“Azt szokták mondani, hogy a hívő embernek a “zsebe” tér meg utoljára. Ez alighanem igaz, mert ismerek sok olyan templomos, bibliás szentéletű atyafit, akinek nincs fogalma arról, hogy mi is a tized” – ismeri el a szentéletű és tudós Zs. Tüdős Klára, akinek volt bátorsága, mert akart, Isten markában élni!

Bár a “tized” fogalma erősen a középkor egyházképéhez kötődik, mégis a forrása és gyökere máshol keresendő. Gondolkodjunk együtt, és megértjük a “Tedd ezt, és élni fogsz!” misztériumát. Maga Jézus, nem győz bennünket figyelmeztetni: “Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit esztek, vagy mit isztok…” (Mt.6,25). Máshol: Adjatok, és akkor ti is kaptok. Jó, tömött, megrázott és túlcsorduló mértékkel mérnek öletekbe. Mert amilyen mértékkel ti mértek, olyannal mérnek majd néktek is.”(Lk.6,38) De valljuk meg őszintén, mi, akik a TV előtt szerezzük be napi információinkat, és rádiót hallgatva, újságot olvasva rendezzük be életünket és megélhetésünket, félünk bízni e jézusi igékben! Bár azt is tanította: ”Ahol a kincsed, ott a szíved is.” – mégis miért adnánk fel összeokoskodott megélhetésünk egy részét, (tizedét), amikor minden pillanatban elveszíthetjük mindenünket. Igaz, hitvallásunkban így mondjuk: “feltámadt a halálból”, hogy most is él, szeret, és gondoskodik rólunk, de melyikünk veszi ezt komolyan?

Milyen nehéz is elhinnünk, hogy nem pusztán Jóbnak, de nekünk is szól az ígéret: “A pusztulást és a drágaságot neveted, és a fenevadaktól se félsz.(…)Majd megtudod, hogy békességben lesz a te sátorod, s ha megvizsgálod a te hajlékodat, nem találsz benne hiányt.”(Jób:5,18-27.)Igen,  erre lenne a legnagyobb szükségünk az evilági bizonytalanságok közepette! De mintha elhagyott volna bennünket az Isten. (Nagyobb istentelenség szakadt ránk, mint eleinkre a pogány Rómában. Esetleg tévednék?) 

Mit mond Ő? “Térjetek vissza hozzám, és én is visszatérek hozzátok – mondja a Seregek Ura. Azt kérdezitek: «Hogyan térjünk vissza?» (…) Márpedig ti megcsaltok engem! Azt kérdezitek: «Mivel csaltunk meg?» A tizeddel és a felajánlásokkal. Szolgáltassátok be hiány nélkül a tizedet… Akkor aztán próbára tehettek engem – mondja a Seregek Ura. Meglátjátok, hogy megnyitom az ég csatornáit, és bőséges áldást árasztok rátok. Boldognak mond majd benneteket minden nép, mert a boldogság országa lesztek – mondja a Seregek Ura.”(Mal.3,6-12.) A fentiekben már valló jézusi tanítvány is belátja: “Mert hát nem akarjuk megtanulni, hogy az enyémnek a tizede az mindig a másé, mert Isten így rendelkezett. Én, amikor semmink se volt, évekig éltem hívő testvérek tizedéből…”(Zs. Tüdős Klára: Isten markában élni) 

Jómagam, aki a kisváros és a falu tapasztalatait szemlélem, megértem sokak aggodalmát. Sokszor tettét fel titkon és hangosan a kérdést: “Nem lopja-e meg pénzünket a pap?” Igaz, addig még nem jutottunk el, hogy nem a papnak, nem is a templomnak, hanem az Istennek adjuk, (legtöbbször nem adjuk) a tizedet! A pap, Jézus nyájának pásztora, csak gazdálkodik jól-rosszul Isten javaival, melyről az Úr fogja elszámoltatni (az egyházi illetékesekkel együtt).

Tudom, sokakat megtéveszt az Egyház engedménye az egyházi hozzájárulásokról (helytelenül: egyházi adóról), de ez inkább arra vonatkozik, hogy bevezessen az adakozás örömeibe! Épeszű ember bizonyára nem gondolja, hogy évi 1-2 ezer forinttal intézi el alkotójának rendelkezéseit! (E sorok írója is igyekszik családja minden jövedelmének tizedét az Úrnak visszajuttatni, mégis hiány nélkül élünk, ha tetszik: “mannából”!) “Azt mondom ugyanis: Aki szűken vet, szűken is arat, s aki bőven vet, bőven arat. Mindenki elhatározásának megfelelően adjon, ne kelletlenül vagy kényszerűségből, mert Isten a vidám adakozót szereti. Isten elég hatalmas ahhoz, hogy bőven megadjon nektek minden adományt, hogy mindig és minden tekintetben bőven ellátva készen legyetek minden jótettre.” (2Kor.9,6-9.)

A katolikus egyre-másra azt hallani, hogy hívők, akik becsületesen megadják Istenüknek a tizedet, a romló életkörülmények ellenére, hiány nélkül élnek! Protestáns barátaim azt mondják, hogy ez természetes, mert Isten szereti az engedelmességet. Bennem csak az kelt megütközést, hogy a még oly “zajos” Hit Gyülekezetben is képesek megadni minden jövedelmük tizedét a csoportosulásuk szolgálatára, de egy-két katolikus hittestvérem jobban bízik anyagi ügyeskedésében, mint az isteni áldásban. Két úrnak szolgálni pedig nem lehet! Mégis azt kiáltom: vigyázat! Nehogy úgy járjunk, mint Ananiás és Szafira! (Apcsel.5,1-6)

“Ha a hívő nép komolyan venné és becsületesen megadná minden kapott javából a tizedet, nem volna senkinek anyagi gondja köztünk, s a világ megértené a szeretetről szóló bizonyságtételünket.” (Zs. Tüdős Klára)

Létrehozva 2022. január 19.