I. Az apostoli hitvallás

1. Uram, hiszek benned!

1.

Baráti körünk többé-kevésbé egységes, összetartó társaság, de vannak azért különbségek közöttünk, mint minden más embercsoport tagjai között. Így például van, akihez eljutott Isten szava, míg más alig hallott róla. Együtt vagyunk hívő és hitet-nem-ismerő emberek, templombajárók és templomba nem járók. A templomba járók természetesen imádkoznak is, olvassák a Szentírást, tartják a vasárnapot és az ünnepeket. Aki igazán megéli a hitét, az jobban le tudja győzni az élet nehézségeit, boldogabb, mert a gondviselő Isten közelében érzi magát. Ugyanis aki hisz, Isten szavát meghallja, és annak irányítása szerint él.

Ahhoz, hogy higgyen valaki, négy feltételnek kell érvényesülnie:

1. A hit kegyelem. Isten mindenkinek felkínálja ezt a kegyelmet, de kérni kell tőle.
2. A hit ismeret: meg kell ismernünk a Szentírást, és a hit igazságait.
3. A hit gyakorlat: ahhoz, hogy növekedjen a hit, rendszeresen kell imádkozni, Bibliát olvasni, templomba járni.
4. A hit tiszta élet: a hívő embernek kerülni kell a rosszat, mindenféle bűnt (pl: hazugságot, lopást, erőszakot stb), mivel neki Isten akarata szerint kell élnie. Aki nem engedelmeskedik Istennek, nem tud igazán hinni benne. Aki tudatosan rosszat tesz, és mégis hívőnek mondja magát, azon – joggal – megbotránkozik a világ.

A hitetlen ember tagadja Isten létét. (Van, akiben megélhetési gondok miatt alakult ki a hitetlenség, mert az álam a diktatúra idejében ezt követelte. – Van, aki gőgből tagadja Őt, mert azt gondolja, – ahogy a marxisták hirdették, – hogy nem értelmes dolog hinni Istenben. – Szintén kevélység az is, amikor valaki hinne már benne, de nem akarja bevallani, mert nem akarja, hogy a barátai gúnyolódjanak rajta. – Van olyan, aki azért tagadja, mert nem akar szakítani a bűneivel. – Van olyan is, aki azért ateista, mert éretlen a személyisége, minden érdeklődése kimerül a számítógépes játékokban, szórakozásokban, diszkókban és baráti találkozásokban. -Tudományosan nem bizonyítható az, hogy Isten nincs. Tehát az ateizmushoz is hit kell, sőt nagyobb hit, mint a kereszténységhez, mert az ateista azt hiszi, hogy az anyag által lett minden. Az anyag szervezte meg önmagát, az anyag alakította ki az egész csodálatos élő világot, az anyag hozta létre a millió törvényeket stb. Ez pedig teljesen észellenes.) Van, olyan is, aki hisz ugyan Isten létében, de egyáltalán nem törődik Isten akaratával és parancsaival. Őt pogánynak mondjuk, mert úgy él, mintha nem lenne Isten.

Istenképünket sok esetben megterhelik azok a negatív dolgok, amelyek a médiákon, szüleinken vagy ismerőseinken keresztül jutnak el hozzánk. Az emberek megnyilvánulásaiból belénk ivódnak azok a rosszindulatú szavak, amelyek Istent közömbösnek, kegyetlennek, szigorúnak, büntetőnek állítják be, mert az ártatlanok szenvednek, mert betegség, és halál van, mert csalódások és fájdalmak érik az embert. Ezek alapján sok emberben megérlelődik a gondolat, hogy jobb távol lenni Istentől.

Nagyon fontos hitbeli fejlődésünkhöz, hogy felfedezzük az evangéliumból Isten igazi arcát. Jézus azt mondta: „Aki lát engem, az látja az Atyát is.”(Jn 14,9) Jézusra figyelve felismerhetjük, hogy Isten jó,

• elmegy a századik elveszett bárány után,
• kenyeret szaporít az éhezőknek,
• feltámasztja egy édesanya halott fiát,
• végül képes életét is odaadni, borzalmas szenvedések között a mi üdvösségünkért. Isten szeret minket mindennél, és mindenkinél jobban. Isten vágyakozik arra, hogy szeretet-életét nekünk adja, és ezáltal boldoggá tegyen. Ezért el kell utasítanunk minden hamis fogalmat Istenről, és az igazat valljuk: Isten maga a szeretet!

Isten szívében ott van minden szépnek, jónak, tudásnak a forrása. Amikor szépre vágyakozol, amikor okos szeretnél lenni, amikor a jóságot keresed, akkor Istenre vágyakozol, és öntudatlanul is Őt keresed.

A keresztények Istene személyes Isten, aki megszólítja az embert. Isten szavát, amelyet a Szentírásban találunk kinyilatkoztatásnak nevezzük. A Szentírásban megtapasztalható módon jelenti ki magát és törvényét, a szeretetet. A világ csodálatos szépségét látva a gondolkodó ember Istenre találhat.

Az Isten által kiválasztott emberek, a próféták világosan megmondták, hogy Isten szavát adják tovább. Jézus Krisztusnak és Egyházának legméltóbb feladata Istenről beszélni.

2.

Jézus is boldog volt, amikor tanító és gyógyító útjain igazi hittel találkozott, amikor az emberek megvallották, hogy őt Isten Fiának tartják, tanítását pedig Isten szavának és örömhírének. Hitüket meg is jutalmazta. Az újszövetségi Szentírás második részében az apostoli levelek ugyancsak a hitről vallanak. Ha a zsidóságból megkeresztelkedett híveknek írt valamelyik apostol, azt hangsúlyozta, hogy Jézus a Krisztus, vagyis a megígért Messiás, a Megváltó, Isten Fia. Ha római vagy görög származású keresztényekhez intézte szavait, akkor Úrnak (Kyriosnak) nevezte Jézust. E népek szemében ugyanis a császár volt a földre szállt isten és az úr. Az apostoli igehirdetésből azonban ők is megismerték a teljes igazságot. Mi pedig reménykedünk Jézus ígéretében: „Aki hisz és megkeresztelkedik, üdvözül” (Mk 16,16).

3.

A hit ünnepélyes megvallása az első keresztények idejében a keresztelések és a szentmisék alkalmával történt.

Az 1Tim 3,15 például egy Krisztusról szóló ősrégi „Hiszekegy”:

• Testben nyilvánvalóvá lett,
• Igazolást nyert Lélekben,
• Megjelent az angyaloknak,
• Pogányoknak hirdették,
• Világszerte hittek benne,
• Fölment a dicsőségbe.

4.

Az egymondatos hitvallásokat idővel kibővítették, s kialakult a ma is ismert Hiszekegy. Hamarosan az Egyház szent „kincseivé” vált, mint maga a Biblia. Ez érthető is, hiszen a hitvallások a Szentírást és a szenthagyományt, vagyis Isten kinyilatkoztatását foglalják össze röviden a híveknek.

Egyik legősibb hitvallásunk, az apostolok koráig visszanyúló Apostoli Hitvallás, tizenkét hitigazságot – régi szóval ágazatot – tartalmaz. Párja a némileg hosszabb, ugyancsak igen régi és nagy tiszteletnek örvendő Nicea-Konstantinápolyi zsinat hitvallása, a Nagy Hiszekegy. A vasárnapi szentmisében felváltva imádkozhatjuk mindkettőt.

Ennek a hittankönyvnek az Apostoli Hitvallás a vezérfonala.

Aki hitét megvallja, számíthat Jézus ígéretére: „Mindazt tehát, aki megvall engem az emberek előtt, én is megvallom mennyei Atyám előtt”. – mondta Jézus. (Mt 10,32)

5.

Ezt az állítást: hiszek, csak Isten tanítására mondjuk, vagy pedig hiszünk az embereknek is? Lehetetlen a világon mindenről meggyőződnünk, hitelt kell adnunk a megbízható emberek szavának is. Milyen jó érzés, ha ismerőseink hisznek nekünk! S milyen rossz, ha alaptalanul kételkednek szavainkban… Megbízhatóságom mértéke igazmondásom, őszinteségem, becsületességem.

Jézus tanítását továbbadó apostolok mögött nem állt mindig rendkívüli tudás, sem gazdagság. Egyeneslelkűségük, önzetlenségük, Jézus ügyéért minden kockázatot vállaló elkötelezettségük miatt hiszünk szavaiknak.

Forrás

Létrehozva 2024. június 2.