A keresztény hagyomány azonban nem áll meg a böjt jótékony testi hatásainál. Mivel az embert a test és lélek egységeként tekinti, a test egészségét és a lélek tisztaságát szorosan összefüggőnek tudja. A böjt megszenteli a testet, amely a Lélek temploma. 

A böjt Isten jelenlétébe helyez. Megóv minket attól, hogy gyors pótkielégülésekkel eltakarjuk lelkünk ínségét, és ezáltal nyitva hagyja bennünk azt a sebet, azt az ínséget, amelyet egyedül Isten gyógyíthat meg. A böjt kiváló lehetőség a bűnök és a szenvedélyek elleni harcban, amelyben a cél a szív tisztasága. A harc az ellenség kitapintásával kezdődik. A böjtben önmagunkkal találkozunk, föltárja szívünk ürességét, megmutatja gyenge és veszélyeztetett pontjaimat, hogy hol kell fölvennem a küzdelmet. Rámutat arra, hogy hol hibázhatjuk el embervoltunkat a hármas kísértésben, amelyben Jézusnak is része volt. Ő példát adott arra, hogyan győzzük le ezeket. Ővele a megkísértés hegye a Paradicsom hegyévé alakulhat, és nekünk is angyalok szolgálhatnak, amint ez Jézussal is történt. 

A böjt átformálja és megszelídíti a bennünk élő romboló erőket. Alázatra, engedelmességre és imádságra nevel, melyek a szív kapujának hűséges őrizői. Árnyoldalaink megismerése, bukásaink ui. elvezetnek bennünket a határaink megismeréséig, és így alázatosabbá válhatunk. Tapasztaljuk, hogy nem vagyunk elegendőek önmagunk számára, hogy nem vagyunk urai még saját magunknak sem. Csak az érzi ugyanis a beteljesedés utáni vágyat, aki éhesen ül Isten jelenlétére várakozva. 

A jóllakott test. elnehezül, és eltompítja vele együtt a szív éberségét is. Az éhező azonban a testében érzi, hogy rászorul a kívülről jövő beteljesülésre. Látja, hogy a teste megköveteli a saját jogait, hogy a szelleme nem kezelheti a testét rabszolgaként. Az így megőrzött tiszta szív azonban jótékonyan visszahat a testi egészségre is. A böjt ugyanis nem tisztán a test dolga, amint az imádság sem csupán a lélek dolga. Az imádság mindig is testtel és lélekkel végzett imádság a keresztény életben. A böjt ezt az imádságot teszi intenzívebbé. 

A Szentírás számos helyen tanúsítja, az egyház tapasztalata pedig igazolja, hogy a böjt segíti a gyógyulást és támogatja a kérő imádságot és nélkülözhetetlen a gonosz lelkek elleni küzdelemben. A másokért való böjtölés, a közbenjárás régi gyakorlat az egyház életében. Nem Isten zsarolása a célja, hanem a légkör megtisztítása és annak a megvallása, hogy halálosan komolyan veszem a másik életének a teljességéért való munkálkodást. 

Pusztán a böjt által nem kényszeríthetünk ki semmit. Az a böjt, amely azonban az imádságot támogatja, azért tud célt elérni, mert irgalomból, alázatból és szeretetből fakad. Kifejezi egyben azt a reményt is, hogy Isten a számunkra szükséges összes megoldást ismeri, és képes is megvalósítani őket. 

A böjtünk egyben imádás is. A böjtben az ember odaadja magát Istennek, alázatosan elébe tárja erőtlenségét és imádja őt. Az imádásban az ember már nem akar semmi mást önmaga számára, hanem önmagáról elfelejtkezve egyedül Istent szereti. És pontosan ez az ingyenesség a titok nyitja, ez az, amely termővé és teremtővé teszi a szív légkörét, ez az az ingyenesség az, amiben Isten egyedül tud mozdulni és válaszolni, és ettől lesz oly termékeny a böjt és az imádság. 

A böjtben felébred a szeretet, amely egyedül tud csodákat elérni, szíveket megváltoztatni, és az üdvtörténetünk erről az örömhírről diadalittasan tanúskodik. Ez a böjt és ez a szeretet fakasztja föl az izzó szívekben a virrasztás lelkületét is. Az imádkozók megértik az egyetlen lényegeset, és Isten megérti az imádkozók vágyát. A virrasztás így siettetheti az Úr végleges eljövetelét. Ezért mondhatja az egyház, hogy a világot a keresztények imái tartják meg és viszik előre a beteljesedés felé. 

A böjt egyben a bűnbánatnak is a jele. Az ember megmutatja, hogy nem ragaszkodik a bűnhöz, hanem újra Istenhez szeretne fordulni. A bűnbánat azt is jelenti, hogy nem tagadjuk le megzavart létünk szenvedéseit, hanem a testünkben kihordjuk őket és végigszenvedjük bűneink következményeit. A bűnbánatban megszűnik az elszakítottság, visszatalálunk önmagunkhoz és a közösséghez és a megbékéléshez. 

Létrehozva 2011. május 18.