I. Az egység kovásza

Korunkban szervezetek, konferenciák és magas szintű találkozók jönnek létre azzal a céllal, hogy az emberiség egységéért dolgozzanak. De nem kevésbé figyelemre méltók ebben a munkákban a „lentről jövő” kezdeményezések sem. Szerte a világon kisebb-nagyobb közösségek alakulnak, amelyek a keresztények és a világ egységének ápolását tűzik ki célul. E közösségek jellemzője: egyrészt (befelé) a szeretetegységek ápolása, másrészt (kifelé) az emberiség szolgálata. Hatásuk nagy. Szinte láncreakció indul meg körülöttük.

Kiemelkedő példa a Taizéi közösség. Alapítójuk Roger Schutz (ejtsd: Rozsé Sütz), ez a világhírű protestáns szerzetes. Fiatal korában felébredt benne az emberiség egysége utáni vágy. Érezte, hogy mindenekelőtt a keresztényeknek kell egynek lenniük, hogy a világ egységének kovászai lehessenek. A különböző keresztény egyházak közt a történelem folyamán sok vita és csatározás folyt. „Roger testvér” elhatározta, hogy létrehoz egy olyan férfiközösséget, amelynek tagjai különböző keresztény egyházakhoz tartoznak. Közös életükkel fogják bizonyítani, hogy a különböző hitvallású keresztények képesek testvéreikkel együtt élni. Néhány vállalkozó társával letelepedtek a franciaországi Taizében (1943-ban). A közösség tagjai napközben dolgoztak, reggel és este közös imára, pihenésre jöttek össze. Mintegy 20 évig semmi különös nem történt körülöttük. Számuk lassan nőtt. – Az 1960-as években azonban a keresztény világ felfigyelt rájuk. Egyházi vezetőik meghívták őket, hogy mondják el tapasztalataikat. Majd fiatalok egyre növekvő – százezres – tömege kereste fel közösségüket. És ma indításukra világszerte alakulnak a különböző egyházak tagjaiból álló keresztény közösségek ugyanazzal a céllal: hogy megéljék maguk között a testvéri egységet, és szolgálatára legyenek minden szükséget szenvedő embernek.
Ugyancsak a keresztények egységének előmozdítója és tanúja a fokoláre mozgalom. A fokoláre lelkiség célja, hogy a keresztények, s a jóakaratú emberek „egyek legyenek”, Jézus vágyának megfelelően (Jn 17, 20-24). A fokoláre közösségekben együtt élnek különböző egyházak keresztényei – az igére és a kölcsönös szeretetre alapozva közös életüket. A fokoláre egész világon elterjed mozgalma mindenütt meghívja tagjait, hogy ápolják a kölcsönös szeretetet a más egyházakhoz tartozó keresztényekkel, és minden jóakaratú emberrel.

Az írás elolvasható itt.

Létrehozva 2012. május 31.