Hittankönyv felnőtteknek (5)
3. „Hiszek egy Istenben, ….mennynek és földnek teremtőjében.
1.
A természettudósok felfedezték, hogy a póknak csak a látótávolságán, (20cm) belül levő dolgok jelentik a világot. Ami ennél távolabb van, számára nem létezik.
Az ember érdeklődése, látóköre szinte végtelen. Abban mégis különbözünk, ki mit tart fontosnak a világban, és mit mellékesnek.
A hívő emberek – köztük a leghíresebb tudósok is – úgy vélekednek, hogy az életről, a világról szóló tudás Isten nélkül ellentmondásos, érthetetlen. Sokakat nyugtalanít, sőt kétségbe ejt világunk sorsa. Ökológiai katasztrófáról, üvegházhatásról, túlnépesedésről beszélnek.
Bizonyára sokat hallottatok már Földünk elmaradott országainak súlyos gondjairól. Minden tíz afrikai gyermek közül egy meghal, mielőtt elérné egyéves korát. A világon ma nyolcszázmilliót tesz ki azoknak a száma, akik teljes szegénységben élnek, sőt éheznek.
Bizony, baj van a világgal és az emberekkel. De ki a hibás? Ki rontotta el? Az első pillanatban ésszerűnek látszik a világban tapasztalható jókat Istennek, a bajokat, a tragédiákat pedig egy mérhetetlenül gonosz szellem művének tulajdonítani. Világunk teli van titkokkal. Sok mindent nem értünk benne. Magát az élet rejtélyét sem. Hogyan keletkezhetett? Amit megvizsgálhatnak a tudósok, azok csak a meglévő, jelenvaló dolgok. Ezekből azonban csak következtetni lehet, bizonyítani alig. Honnét van a világ és benne az ember; mi a célja és a sorsa? A kérdésre a maga illetékességi körében – bár eléggé eltérően – válaszol a sokfajta tudomány. – Isten szava nem a tudomány, hanem a hit részéről adja megnyugtató válaszát.
2.
Az embert nem érdekelte gyermekkorában, hogy honnét származik, inkább csak az, hogy a dolgok mire jók, mire használhatók.
A népeknek is van gyermekkoruk és értelmi fejlődésük. A választott nép szent írói a Szentlélek sugallatára leírták a teremtés drámai eseményeit. Ez nagyjelentőségű dolog volt, mert a pogány népek az égitesteket imádták, és azokat gondolták teremtőnek. A Biblia azt írja: „Kezdetben teremtette Isten az eget és a földet” – ez Szentírásunk első mondata.
A következő zsoltárban – Dávid király (1000-ben élt) – Istennek mond köszönetet a teremtett szép világért.
3.
Áldjad, lelkem, az Urat!
Uram, Istenem, mindennél nagyobb vagy!
Fönségbe és méltóságba öltözöl, a fény, mint köntös, úgy fog körül.
Az eget kifeszíted, mint a sátort, lakóhelyed a vizek fölött rendezted be.
A felhőket fogatként használod, a szelek szárnyán szállsz tova.
A szeleket követeddé teszed, a haragos villámot szolgáddá.
A földet biztos alapra helyezted, nem inog meg az idők folyamán.
Vizek árjával vetted körül, a hegyeket is vizek borították.
De parancsodra visszafolytak, s megremegtek mennydörgő hangodra.
A hegyek kiemelkedtek, a völgyek leszorultak arra a helyre, amelyet nekik szántál.
Határt szabtál nekik, amit nem lépnek át, nem önthetik el többé a földet.
Te öntöd a források vizét patakokba, a hegyek közt csörgedeznek.
Inni adsz a mező vadjainak, a szomjas vadszamár merít belőlük.
Az ég madarai partjaikon laknak, az ágak közt zengik énekük.
A hegyeket kamráid vizéből öntözöd, eged gyümölcsével a földet jóltartod.
Füvet nevelsz az állatoknak, és növényeket, hogy az ember jóllakhasson;
hogy a földből kenyeret nyerjen, a szívét meg borral vidíthassa,
hogy az olaj kenetül szolgáljon fejére, s a kenyér erőt kölcsönözzön neki.
Az Úr fái is teleszívják magukat, a Libanon cédrusai, melyeket ültetett.
A madarak rakják ott fészküket, tetejükön a gólya tanyázik.
A zergéé a hegyek magaslata, a borz a sziklák közt rejtőzik.
Te alkottad a holdat, hogy az időt mérje, és a nap is tudja, mikor nyugodjék le.
Te hozod a sötétséget és ránk köszönt az éj, s az erdő vadjai körülhúznak.
Az oroszlánkölykök zsákmányért ordítanak, Istentől követelik táplálékukat.
De ha a nap fölkel, mind visszavonulnak, és elrejtőznek a barlangokban.
Az ember elindul a munkája után, hogy dolgozzék az est beálltáig.
Milyen sokrétű a te műved, Uram!
Mindent bölcsességedben alkottál, s a föld teremtményeiddel van tele.
Nézd, mily nagy és széles a tenger, benne az élőlények nyüzsgő sokasága, kicsi és nagy állatok serege.
Rajta járnak a hajók, s ott kóborol a leviatán is, amit teremtettél,
hogy a tengerben kergetőzzék.
Rád vár minden élő, hogy ételt adj nekik a kellő időben.
Megadod nekik, és ők összegyűjtik, kitárod kezed, s eltelnek javakkal.
De ha elrejted arcodat, félelem szállja meg őket.
Ha megvonod éltető erődet, elpusztulnak és a porba térnek.
Ám ha kiárasztod lelkedet, fölébrednek, és megújítod a föld színét.
Dicsőség legyen az Úrnak mindörökké, örüljön az Úr műveinek!
Ha letekint a földre, az megremeg, ha megérinti a hegyeket, azok füstölnek.
Egész életemben az Úrnak énekelek, zsoltárokkal dicsérem, amíg csak vagyok.
Találjon tetszésre nála énekem, hisz az Úrban lelem örömöm.
A bűnösök tűnjenek el a földről, és ne legyenek többé gonoszok.
Áldjad, lelkem, az Urat! (A teremtés himnusza, 104. zsoltár)
4.
Melyik teremtés-himnusz áll közelebb a szívünkhöz? Az-e, amelyik mintha napló lenne, értesít a teremtés menetéről, vagy a 104. zsoltár? Ez utóbbi köszönet a teremtett világért, hogy oly pompásan népesítette be Isten az eget és a földet. A költő szinte elcsodálkozik a szeretetből megalkotott remekművön, és Alkotójának nagyságát, gondviselő jóságát bizonyítja.
A Teremtés könyvének első fejezete – így tanultuk az Ószövetségből – hatnapos eseménysorozat eredményeként sorolja fel mindazt, ami a földön, vízen és levegőben található. Úgy, amint a leírás idején élt emberek azt elgondolhatták.
A hat napon át munkálkodó, és a hetediken megpihenő Isten képe mindenki által könnyen megérthető utalás az ősi parancsra: hetenként egy szent pihenőnapot kell tartanunk.
Világunk eddigi és jövendőbeli fejlődésének kutatása a természettudomány feladata, nem hittani és vallási kérdés. Nagyon is illik azonban szeretnünk és megköszönnünk ezt a mi világunkat, mely nem önmagától lett, és nem is a gonosztól származik, hanem Isten ajándéka mindnyájunk számára.
A természettudománynak mindamellett igen nagy a jelentősége. Tanulmányozza, figyeli, méri, leírja világunkat. Megismeri a természet erőit, azok működését és mindent az ember szolgálatába kíván állítani.
5.
Amikor a világot figyeljük, sajnos sok bajt, szenvedést és igazságtalanságot látunk mindenütt.
Pedig a Teremtő az embert és világát egyaránt jónak alkotta. A bűn, a baj, a kísértés csak Isten és az ember ellenségétől – a sátántól – származhat. Azonban senki nem rombolhatja le, senki nem teheti tönkre Isten művét.
Azoknak, akik a gonoszság és a bűn miatt szenvednek, szól a 124. zsoltár biztatása:
„Segítségünk az Úr nevében, aki az eget és a földet teremtette”.
Amikor a Hiszekegyet imádkozzuk, öröm megvallanunk, hogy világunkban nagyon sok jelét látjuk Isten szeretetének, bölcsességének.
Isten gondviselő szeretet: amit megalkotott, arra gondja van. Azt akarja, hogy a világon minden elérje a célját. A nemlétből, a semmiből hozott minket létre, és nem akarja, hogy visszahulljunk a megsemmisülésbe.
Ez a mi hitünk
A világot és benne mindent a Jóisten teremtett szeretetből. Tehát nem magától lett és nem a gonosz műve.
Megfontolandó kérdések:
- Miért élünk a világon?
- Ki teremtette a világot?
- Hogyan teremtette Isten a világot?
- Mit tesz Isten most is a világgal?
- Hogyan gondoskodik Isten az emberekről?
Rövid liturgika
A szombat (héberül szabbat) = nyugalom. A választott népnél (és a szombatosoknál) a heti pihenő- és istentiszteleti nap. A Szentírás szerint ugyanis Isten ezen a napon pihent meg a teremtés után. A keresztényeknél a vasárnap vette át a szombat szerepét, mert az Úr Jézus Krisztus vasárnap hajnalban támadt fel. Ezért minden vasárnap egy kis húsvéti ünnep.
Zsoltár (latin: psalmus): Eredetileg ószövetségi vallásos ének (150), melyek javarészét Dávid király írta.
Kislexikon
Természettudományos világkép – A világegyetem keletkezésének, törvényeinek, jövőjének a tudományok mai állása szerint megalkotott elmélete.
A hívő tudósok az „első és örök Létezőtől”, Istentől származtatják az ősanyagot és a világmindenség kialakulását. A vallásnélküli tudósok az anyag örökkévalóságában és örök törvényeiben látják a végső okot.
Náluk az anyag = Isten.
Beszéljük meg!
Miért nem lehetett magától a világ?
Mert a létesítmény, vagyis az okozat nem lehetett előbb, mint a létesítő ok.
Ha a világ magától lett volna, előbb kellett volna léteznie, mint saját maga, hogy létrehozhassa saját magát. Ez pedig ellentmondás.
Ki hisz el több be-nem-bizonyított elméletet,
- az istenhívő
- vagy az ateista tudós?
Létrehozva 2024. június 18.
