Azóta, hogy az ember felett kihirdették a halálos ítéletet, nem jöhet létre Isten és ember között olyan életet adó szövetség, amely nem számol a halál és az ítélet valóságával. Ezt látjuk rögtön azután, hogy Ádám fellázadt Isten ellen, de Isten ígéretet tett neki, hogy a kígyó fejére fog taposni. Az embernek el kell szenvednie a bűn következményeit, de reményt kapott arra, hogy Isten ki fogja szabadítani a gonosz fogságából és be fogja takarni halálos mezítelenségét. Ezt olvassuk: „Az ÚRisten pedig bőrruhát készített az embernek és feleségének, és felöltöztette őket.” (1Móz 3,21) Vagyis Isten megölt egy állatot, és annak bőrével takarta el az ember szégyenét. Vér folyt, hogy az ember ne maradjon mezítelen. Ez a minta: „vér kiontása nélkül nincs bűnbocsánat” (Zsid 9,22).

Eszerint rögtön a következő generációban is két testvért látunk, akik közül az egyik (Ábel) vitt véres áldozatot Istennek, és csak az ő áldozatát fogadta el Isten neki kedves áldozatként. Bár nem olvassuk a szövegben, hogy a vér miatt tekintett Isten csak Ábel áldozatára, de feltűnő ez a különbség a két áldozat között. Mintha Ábel megértette volna, hogy az Isten közelébe való visszakerülés folyamatos feltétele a kiontott vér, a helyettes ítélet.

Ugyanezt látjuk Ábrahám esetében is. „Azután ezt mondta neki: Én az ÚR vagyok, aki kihoztalak Úr-Kaszdímból, hogy neked adjam örökségül ezt a földet. Abrám ezt kérdezte: Ó, Uram, URam! Miből tudhatnám, hogy én öröklöm azt? Ezt mondta neki: Hozz nekem egy hároméves üszőt, egy hároméves kecskét és egy hároméves kost, egy gerlicét és egy galambot! Elhozta neki mindezeket, azután középen kettéhasította őket, és mindegyiknek a két felét egymással szemben helyezte el; a madarakat azonban nem hasította ketté. (…) Amikor lement a nap, és koromsötét lett, hirtelen füstölgő kemence és tüzes fáklya ment át ezek között a húsdarabok között. Ezen a napon kötött az ÚR szövetséget Abrámmal…” (1Móz 15,7-10.17-18) A szövetségkötés véráldozathoz kapcsolódott.

Mózesnél is megjelenik a vér motívuma. Miután Isten elhívta Mózest, hogy menjen Egyiptomba és hozza ki népét onnan, Mózes el is indul, de váratlan esemény torpantja meg. „Útközben történt, az éjjeli szálláson, hogy rátámadt az ÚR, és meg akarta ölni. De Cippóra fogott egy éles követ, levágta fiának az előbőrét, Mózes combjához érintette, és így szólt: Véren szerzett vőlegényem vagy! Akkor eltávozott tőle az ÚR. Cippóra akkor a körülmetélés miatt nevezte így Mózest: Véren szerzett vőlegény.” (1Móz 4,24-26) Mintha Isten már a kezdet kezdetén jelezte volna Mózesnek, hogy vér kiontása szükséges a megváltáshoz. Ez a motívum ismétlődik a mózesi szövetségben a páskabárány megáldozásától kezdve a lévita áldozati rendszer megszámlálhatatlan apró rendelkezéséig.

Teljes cikk

Létrehozva 2024. március 28.