“Amelyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére” (Krónika I. Könyve 26:27) Ez a vers egy mélyreható, életet megváltoztató igazságot nyit meg előttünk. Olyan zsákmányról beszél amit csakis harcban lehet elnyerni. Ha pedig egyszer elnyertük, Isten házának építésére kell felajánlani.

Hiszem, ha megértjük a versben rejlő erőteljes igazságot, megértjük miért engedi meg az Úr a heves szellemi harcot életünkön keresztül. Sok hívő úgy képzeli, hogy ha egyszer megtért, akkor küzdelmeinek vége lesz, élee csendes vizeken fog vitorlázni. Semmi nincs messzebb az igazságtól. Isten nemcsak megengedi csatáinkat, de dicsőséges céljai is vannak azokkal életünkben.

Hát mi is a “hadviselés zsákmánya”? A csatában a győztesek által megszerzett préda, zsákmány, elvett holmi. A Biblia először az I Mózes 14-ik fejezetében említi a zsákmányt, mikor a szövetséges királyok megtámadják Sodomát és Gomorát. A lakosság tulajdonától megfosztva fogságba esik, “És elvivék Sodomának és Gomorának minden jószágát és minden eleségét; és elmenének. Elvivék Lótot is az Ábrám atyafiának fiát .” (I Mózes 14:11-12)

Mikor Ábrám megtudta, hogy unokaöccse fogságba került, összegyűjtötte 318 tagú hadseregét saját szolgái közül és üldözőbe vette az ellenséges király seregét. Az Írások beszámolnak arról, hogy a támadókat utolérték és “megveré őket . és visszahozá mind a jószágot, Lótot is, az ő atyafiát jószágával egybe visszahozá, meg az asszonyokat és a népet.” (14:15-16)

Képzeld el a győzelmes Ábrámot. Örömteli, felszabadított foglyok és mindenféle javakkal teli szekerek hosszú sora követte őt . Mindezek után pedig Melkisédekkel, Sálem királyával találkozott. A Biblia elmondja, Ábrám arra érzett vezetést, hogy a zsákmány tizedét a királynak adományozza. (lásd 14:2o) “Nézzétek meg pedig, mily nagy ez akinek a zsákmányból tizedet is adott Ábrám, a pátriárka” (Zsidókhoz írt levél 7:4)

Micsoda bámulatos jelenet. Isten választottja nagy győzelmet aratott, és zsákmányának egy részét a királynak adta. Miért? Melkisédek “a Magasságos Isten papja vala”. (I Mózes 14:18) Ábrám nyilvánvalóan Isten házának szolgálatára, fenntartására adta a tizedet.

Most próbáld meg elképzelni az alig néhány órával azelőtti helyzetet, mielőtt a támadókat leverte. Akkor Sátán valószínűleg kárörömmel figyelte a történteket. Serege mindenkit és mindent elrabolt a két városból, beleértve az ott élő istenfélő Lótot is. Az igazságos Lót lett volna az egyetlen aki ellenállhatott volna Sátán uralmának a két város felett. De Sátán elvitte Lótot, a jószágok csordáival, az élelemmel és ruhával teli szekerekkel, valamint az arannyal, ezüsttel és drágakövekkel teli ládákkal együtt.

El tudom képzelni, hogyan büszkélkedett Sátán Ábrám öccsének elfogásával: ” Nézd csak Lótot. Láncra verve, megfosztva mindenétől. Ez történik mindazokkal, akik megpróbálják megsérteni felségterületemet.”

De képzeld a jelenetet Ábrám győzelme után. A szövetséges királyok seregei a szurokgödrökbe ragadva teljesen le lettek győzve. És Ábrám a kiszabadította a népet, és visszaszerezte a zsákmányokkal teli szekér karavánt. A zsákmány nemcsak Sodoma és Gomorából származott, hanem a többi kilenc városból is. Sodoma visszakapta az összes ellopott dolgot az utolsó “cipőfűzőig”. De a támadóktól szerzett zsákmányt Ábrám megtartotta.

Itt az alapelv mit Isten meg akar értetni velünk: Az Urat sokkal több érdekli, mint hogy győzedelmesen térjünk vissza a csatából. Nekünk akarja adni a csatában nyert zsákmányt, holmit, szellemi javakat is. Kincsekkel, javakkal teli szekerekkel kell kikerülnünk a csatából. Ez az, amire Pál hivatkozik, amikor at mondja, “De mindezekben felettébb diadalmaskodunk, az által aki minket szeretett .” (Rómaiak 8:37)

A harcban szerzett valamennyi zsákmány Isten templomának fenntartására van felajánlva

Dávid királynak is hasonló volt a hozzáállása a csatáiban szerzett zsákmányhoz. Látjuk ezt egyik, élete végén tett kijelentésében. Éppen kinevezte fiát Salamont, hogy kövesse őt Izrael trónján, és összegyűjtötte a nemzet vezetőit elrendelve, hogy Isten házát kitűnő állapotban tartsák meg a jövőben. Milyen forrást használhattak erre a szent munkára? “Amelyet a hadban való zsákmányból szenteltek vala az Úr házának építésére.” (I Krónika, 26:27)

Nézzük csak, mit jelent ez? Minden katonai győzelem után Dávid felhalmozta tárházaiban a zsákmányt: aranyat, ezüstöt, rezet, faanyagot, pénzt és sok más mindent. De csak egy céllal, hogy minden a Templom építésére legyen felhasználva.

Ugyanekkor kinevezett hivatalnokokat papokat, énekeseket, muzsikosokat, kővésőket, iparosokat, és akik szükségesek a Templom építésére. Majd egy speciális kincsestárat alapított meg a Templom fenntartására és megparancsolta a katonai vezetőknek, hogy hordják a tárházba a harcokban szerzett zsákmányt.

Mikor a Szent Írások a Templom fenntartásáról beszélnek, a héber nyelv “a ház javítását, megerősítését és a felépített ház fenntartását” jelenti. Vagyis a felhalmozott dolgok arra lettek félretéve, hogy a Templom eredeti pompáját fenntartsák, a leromlott részeket megjavítsák és a Ház eredeti szépségét megőrizzék.

Kérdezheted, hol van Isten Temploma ma? Népe a Templom, te is, én is és világszerte minden gyülekezet. Pál szerint testünk a Szent Lélek Temploma és mint az ősi Izráelben, az Úr ma is Templomát a csatákban nyert zsákmányokkal tartja fenn. Ezért megpróbáltatásainknak nagyobb jelentősége van mint csak életünk megőrzése. Minden csatában gazdagságot, készletet és vagyont tesz félre az Úr a számunkra. És ezeket felajánlja Templomának, testének, Jézus Krisztus Egyházának fenntartására.

Csak gondold meg; Salomon megépítette a Templomot, és Isten háza évekkel később is jó állapotban volt, fenntartva azokból a kincsekből amelyeket az előző háborúkból gyűjtöttek. Isten háza életben maradt és funkcionált, mert a nép nemcsak győzedelmesen emelkedett ki minden harcból, de zsákmányban gazdagon is.

A “csatákból való pótlás, ellátás” elvét olvashatjuk több helyen a Biblián keresztül.

1. Dávid élete példa a számunkra, hogy Isten célja a zsákmányszerzés

Míg Dávid és hadserege máshol háborúskodott az Amalekiták megtámadták Ciklágot, és elhurcolták az asszonyokat és gyerekeket, és felégették a várost. Amikor Dávid visszatért, “igen nagy szorultságba juta, mert nép arról beszélt, hogy megkövezik őt, mivel az egész nép lelke elkeseredett fiaik és leányaik miatt. Dávid azonban megerősíté magát az Úrban az ő Istenében”. (I Sámuel 3o:6)

Micsoda szellemi hadakozás. Ez nemcsak Dávid elleni támadás volt. Teljes erejű támadás volt Isten örökkévaló célja ellen is. Az ördög megint Isten “Magva” a megprófétált Messiás ellen harcolt, aki Dávid leszármazottja lenne. És Sátán minden asszonyt és gyermeket ellopott akiken keresztül a “Mag” jöhetne.

Szeretteim, ez minden szellemi háború célja: az ellenség mindig arra törekedett, hogy Krisztus “magvát” elpusztítsa. És ez a tény nem változott a Kereszt után 2ooo év elteltével sem. Sátán még mindig Isten Magvát pusztítja. És ezt azáltal teszi, hogy támadás alatt tart minket, Krisztus Magvát és az a terve, hogy semmissé tegye tanúvallomásunkat.

Dávid érezte a fenyegetést mikor emberei suttogtak ellene. Meg akarták kövezni őt, mert védelem nélkül hagyta feleségeiket és gyermekeiket. De Dávid jól tudta, hogy szíve Istennel békességben van, és az Írás azt mondja, hogy “Dávid azonban megerősíté magát az Úrban”. Azonnal üldözni kezdte az Amalekitákat, megerősödve hitben. Hamarosan megtalálta táborukat, és kiszabadított minden foglyot és mindazt amit elloptak: “És semmilyök sem hiányzott, sem kicsiny, sem nagy, sem fiaik, sem leányaik a zsákmányból sem és mindabból amit elvittek tőlük; Dávid mindent visszahozott.” (I Sámuel 3o:19) Sem ő, sem emberei nem vesztettek el semmit, “fiaikat, leányaikat és semmi mást amit elvittek tőlük.” Úgyszólván még “egy zacskó bab” sem hiányzott.

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2024. május 2.