Meg kell nyílnunk Isten új tavasza előtt. Felül kell emelkedni korlátainkon. Az igazi katolikus és apostoli hit az apostoli hitvallásban kel életre. A Glória és a Te Deum nem istentiszteleteink ünnepi kelléke, hanem élő és tüzes hitvallása:

 ”…Dicsőítünk Téged, áldunk Téged,
imádunk Téged, magasztalunk Téged.
Hálát adunk Neked nagy dicsőségedért.
Urunk és Istenünk mennyei Király,
mindenható Atyaisten.
Urunk Jézus Krisztus, egyszülött Fiú.
Urunk és Istenünk, Isten Báránya, az Atyának Fia,
Te elveszed a világ bűneit, irgalmazz nekünk!
Te elveszed a világ bűneit, hallgasd meg könyörgésünket!
Te az Atya jobbján ülsz, irgalmazz nekünk!
Mert egyedül Te vagy a Szent, te vagy az Úr,
te vagy a egyetlen Fölség, Jézus Krisztus,
a Szentlélekkel együtt az Atyaisten dicsőségében Amen.”

 „Téged, Isten dicsérünk, * téged Úrnak ismérünk.
Téged, örök Atyaisten * mind egész föld áld és tisztel.
Téged minden szép angyalok * Kerubok és Szeráfkarok.
Egek és minden hatalmak * szüntelenül magasztalnak.
Szent vagy, szent vagy, * erősséges szent Isten vagy!
(…)

Vall tégedet világszerte * szent Egyházad ezerszerte.
Ó Atyánk, téged *s mérhetetlen nagy Fölséged.
S azt, ki hozzánk tőled jött le * Atya igaz Egyszülöttje.
És áldjuk veled * Vigasztaló Szentlelkedet.
Krisztus, Isten Egyszülöttje * Király vagy te mindörökre.
Mentésünkre közénk szálltál * szűzi méhet nem utáltál.
Halál mérgét megtiportad * mennyországot megnyitottad.
Isten jobbján ülsz most széket *: Atyádéval egy fölséged.
Onnan leszel eljövendő *: mindeneket ítélendő.

Mindennap dicsérünk téged, * szent nevedet áldja néped.
Bűntől e nap őrizz minket * és bocsásd meg vétkeinket!…!”

*

A Jézusról szóló tanúságtétel középpontjában Jézusnak, és az Isten cselekedetének kell állnia, mert:

– A Biblia, az Ó- és Újszövetség erre tanít: pl. “Hirdessétek a népek közt tetteit.” (1 Krón 16,8-9); “Ti pedig választott nép, királyi papság, szent nemzet, megváltott nép vagytok, hogy hirdessétek annak erényeit [Kiv 19,5kG; Iz 43,20k;], aki a sötétségből meghívott titeket az ő csodálatos világosságára.” (1 Pét 2,9).

– Az Egyház kérügmatikus tanítása a kezdetektől ezt az utat mutatja, csak nem szoktuk gyakorolni. (lásd: Összefoglalás: városmissziós képzési füzet 46. o.)

– Az üzenet arról szól, hogy minden tapasztalat ellenére az Úr “mégis” szereti az embert, életet akar neki adni, be szeretne lépni az életébe, sőt a legrejtettebb titkaiba is békét és megoldást kíván vinni.

– Ha én példát akarok adni, akkor betegápolásból és még sok mindenből tudok példát adni, aminek én vagyok a középpontjában, de Jézus szabadítását csak Jézus tetteiben tudom feltárni, megmutatni; a személyes példámnak én vagyok a középpontjában, az Isten tetteinek viszont Isten.

– A tanúságtételben arról tudok beszélni, hogy MIT TETT JÉZUS az életemben., erről szóltak a Jézus által megérintett irgalomra szoruló emberek is, elmondták, hogy ezt és ezt tette Jézus – meggyógyított, visszaadta szemem világát, meghalt értem (helyettem) stb.

– A megszentelődésünk, megváltozásunk a Jézussal történő későbbi, sorozatos találkozásokból ered. Ugyanakkor a vallásos embereknél lehetnek “jobb” ateista-humanista emberek is. Az „emberi példa” ebben a helyzetben pusztán az ember jelleméről, tulajdonságairól árulkodik, de nem Jézus isteni hatalmáról.

A szamariai asszony is Jézusra mutat. Mi változott az életében a rövid találkozás alatt? Szinte semmi. Mindössze egy belső folyamat vette kezdetét, mivel azonban Isten megérintette, erről kitörő örömmel beszélni kezdett. Vallanunk kell Jézusról, és el kell vinni a másikat Jézushoz. Az apostolok tanúságtétele is Jézusról szólt, nem önmagukról, törékeny természetükről. Persze, pünkösdkor hatalmas változáson mentek át máról holnapra, de ez megint nem az ő személyes példamutatásuk, hanem Isten Lelkének viharos, újjáteremtő műve volt. Tanúságtételük azonban Jézusról, Isten tetteiről szólt. Isten irgalmáról kell vallanunk, nem az én teljesítményeimről. Az már későbbi történés, amikor Isten átalakító ereje az életemben látványosan is megnyilvánul, amennyiben engedem, hogy rajtam keresztül Isten szeretete másokra sugározzon. Sajnos a vallásos emberek többségében nem ismerhető fel Isten élete és ereje. Csupán halovány utánzatát tapasztalni a lehetőségeknek, mert nincs Jézussal élő kapcsolatuk, nem tapasztalták meg Isten atyai szeretetét.

Az apostol elemi erővel ösztönöz minket: “Mert miről is van szó? Egyedül arról, hogy bármelyik módon, akár színlelésből, akár meggyőződésből: Krisztust hirdetik, és én ennek örülök. Sőt még inkább örülni fogok.” (Fil. 1,18)

Misszió nélkül a keresztény nem krisztusi, mert nem engedelmeskedik a küldetési parancsnak. A Krisztussal való közösség azonban idővel átformálja az embert Krisztus képmására. Idővel. De a tanúságtétellel nem várhatunk addig, mert olyanná fogunk megkövesedni, amilyenné nem akartunk lenni.

Létrehozva 2011. május 20.