2. Hiszek egy Istenben, Mindenható Atyában

1.

A régi világban alig akadt ember, aki ne hitt volna Istenben. A pogányok sem éltek hit nélkül. Ellenkezőleg! Vallásukban sok volt az isten. A természet erőit, rendkívülinek tartott élőlényeit, az érthetetlen és titokzatos gonoszságot, hódolattal körülvett királyaikat, emberkézzel formált bálványaikat, sokszor még csapongó képzeletük szüleményeit is isteneknek tartották. Ezeknek tág terük volt, hogy beavatkozzanak az emberek mindennapi életébe. Gondoljunk csak a görög-római mitológiára!

Manapság viszont sokan nem hisznek Istenben, vagy kételkednek benne. Ilyesféle ellenvetéseket hallhat a hívő ember a nem-hívőktől: „Ha van Isten, akkor hol van? A világűr eddig megismert részein nem találkoztak még vele, de másutt sem.” „Ha van Isten, akkor miért engedi meg a szenvedéseket?”

Mi lehet az oka, hogy napjainkban olyan kevesen ismerik Istent? Miért gyengült meg a hit és a bizalom iránta? Ennek nagyon sokféle oka lehet, mint az előzőekben is láttuk. Szent János apostol hármat említ a levelében: birtoklásvágy, hatalomvágy, és élvezetvágy. Ehhez hozzájárul még a kevélység, a gőg, amikor a szív megkeményedik és nem hajlandó Istenhez menni a legnagyobb bajban sem. Sőt a bajban, szerencsétlenségben, elhagyatottságban élő ember gyakran káromolja Istent, mert őt okolja bajaiért.

Mi hiszünk abban, hogy Isten személyes, végtelenül hatalmas, határtalanul szerető szellemi lény, aki betölti az egész világegyetemet. Ha Isten visszavonná fenntartó erejét, egy pillanat alatt összeomolna minden, és elpusztulna az emberiség. (A világegyetem méretei a tudósok szerint: 15 milliárd fényév az átmérője, 100 milliárd tejútrendszer van benne, mindegyik tejútban kb. 120 milliárd csillag van. Mindezt Isten a semmiből teremtette, pusztán akaratának erejéből.) Ez a végtelenül hatalmas, szerető Isten meghívott minket az Ő Országába. .

2.

Olvassuk el szent Pálnak azt a beszédét, melyet Athén közterén mondott a sokistenhivő görögöknek! Nemcsak az egy igaz Istent és Fiát hirdette nekik, hanem a mennyei Atya jóságát is. Erre mindenkinek nagy szüksége van.

„A világot s a benne találhatókat teremtő Isten nem lakik emberi kéz emelte templomokban, hiszen Ő az ég és föld Ura. Nem kívánja emberi kéz segítségét, mintha szüksége volna valamire, hisz Ő ad mindennek életet, levegőt és mindent. Ő telepítette be az egy őstől származó emberiséggel az egész földet. Ő határozta meg ittlakásuk idejét és határát. S mindezt azért, hogy keressék az Istent, hogy szinte kitapogassák és megtalálják, hiszen nincs messze egyikünktől sem. Mert benne élünk, mozgunk és vagyunk, ahogy a költőitek is mondják: az Ő fia vagyunk. Ha tehát az Isten fiai vagyunk, nem szabad azt gondolnunk, hogy az istenség aranyhoz, ezüsthöz, kőhöz vagy a művészet, az emberi elme valamilyen alkotásához hasonló.

Az Isten eddig szemet hunyt a tudatlanság kora felett, de most tudomására hozza az embereknek, hogy mindenütt meg kell térnie mindenkinek. Mert kiválasztott egy napot, s ezen igazságos ítéletet ül a világ fölött egy arra rendelt férfi által, aki mellett mindenki előtt tanúbizonyságot tett azzal, hogy feltámasztotta a halálból.” (ApCsel 17,24–31)

Vagy a 8. zsoltárt is elolvashatjuk: „Mi Urunk, a te neved széles e világon mily csodálatos! Az egeknél fenségesebb a te dicsőséged! (…) Szemlélem az eget: ujjaid műve az, a holdat és a csillagokat.: te alkottad őket… a te neved széles e világon mily csodálatos!” (Zs 8,1-2);

3.

Benne élünk. Azt is mondhatnánk, hogy Isten olyan fontos számunkra, mint az élőlényeknek a levegő. Légüres térben nincs élet. A légüres tér egyenlő a halállal.

Igen, van valami, ami olyan fontos számunkra, mint a levegő. Ez a szeretet. Ezért mondja a Szentírás: „Szeretet az Isten: aki szeretetben él, abban Isten él, és ő Istenben” (1Ján 4,16).

A Szentírás szavait tehát így értelmezzük: Isten szeretetéből élünk. Azért tudunk szeretni, mert Isten szeretete áradt a szívünkbe. A Biblia kedvelt hasonlata szerint Isten életünk alapja: szegletkő és kőszikla. Sok embertársunk nem ismeri, vagy rosszul ismeri Istent. Okait is említettük ennek. Talán még szomorúbb, hogy igényük sincs Istent megismerni. Nem érdekli őket, van-e vagy nincs.

El kellene mondanunk testvéreinknek, hogy Isten azokkal is törődik, akik őt semmibe veszik. Ezt jelenti Jahve neve is, ahogyan az ószövetségi nép számára kijelentette magát: Jahve, „Én veled vagyok”.(A héber szónak többféle értelme van: Én vagyok, aki vagyok, Érted vagyok!) Talán ha egyszer baj éri ezeket az embereket, vagy ha boldogságot, vagy nagy szeretetet éreznek, megtalálják őt! Elsősorban életünk példája segíti, hogy igényeljék Istent, de adhatunk nekik jó könyveket is, amelyek a lelki életről szólnak..

4.

A mi Istenünk édesapa. (Jézus „Abba” szava ezt jelenti!) Akár apukának is szólíthatnánk. Ragaszkodva őseink beszédéhez, Atyának mondja Hiszekegyünk a Teremtőt.

A Biblia Istenünk gyengéd, megértő szeretetét gyakran az édesanya szeretetéhez is hasonlítja. Istennek nincs teste. Ő sem férfi, sem nő. A régiek szóhasználata mégis találó. Az életadást ők az édesapának tulajdonították. A családapa gondoskodik övéiről és vigyáz háza népére. Istentől származik az élet és Ő gondoskodik teremtményeiről: virágokról, lovakról, tigrisekről, kutyákról, madarakról, halakról, de legfőképpen az emberekről.

Jézus is joggal nevezte őt Atyjának. Egyszer így fohászkodott hozzá: „Én igaz Atyám!” Minket is erre a megszólításra tanított. A gyermekek képzeletében édesapjuk nagyon erős ember. Szembeszáll minden rosszal, véghezviszi mindazt, amit elhatároz.

Isten mindenhatóságán elsősorban azt értjük, hogy erejének, tudásának, szépségének, szeretetének nincs határa. Szeretetből teremt a nem-létezőből létezőt, a nem élőből élőt. Szeretetből gondoskodik a világról, főleg az emberekről. Szeretetből üdvözíti azokat, akik befogadják Őt. Önmagát adja jutalmul: földi életünkben foglalóképpen, az örökkévalóságban pedig visszavonhatatlanul.

5.

Egy az Isten!

A Tízparancsolat legelején olvashatjuk ezt az örök igazságot. Mindegyikünk belátja és megérti: Isten egyetlen! Kívüle más Isten nincsen. A mózesi törvény így int: „Ne csinálj magadnak faragott képet vagy hasonmást arról, ami fent van az égben, vagy lent a földön vagy a föld alatt, a vizekben van” (Vö. Kiv 20,4). A bálvány-imádás minden kor emberét megkísérti. Manapság bálvány lehet a sport, a divat, a pénz, a siker, a zene, az ital stb. – ezek teljesen meg tudják kötözni az embert. A megkötözés azt jelenti, hogy gondolatait teljesen lefoglalják,  elveszik szeretet-képességét, és eltávolítanak Istentől. A világ kerül a középpontba, pontosabban az ember”én”-je, és nem Isten.

Ez a mi hitünk

A mi Istenünk egyetlen Isten, akiben három személy van: Atya, Fiú és Szentlélek, és aki maga a Szeretet.

Megfontolandó kérdések

12. Ki az Isten?
13. Honnan tudjuk, hogy van Isten?
14. Milyen az Isten?
15. Miben különbözik Isten a világtól?
16. Hol van az Isten?
17. Mit tehet meg az Isten?
18. Milyen irántunk Isten?
19. Hány Isten van?

Kislexikon

Jahve Isten neve héberül. Értelme: „Én veled vagyok.” A Jahve szót a zsidók tiszteletből még olvasás közben sem ejtették ki. Helyette Isten tulajdonságait nevezték meg: Magasságbeli, Örök, Szent, Úr személynév helyett.

Mitológia (görög) – isteni lényekről, hősökről, az ősidők eseményeiről szóló mondavilág.

Monoteizmus (görög–latin) – egyistenhit. Alapvető hitigazság a zsidóknál, muzulmánoknál és a keresztényeknél.

Politeizmus (görög–latin) – többistenhit. A természeti népekre jellemző, akik még a természet jelenségeit és erőit is istennek tartották. A régi Görögország és Róma művelt emberei nem hittek komolyan az istenekben.

Beszéljük meg!

Bizonyára hallottatok már emberekről, akikben valami rendkívüli esemény – például közeli villámcsapás – ébresztette fel az istenhitet. Hitetlenek vagy kételkedők voltak, és hívők lettek.

Istenünk azonban sokkal biztosabb, egyszerűbb módon vezetheti hitre a jó szándékú embereket. Hitünk az Ő ajándéka, és az Ő műve az is, ha ebben a hitben megerősödünk, bizonyossá válunk. Isten senkit sem kényszerít a hitre, de segít, hogy hinni tudjunk. Rosszul teszi, aki visszautasítja segítségét.

Értelmünknek egyik legszebb képessége, hogy gondolkodás útján Istenre találjon: „Mert ami benne láthatatlan: örök ereje és isteni mivolta, arra a világ teremtése óta műveiből következtethetünk” (Róm 1,20). A hívő természettudósok az „Intelligens tervező” fogalmát vezették be manapság a tudományos világba, mert az élő világ annyi információt hordoz (pl. egy sejt), hogy teljesen észellenes azt mondani, hogy ez a véletlen által jött létre. Ahogy egy rakás tégla nem tud felépíteni egy házat, mert ahhoz tervező kell, és építő; vagy ahogy egy halom autóalkatrész nem tud összeállni egy működképes autóvá, úgy a világ se, a maga millió és millió alkatrészével.

Egészen biztos, hogy van Isten!

(Olvasmány)

Szent Pál egyszer azon gondolkodott, miért istentelenek és züllöttek a korabeli pogányok, és van-e mentség hitetlenségükre? Arra a belátásra jutott, hogy nincs mentségük. Mert az embernek megvan a képessége, hogy felismerje és elfogadja Istent. Mi magunk vagyunk a legerősebb bizonyítéka annak, hogy van Isten. Még csak világrengető okosság sem kell ahhoz, hogy rájöjjünk: istenhitünk nem mások véleményének vak követése. Isten felismerhető műveiből! (Róm 1,20).

Istennek mindennél többet érő műve, alkotása szívünk és az értelmünk. A földkerekség minden gyémántja, aranya mit sem ér ezekhez mérten.

Értelmünk például azt kérdi: mi az oka, hogy a világot olyan csodálatos bölcsesség irányítja, olyan biztos rend és törvény vezeti? És meg is felel a kérdésre: ez Isten műve, Ő áll a világ kormányánál.

Szívünknek pedig olyan a természete, hogy kívánkozik a jóra, szereti a szépet, s keresi, mi az igaz. Nem tudunk jóság, szépség, igazság nélkül meglenni.

Vajon miért ilyen az ember? – kérdi ismét a magyarázatot kereső értelem.

Kívánkozhatnánk-e jóság után, ha nem léteznék örök forrása a jóságnak? Vágyakozhatnánk-e a szépre, ha ezt a vágyat nem az örök szépség Alkotója oltotta volna belénk? Az igazságra, ha nem Ő volna az örökké Igaz?

Aki figyel értelme szavára, és arra, mit kíván a szíve, abban megerősödik a meggyőződés: jó helyen kopogtatunk Istenünknél.

A gondolkodó emberek az említetten kívül más utakat is találtak, miket ha bejárunk, istenhitünk még szilárdabb lesz.

Nem nehéz követni például az ok-okozat törvényét:

– Vannak dolgok, melyek tapasztalhatóan, biztosan léteznek, ki hozta létre őket?

– Ahhoz, hogy létrejöjjenek, valamilyen létrehozó okra volt szükségük, hogy elkezdjenek létezni.

– Világunk jó néhány létezőjét nem emberi, nem is természeti erő hozta létezésbe (pl. a legelső anyagot, a benne rejlő legelső természettörvényt).

Ezt a létrehozó okot mondjuk mi Istennek.

Az eddigiek nyomán még tovább is juthatunk:

– A létezésre váró dolgok millió változatban valósulhattak volna meg.

– Ki döntötte el, hogy éppen az valósuljon meg, amelyik tényleg megvalósult? (Pl. hogy valaki fiú lett, magas, barna, jó értelmi képességgel, vallásos lelkülettel, stb.) A biológiai adottságok, a gének, a kromoszómákban lévő meghatározó információk?

Nem mehetünk azonban a végtelenségig az anyagban lévő magyarázat keresgélésében. Biztosan van legelső ok és magyarázat!

Úgy látszik, a Biblia könnyebben boldogul a „miért éppen…”kérdésében: „Mielőtt megalkottalak anyád méhében, már ismertelek, mielőtt megszülettél volna, felszenteltelek” (Jer 1,5).

Bebizonyított igazság-e ezek után, hogy van Isten?

a.) Azok számára mindenképpen, akik megkapták a hit kegyelmét, gondolkodnak, és akik őszintén akarnak hinni.

b). Gondolkodni nem akaró, kevély emberek számára: „ha a holtak közül támad is fel valaki, annak sem fognak hinni” (Lk 16,31).

c). Nincs messze az Isten országa azoktól, akik gondolkodnak, igazságosak és jószívűek.

Karl Rahner hittudós ezeket nevezi „anonim keresztényeknek”.

Az értelmi megfontolás segíthet abban, hogy elinduljunk Isten felé, ahogy sok csillagász, biológus, látva a természet csodáit, felismerte, hogy mindezek mögött kell lenni egy végtelenül bölcs Istennek.

Létrehozva 2024. június 12.