Sajgó Balázs* atya elmélkedése az évközi 10. vasárnapra

Amíg távolról szemlélek másokat, mértékkel szeretek. Amikor eldöntöm, hogy közelebb megyek a másik emberhez, akkor mértéktelenül – hiszen az igazi szeretetnek nincs és nem is lehet mértéke. Ennek a „mértéktelen szeretetnek” a megélésére kap meghívást Istentől minden ember.

A mi Urunk és Mesterünk az Ő szavaiban, tetteiben és egész földi életében folyamatosan egy olyan Istent mutat be, Aki feltételek nélkül és teljesen, egészen szeret, Akinél nem szerepel a „de” és a „ha” szócska. Isten „őrült” szeretete ez, amelyet Jézus is elénk élt egész földi életében.

Az évközi tizedik vasárnap evangéliumában két csoportnak a Jézushoz való viszonyulását szemlélhetem: a rokonokét, akik elérnek arra a pontra, hogy Jézust őrültnek tartják és az írástudókét, akik azt gondolják Jézusról, hogy az ördöggel cimborál.

A rokonok elfogadják Jézust mindaddig, amíg nem kezdi „feszegetni a határokat”. Amíg Jézus nem feszíti szét a kereteket, amíg minden a normális mederben halad, addig nekik sem kell változniuk. Amikor aztán Jézus mértéktelenül kezd szeretni mindenkit, az már nekik sok. Inkább kinevezik őrültnek, minthogy közelébe mennének és próbálnák kicsit is megérteni.

Amíg nem megyek valakihez egészen közel, távolról biztosan félreismerem. Nem lehet helyes ismeretem senkiről és semmiről, ha távolról alkotok ítéletet.

Ha távolról ítélkezem és nem akarom a másik embert szívvel is érteni, akkor bizony én is a rokonok csoportjába tartozom. Ha pedig távolról figyelek mindent és mindenkit – akkor magamtól is távolodom és növekszik bennem a félelem – önmagamtól is.

Igen, mert ha közel megyek máshoz és közelről akarom érteni a másikat, magamhoz is közelebb kerülök és növekszik bennem az ismeret. Ha pedig növekszik bennem az ismeret, akkor egyre kevesebbet ítélkezem, mert az ismeret növekedésével növekszik a szeretet is. A szeretet pedig mindig „továbbfeszíti” a határokat.

Amíg távolról szemlélek másokat, mértékkel szeretek. Amikor eldöntöm, hogy közelebb megyek a másik emberhez, akkor mértéktelenül – hiszen az igazi szeretetnek nincs és nem is lehet mértéke.

Ennek a „mértéktelen szeretetnek” a megélésére kap meghívást Istentől minden ember.

*Sajgó Balázs atya, a gyulafehérvári érsekség Caritas szolgálatának lelki igazgatója elfogadta a Vatikáni Rádió magyar szerkesztősége felkérését, hogy ő legyen a következő három liturgikus év vasárnapi evangéliumainak magyar rádiós prédikátora.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. június 18.