(LifeSiteNews) – Kérdés: „Anya, hogyan lehet egy ateista, aki támogatja az abortuszt, tagja a Pápai Élet Akadémiának?” A válaszom: „Nem hiszem, hogy az élet számukra azt jelenti, amit számunkra jelent.”

Ez a szóváltás egy nemrégiben sugárzott Remnant TV-adás nézése közben juttatta eszembe Kenneth Baker atya SJ bölcs figyelmeztetését a 2018-as monterey-i latin misés konferencián. Az atya, aki egyre idősebb lesz, nem tartott előadást, de jelen volt. Gyakran méltatták és nem egyszer felkérték, hogy beszéljen. Végül mégis volt egy olyan mondanivalója, és Baker atya ezen egyetlen figyelmeztetése – Athanasius Schneider püspök előadásával együtt – számomra a konferencia legemlékezetesebb pillanata volt. Az atya bölcs szavai, az én sokkal kevésbé kifinomult módon újrafogalmazott szövegezésemben az volt, hogy háború folyik a szavakkal, és fontos, hogy a helyes szavakat használjuk, és ne vegyük át azok szavait, akik keresztény kultúránkat akarják elpusztítani. Ezt úgy tehetjük meg, hogy ragaszkodunk egy megállapodáshoz a kifejezésekről, nem fogadunk el zavaros kifejezéseket, és megkérdőjelezzük azokat az intézményeket, melyek olyan kifejezéseket használnak, melyek célja keresztény kultúránk elpusztítása.

A megegyezés a kifejezésekről fontos, amint azt a Pápai Élet Akadémiáról szóló nyitó beszélgetés is mutatja. Mit értenek élet alatt? Első benyomás alapján a hívő katolikusok azt feltételeznék, hogy ennek az akadémiának az a feladata, hogy megvédje az ártatlan emberi életet a fogantatás pillanatától a természetes halálig. Az élet viszont elég tág fogalom. Ha figyelembe vesszük az érintetteket és a felszólalásra felkérteket, talán inkább a minőségi élet érdekli őket. Nos, az életminőség a megfigyelők szemében van. Isten értékel minden különböző minőségű életet. Az a csecsemő, aki megszületik, levegő után kapkod, majd a megkeresztelés után eltávozik ebből a világból, Isten számára mérhetetlenül értékes életet élt, és most a mennyben van az Ő angyalaival. Vajon azok, akik nem hisznek Istenben, egyetértenek ezzel? Nem. Ők úgy látnák, hogy annak a csecsemőnek az élete nem volt minőségi. Ezért fontos, hogy még az intézményes egyházon belül is megegyezzünk egy olyan szó definiálásában, mint az élet.

Egy másik szó, melyet a modernisták helytelenül használnak, a bűn. A bűn szót úgy változtatják meg, hogy az emberi viselkedés hiányosságait vagy következményeit jelenti, nem pedig az egyén közvetlen engedetlenségét Isten törvényeivel szemben. A halál kultúrája és a modernisták mesterei a zavaros kifejezések használatának, és nekünk kell kényszeríteni őket, hogy kimondják, amit gondolnak.

El kell kerülnünk, hogy saját beszédünkben zavaros kifejezéseket használjunk. A méltóságteljes halált és az asszisztált öngyilkosságot mindig eutanáziának kell nevezni. Az eutanázia sokkal csúnyább gondolatmenettel jár. Az „azonos neműek házassága” és a „melegek párkapcsolata” kifejezéseket kerülni kell az olyan szavak helyett, mint homoszexuális vagy szodomita. Nyilvánvaló, hogy a házasság szót nem lehet használni, amikor két homoszexuális együttéléséről beszélünk, mert a házasság nem ilyen. Ez a fogalmakkal való visszaélés lenne. Lehet, hogy úgy érzed, hogy régimódi vagy túlságosan leíró vagy, amikor helyesen használod a szavakat, de a politikailag korrekt terminológiával való foglalkozás elősegíti a bűnös cselekedetekkel kapcsolatos egészséges megbélyegzés megszüntetését.

Vannak más divatos szavak, amelyek első ránézésre ártalmatlannak tűnnek, de úgy vélem, hogy kárt okozhatnak kultúránkban. Senkit sem bátorítok, hogy szórendőrré váljon, de mindannyiunknak meg kellene fontolnunk azokat a kifejezéseket, melyek bekerülnek személyes szótárunkba, és melyek rosszul értelmezik a gondolkodást. A testvér szó modernkori újjáéledése zajlik. Az elmúlt 100 év során meredeken emelkedett e szó gyakorisága, és az utóbbi körülbelül tizenhat évben elérte a csúcspontot. Van néhány probléma ezzel a szóval. Először is, valószínűleg a válások és újraházasodások számának növekedésével vált egyre gyakrabban használt kifejezéssé társadalmunkban, mivel csökkenti a féltestvér vagy mostohatestvér kifejezés használatát, vagy a szüleink korábbi és későbbi házasságaiból származó testvéreink kusza magyarázatát. Másodszor, ez tényleg egy gendersemleges szó. Azt hiszem, ez az oka annak, hogy összerezzenek, amikor fiatal katolikusoktól hallom kimondani. A Led Zeppelin [együttes] Ikarus logójának képe jut eszembe – se nem testvér, se nem nővér, csak egy csomó azonosíthatatlan Ikarus.

Egy másik szó, amit elkerülök, hogy használjam, az evolved (kialakult), amikor fejlődésre gondolok. A vállalatok nem kialakulnak, a koncepciók nem kialakulnak, az autótervek nem kialakulnak. Ezek fejlődnek. A fejlődés sokkal jobb kifejezés. Az evolvál helytelen használata az ember evolúciójának elfogadását ösztönzi. A ’kialakult’ szót veszélyes használni, mert használata a tudományos spekulációk tudományos tényként való elfogadását ösztönzi, és azt a elképzelést, hogy az ember folyamatosan fejlődik, ami a felvilágosodás tiszta találmánya. Én inkább a fejlődés szót használom.

Ha megnézzük a meleg szóval kapcsolatos trendeket, egyértelmű, hogy a szó jelentése megváltozott. Lassú hanyatlás figyelhető meg a szó tömeges használatában, ahogy a szó [jelentése] 200 év alatt megváltozott a homoszexuális jelentéssel, 1980-ban határozottan alacsony volt a [szó] előfordulása, amit a ’80-as és ’90-es években a szó használatának meredek emelkedése követett. A meleg szó egyértelműen szerepet játszott a homoszexuális cselekedetek normalizálásában az amerikai kultúrában. Úgy vélem, hogy a szó jelentését szándékosan megváltoztatták, ami sajnálatos tény.

Az utolsó szó, amit kiragadok, az a teremtő [kreátor] vagy alkotók [kreálók] szó. Mi készítünk dolgokat. Csodálatos dolgokat készítünk, és gyönyörű dolgokat készítünk. Mégsem teremtünk. Isten teremt. Isten minden dolgot a semmiből teremtett. Amikor egy anya süteményt süt, szüksége van lisztre, tojásra és vajra. Nem teremt egy tortát, hanem süteményt készít. Amikor látom a szavak trendjeit az entomológiai honlapokon, és látom, hogy hasonló módon emelkednek, nem tudom nem feltételezni, hogy ez a szándékos szómanipulációnak köszönhető. A kreálók [creatives] népszerűsége a testvér [sibling] szóhoz hasonló pályán növekedett.

Ez persze nem jelenti azt, hogy megállítom barátaimat és szomszédaimat, és kijavítom a terminológiájukat. Ez udvariatlanság lenne, de úgy gondolom, hogy szembe kell szállnunk azokkal az intézményekkel, amelyek szándékosan megváltoztatják a keresztény értékeket azáltal, hogy új terminológiát alkalmaznak a nyomtatványokon. A nyilvánvaló intézmény, ami eszembe jut ilyenkor, az orvosi intézmény. Amikor 2020-ban a babát megszültem, a papírokon sehol sem szerepeltek a hagyományos anya és apa kifejezések. Ezeket a kifejezéseket inkább a szülő szülő és a nem szülő szülő szavakkal helyettesítették. Egy másik példa erre az éves betegadatok frissítése, amely a hagyományos férfi/nő opció helyett új gender terminológiát használ. A szexuális preferenciára vonatkozóan is sok lehetőség volt. Ezt az űrlapot a tizenkét éves fiam számára töltöttem ki. Panaszkodtam az orvosomnak. Egyetértett velem, de közölte velem, hogy többé nem tudja elfogadni a Medicare és Medicaid terveket, ha nem használja a nyomtatványokat. Szenvedélye az időskorú betegekkel való munka, és az idősek szeretik őt. Elmondta, hogy levelet írt a szenátornak, és válaszul kapott egy formanyomtatványt. Hát nem szomorú, hogy az orvosokat meg sem hallgatják? Ettől függetlenül jó, hogy elküldte a levelet. Azt tanácsolta, hogy ne töltsem ki a demográfiai adatokat, mert azoknak semmi közük az egészséghez, és igaza van. Ez a beszélgetés fontos volt, és tovább kell beszélgetnünk.

Kényszerítsük a modernistákat és a halál kultúrájának embereit, hogy elfogadják a kifejezéseket, amikor velük kapcsolatba lépünk. Elemezzük azokat a szavakat, amelyeket mi magunk használunk. És végül pedig mindenképpen szálljunk szembe azokkal az intézményekkel, amelyek olyan szavakat használnak, melyek célja, hogy átformálják az értékeinket. Még ha ez nehéz harcnak is tűnik, ne adjuk fel harc nélkül.

Forrás angol nyelven

Létrehozva 2024. március 3.