Sion Community for Evangelization (Evangelizációs Sion Közösség), amely egyebek között egyházközségi missziókat szervez; Upper Room Community (Upper Room = Felső Terem, valószínűleg az Utolsó Vacsora termét jelenti – ford. megj., vö. ApCsel 1,13), amely sokat foglalkozik az ifjúság evangelizációjával; Cor Lumen Christi Community, amely szintén a fiatalok evangelizációjában tevékeny. Meg kell még emliteni a Katolikus Biblia Iskolát, amely a Biblia tanulmányozására és más tárgykörökben vezet kurzusokat.

Evangelizáció

„Jézus hozzájuk lépett és így szólt: Én kaptam minden hatalmat mennyben és földön. Menjetek tehát, tegyetek tanítványommá minden népet, kereszteljétek meg őket az Atya Fiú és Szentlélek nevében, és tanítsátok őket mindannak megtartására, amit parancsoltam nektek. Íme én veletek vagyok mindennap, a világ végéig.”(Mt 28,18)

A katolikus karizmatikus megújulásnak kezdettől fogva kapcsolata volt az evangelizációval és ez az érdeklődés az idők múlásával fokozódott és mára egészen speciálissá vált.

A katolikusok általában nem túl hatékonyak, ha arról van szó, hogy Jézusban való hitükről kell tanúságot tenni nem keresztények, vagy névleges keresztények előtt. Nem hiszik, hogy Istennek rájuk van szüksége ahhoz, hogy mások hite Jézusban elmélyüljön. Nem tartják magukat alkalmasnak arra, hogy mások előtt Jézusról beszéljenek. Azonban amikor a karizmatikus megújulásban Jézussal élő kapcsolatba kerülnek, akkor nemcsak képesek lesznek erre, hanem néha szinte tűzbe jönnek, hogy ezt megtehessék.

Minden keresztény meghívást kapott arra, hogy valamilyen módon evangelizáljon és az életpélda ebből a szempontból alapvetően fontos dolog. De itt nem szabad megállni, ahogy közülünk egyesek gondolják. Azok a szavak, amiket Péternél olvashatunk, minden keresztényhez szólnak:

„Mindig álljatok készen arra, hogy megfeleljetek mindenkinek, aki reménységtekről kérdőre von titeket. De ezt szerényen, tisztességtudóan, jó lelkiismerettel tegyétek” (1Pt 3,15-16).

A megélt keresztény életet, beleértve a szociális problémák iránti igaz érdeklődést is, általában szóbeli tanúságtételnek is kell kísérnie, teljesebbé tennie.

Nem azonosak az adományaink, ha tanúságtételről van szó. Nekem személy szerint nem okoz nehézséget, ha a Hyde Parkban Jézusról kell beszélnem a Catholic Evidence Guild standjánál. Jézus nevében minden nehézség nélkül tudtam imádkozni hangosan betegekért és nyomorgókért a metróban. Idegessé tesz azonban az a gondolat, hogy ajtókon kopogtassak be, vagy hogy kocsmákban beszéljek Jézusról. Engem meghat, ahogyan egyes katolikusok a karizmatikus megújulásról boltokban, vonatokon és az utcákon csodálatos adottsággal tanúságot tesznek Jézusról. Természetesen nem mindenki tudja megcsinálni ezt. Némelyek számára egy barátnak, szomszédnak, vagy egy bajba jutottnak mondott csendes szó is problémát jelenthet. Érzékennyé kell válnunk annak megsejtésében, hogy a Szentlélek miben és hogyan hív bennünket tanúságtételre, mert különben több kárt okozhatnak, mint jót. Az olyan tanfolyamok is nagyon sokat segíthetnek és bátorítást adhatnak, amelyek azt tanítják, hogyan evangelizáljunk.

Létrehozva 2017. július 4.