…melyet elétek adtam, hallgatva szolgáimnak, a prófétáknak szavaira, akkor olyanná teszem ezt a házat, mint Síló; ezt a várost pedig átokká teszem a föld minden nemzete előtt.” (Jer 26, 4-7)

Könnyen lehet, hogy aki felismeri a mai olvasmány aktualitását – bár méltatlan, bűnös ember, semmiféle hajlama nincs az életszentségre és a szent prófétaságra, s így nem hasonlíthatja magát Jeremiáshoz –, ha nem is istenkáromlónak, de ünneprontónak, vészprófétának, fundamentalistának és nihilistának nevezik, és kiközösítik maguk közül. Immár harminc-negyven éve egyfajta kötelező lelkesedés figyelhető meg az Egyházban, amely mintha nem volna hajlandó tudomást venni a válság jeleiről, s igen nagy illetlenséget követ el az, aki mégis rá mer mutatni a nehézségekre.

A II. vatikáni zsinat kegyelem volt. Az a felfogás azonban, amely az egész egyháztörténelmet hajlamos két részre osztani: „zsinat előtt, zsinat után” – mintha Krisztus előttöt, Krisztus utánt mondana –, nem csupán naiv, de vak és kártékony. E szerint a felfogás szerint a II. vatikáni zsinat soha nem volt megújulást hozott az Egyházban. Pedig ez korántsem ilyen egyszerű és egyértelmű. Bizonyára sokan vannak, akik azóta tértek meg, és ez üdvösségükre szolgál, ám megtérések és szentek azelőtt is voltak… Sajnos, vannak olyan befolyásos egyházi személyiségek, akik – az őket körülvevő udvari prófétákkal együtt – nemegyszer igen éles kritikával illetik mindazt, ami a II. vatikáni zsinat előtt volt, és nem hajlandók meglátni azt a szörnyű belső bomlást, ami ma van. Ők azok, akik a zsinati dokumentumokat nem is ismerve hangzatos jelszavakat tettek magukévá, és azokat szajkózzák: ablaknyitás, dialógus, a világ új értékelése, miközben nem tesznek mást, mint amit romlott természetük diktál. A zsinat „szellemére” hivatkoznak, mert a betűjére nem hivatkozhatnak (ahogy Ratzinger bíboros mondja).

Nem vesszük észre, hogy Jeremiás szavai szerte Európában máris megtörtént valósággá váltak? „A templom Siló hegyéhez lesz hasonlóvá”. Templomok, kolostorok, szemináriumok állnak üresen. Nem Babilon, hanem a sátán van jelen, s nem kívülről, hanem belülről fenyegeti az Egyházat.

A papok, az álpróféták és az egész nép hallotta Jeremiás jövendölését, és haragra gerjedtek ellene, ahelyett, hogy szembenéztek volna a valósággal. Pedig alighanem egyedül ez a szembenézés tehetne szabaddá minket.

(forrás: barsitelekmm.blogspot.hu)

Létrehozva 2012. augusztus 5.