Sajnos, a többé-kevésbé megtért, elkötelezett hívők jelentős része is csak „tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú”.

„Erről nekünk sok mondanivalónk van, amit nehéz megmagyarázni, minthogy eltompult a hallásotok. Ugyanis ennyi idő múltán már tanítóknak kellene lennetek, mégis arra van ismét szükségetek, hogy titeket tanítson valaki az Isten beszédeinek alapelemeire, mert olyanokká lettetek, mint akiknek tejre van szükségük, nem kemény eledelre. [1Kor 3,1-3;  1Pt 2,2] Aki ugyanis tejen él, járatlan az igazság igéjében, mivel kiskorú. A nagykorúaknak pedig kemény eledel való, mint akiknek érzékszervei a gyakorlat következtében már alkalmasak a jó és a rossz megkülönböztetésére.” (Zsid 5,11-14)

Érzékennyé kell válnunk a Lélek indításainak megértésére, hogy az apostollal mondhassuk: „Beszédem és igehirdetésem nem a bölcsesség meggyőző szavaiból állt, hanem a Lélek és az erő bizonyságából, hogy hitetek ne emberek bölcsességén, hanem Isten erején nyugodjék.” (1 Kor. 2,4-5)

 A „nagykorú” hívőnek már hallania kell az Úr hangját, meg kell értenie a Szentlélek vezetését. (A szolgálatukat rosszul megélő papok és lelkészek pont ettől féltik híveiket. Némi iróniával élve, azt is mondhatnám, hogy fennáll a veszély, hogy már nem az ő híveik lesznek, hanem Krisztuséi.) Merjünk tanulni Jézustól és az apostoltól, akiknek volt bátorságuk a hívőket az Úrra és Lélek vezetésére bízni – „Ha valamiben még másképpen gondolkodtok, Isten majd megvilágosít”! Mi szívesen olvasunk könyveket, hallgatunk meg prédikációkat, de már kevésbé vesszük a fáradságot, hogy odafigyeljünk Istenre. Hajlamosak vagyunk tudni a tanokat, de nem ismerjük azt, amit Isten most akar mondani nekünk, esetleg általunk másoknak. Több időt kell szentelnünk az Ige olvasására és megértésére, de ennél is többet az Istennel, Jézussal történő beszélgetésre! Az alábbi igék világosan mutatják, hogy milyen a „nagykorú” keresztény, aki a Lélek vezetése alatt él.

„Még sok mondanivalóm volna, de nem vagytok hozzá elég erősek. Hanem amikor eljön az Igazság Lelke, ő majd elvezet benneteket a teljes igazságra. Nem magától fog beszélni, hanem azt mondja el, amit hall, és a jövendőt fogja hirdetni nektek. Megdicsőít engem, mert az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek. Minden, ami az Atyáé, az enyém is. Azért mondtam, hogy az enyémből kapja, amit majd hirdet nektek.” (Jn 16,12-15)

„És nem tanítja többé senki az ő felebarátját, és senki az ő atyjafiát, mondván: Ismerjétek meg az Urat, mert ők mindnyájan [Ésa. 54,13.  Ján. 6,45.] megismernek engem, kicsinytől fogva nagyig, azt mondja az Úr, mert megbocsátom [rész 33,8.  Mik. 7,18.  Csel. 10,43.] az ő bűneiket, és vétkeikről többé meg nem emlékezem.” (Jer. 31,34)

„Meg van írva a prófétáknál: És mindnyájan Istentől tanítottak [Ésa. 54,13.  Jer. 31,33. 34.] lesznek.” (Ján. 6,45)

„Ha eljön a Vigasztaló, akit az Atyától küldök, az Igazság Lelke, aki az Atyától származik, ő majd tanúságot tesz rólam. Tegyetek ti is tanúságot rólam, hiszen kezdettől fogva velem voltatok.” (Jn 15,26-27)

„Mi, a tökéletesek, gondolkodjunk így! Ha valamiben még másképpen gondolkodtok, Isten majd megvilágosít benneteket, de amit már elértünk, abban tartsunk ki.” (Fil 3,15-16)

 „Akiket pedig Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai.[Jn 1,12]”  (Róm. 8,14)

 Igen, Isten felráz minket, hogy ne aludjunk tovább. Bűnbánatra és megtérésre, tanúságtételre és személyes pünkösdi tapasztalatokra hív. Arra hív, hogy országa feltáruljon általunk. Azért küld minket, hogy az Atya szeretete kiáradjon rajtunk keresztül! Hogy emberek megszabaduljanak nyomorúságukból, vétkeikből, betegségeikből, és öröme betöltse a szomjazó lelkek sokaságát! Most térdelj le velem és kérjed őt: „Úr Jézus, kérlek, legyél az én gyógyítóm, megmentőm, szabadítóm. Teremtsd engem újjá a Szentlélek által, és tölts be engem a bizonyságtétel Lelkével! Add, hogy mindig ragaszkodjam hozzád, és soha el ne szakadjam Tőled. Kérlek, használj engem országod építésében. Ámen.”

 “Elhatároztam ugyanis, hogy nem akarok másról tudni köztetek, csak Jézus Krisztusról, a megfeszítettről.” (1Kor 2,2) „Mert a lerakott alapon kívül, amely Jézus Krisztus, más alapot senki sem rakhat.” (1Kor 3,11). „Hiszen egy az Isten, és egy a közvetítő is Isten és az emberek között: az ember Jézus Krisztus, aki odaadta önmagát váltságul mindenkiért, tanúságot téve a maga idejében.” (1 Tim 2,5-6)

 Így szól az Úr:

„Tudom a te dolgaidat, és a te fáradságodat és tűrésedet, és hogy a gonoszokat nem szenvedheted, és megkísértetted azokat, a kik apostoloknak mondják magokat, holott nem azok, és hazugoknak találtad őket; És terhet viseltél, és béketűrő vagy, és az én nevemért fáradoztál, és nem fáradtál el. De az a mondásom ellened, hogy az első szeretetedet elhagytad. Emlékezzél meg azért honnét estél ki, és térj meg, és az előbbi cselekedeteket cselekedd; ha pedig nem, hamar eljövök ellened, és a te gyertyatartódat [rész 1,20.] kimozdítom helyéből, ha meg nem térsz.” (Jel. 2,2-5)

Létrehozva 2011. május 20.