Róm 8,14-17
Mert akiket Isten Lelke vezérel, azok Isten fiai. Nem a szolgaság lelkét kaptátok ugyanis, hogy ismét csak féljetek, hanem a gyermekké fogadás lelkét, amelyben azt kiáltjuk: ,,Abba, Atyánk!’ Maga a Lélek tesz lelkünkkel együtt tanúságot, hogy Isten fiai vagyunk. Ha pedig fiai, akkor örökösök is: Isten örökösei, Krisztusnak pedig társörökösei, mert vele együtt szenvedünk, hogy vele együtt meg is dicsőüljünk.

Mit vagy kit vezérel Isten lelke?
Az utóbbi évtízedekben, több szektában terjedt el az a tévhit, hogy az embernek nincs lelke. Ezt a tételt ki is dolgozták teológiailag és szentírási részekkel támasztják alá. Azt mondják, hogy Isten, amikor megteremtette az embert a föld porából, éltetõ lelket lehelt belé (Ter 2:7) és így lett az ember élõ teremtmény. Amikor Isten megvonja éltetõ lelkét, akkor az ember meghal és a visszatér a porba ( Jób 34:14-15). Ezért aztán, az ember, csakis a föld elemeibõl és Isten éltetõ lelkébõl áll és nincs neki saját lelke…
Az elõbbi tévhitre következõ kérdéseket tettem fel:
1. Hol tartózkodik az ember személye, én-je, amig él? Mert a föld elemeiben nem lehet és Isten lelkében – Aki ugyancsak személy – sem lehet. A válasz az volt, hogy az ember személye, én-je, ami az öntudatban van, csak az emberi agy mûködésének eredménye;
2. Hová lesz az ember személye és én-je, amiután meghal? Mert a por visszatér a földbe és Isten éltetõ lelke visszavonul. Se itt nincs, se ott nincs… A válasz az volt, hogy addig az ember nincs sehol, megszünik létezni, csak a pora van meg, de a feltámadáskor, Isten lelke újra életre kelti a port és újraalkotja az embert.
Ekkor begépeltem a „lélek”, „lelke”, „lelked”, „lelkem” szavakat a bibliakeresõbe és több száz igerészt dobott ki, amelyben egyértelmûen, egy Isten által teremtett, éltetett, táplált, különálló emberi szellemi-lélekrõl van szó. Sajnos, minden érvelés hiábavaló volt. Erre azt mondtam nekik: még ha én tévednék, akkor is megmaradnék hitemben, mert az én hitem sokkal többet ígér, mint a tiétek.
Az én hitem azt ígéri, hogy nem szûnök meg a halálommal, hanem ha meghalok is, élni fogok:
(Jn 11.25) Jézus így folytatta: „Én vagyok a feltámadás és az élet. Aki hisz bennem, még ha meghal is, élni fog.
Az én hitem azt ígéri, hogy amikor meghalok ugyanott leszek, ahol üdvözítõ Uram van:
(Jn 12.26) Aki nekem szolgál, az engem kövessen, s ahol én vagyok, ott lesz a szolgám is.
(Jn 14.3) Ha aztán elmegyek, és helyet készítek nektek, újra eljövök, és magammal viszlek benneteket, hogy ti is ott legyetek, ahol én vagyok.
Az én hitem azt ígéri, hogy már halálom napján ott leszek a mennyben az Úrral és nem kell megvárnom a feltámadást, hogy újra láthassam Õt:
(Lk 23.43) Ezt válaszolta neki: „Bizony mondom neked, még ma velem leszel a mennyben.”
Hogy az embernek lelke van, amely pontos mása az ember testi formájának, azt sok szentírási rész bizonyítja. Csak két példa: Sámuel megjelenik a halottidézõ asszonynak Saul kérésére ( 1 Sám 28:9-19). Az Úr Jézus, amikor feltámadása után megjelenik az apostoloknak, kéri, hogy tappintsák meg és gyõzõdjenek meg, hogy nem szellem (Luk 24:39).

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. június 4.