Remegő kézzel nyújtom át az én mezei csokromat: Gondolatok egymás mellett és csokorba fűzve. De olyan teológiai közhelyek, olyan vadon és útszéli árokban nőtt vadvirágok – ezek a gondolatok !! Nincs benne semmi izgalmas, érdekes; inkább százszor és százszor elhangzott okfejtések csűrése és csavarása. Még azt is mondhatom: Semmi meglepő és meghökkentő! – Hát ezért remeg a kezem és benne a mezei csokrom.

De el kell, hogy áruljam: Nem is pályázom az érdekességekre, a kihegyezett fülek kielégítésére, s a szenzáció-éhes igények maradéktalan jóllaktatására és betöltésére. Elsősorban magamnak írom, állandóan az alapoknál maradva, s azokat szüntelen fáradhatatlansággal beledöngetve a lelkembe. Azután írom a mi helyi kisközösségeinknek ‘kereső ismerőseimnek . Írom buzgó híveimnek, pap- és lelkésztestvéreimnek, akikben napról-napra érlelődik a krisztusi hit, s akik az Úr Krisztusnak meggyőződéses és buzgó követői lettek, vagy lesznek, vagyis akikben Jézus él: : Így Neked is, kedves Nővérem és Fivérem. A téma feldolgozása nem klasszikus és megszokott menetet követ. Tudatosan hagyok neki egy-egy kisebb, látszólagos logikai rendetlenséget. Persze nem is egyformán sikerülnek, s így nem is mindenkinek egyformán hasznavehetőek. – De egy biztos: Szeretettel nyújtom át, megimádkozottan irogatom, s felhasználhatóságát rábízom arra a Szentlélekre, aki a mindenséget, s így a mi szíveinket is összeköti: ….és ez a fontos, hogy “összeköti” !

Szeretettel: Karcsi atya

A júliusi Életige letölthető itt.

Létrehozva 2012. július 15.