Visszatérő és igen fontos kérdés a hitgyakorló és a vallás felé nyitni szándékozó családok életében egyaránt, hogy hogyan „vezessék be” otthon a vallást a gyermekek életkori sajátosságainak megfelelően. Kelemen László atya, az Esztergom-Budapesti Főegyházmegye Hitoktatási Felügyelőségének vezetője és Poósné Czinege Julianna gyakorló hitoktató javaslataiból, ajánlásaiból készített összefoglalónk a témakör legfontosabb gyakorlati tudnivalóiról ad tájékoztatás és színes ötlettárat.

Milyen életkorban és miként lehet közel vinni a gyermekeket a valláshoz?

A gyermekek egyház, vallás, és egyáltalán: Isten felé terelgetésének megkezdését nem lehet életkorhoz kötni. Akkor érdemes elkezdeni, amikor a szülő felismeri a szívében a kapcsolódási vágyat Isten iránt, és rájön, hogy a gyermekét ebben a szeretetben szeretné nevelni, elindítani, akkor kezdje el, ne várjon! 

Ebben a plébániák a legkülönfélébb csoportokon, programokon és információforrásokon keresztül igyekeznek segíteni már a legfiatalabb életkortól kezdődően.

A várandósság ideje áldott időszak, amikor az anyaméh rejtekben formálódó gyermekre gondolunk, akinek mi még a nemét sem tudjuk, Isten már ismeri és könyvébe jegyzi őt (vö. Zsolt 139.). Isten szeretetét felismerve, megtapasztalva, benső késztetést érzünk arra, hogy a gyermekünk is ebbe a szeretetkapcsolatba nőjön bele. Ezért egészen korán, a gyermek pár hónapos korában már érdemes megkeresni a plébánián a Baba-Mama Klubbot, ahol hasonló élethelyzetben élőkkel találkozhat az édesanya, beszélgethet, és bekapcsolódhat a plébániai közösségbe.

Később a különböző oktatási helyszíneken már hitoktatóval találkozhatnak a gyerekek és a szülők, elsőként az óvodai hittanokon. Itt játékos, éneklős, bábozós foglalkozások keretében fontos kérdések merülnek fel a gyermekekben, és mély beszélgetések alakulhatnak ki ebben a bizalmi légkörben. Az óvodás hittanon való részvétel lehetőségét az intézmény felajánlja, a szülő pedig igény szerint tud jelentkezni rá.

Az iskoláskorú gyermekek számára a közoktatásban is megjelennek a kötelező hit- és erkölcstan órák. Ennek jelenlegi formája egyszerre rejt magában lehetőségeket és kihívásokat. Bátorítjuk a szülőket, hogy válasszák a katolikus hittant, és vegyék fel a kapcsolatot a hitoktatóval! Akinek korábban nem alakult ki szorosabb kapcsolódási lehetősége a plébániával, az a hitoktatókon keresztül jelentkezhet a plébániai csoportokba, ezáltal szorosabb kötődés alakulhat ki a templom felé, akár a hittanos barátok támogatásával.

Nagyböjtben gyűjtögessék a családok a jócselekedeteket. Minden jócselekedet egy kanál liszt; ezt összegyűjtve, ebből süthetik meg közösen a kicsik és a felnőttek a húsvéti kalácsot. Nagyböjti időszakban a keresztút imádsága végezhető a gyerekekkel családosan is, akár szentmisék után a templomi keresztút stációit mutatva, akár a környék kálváriáit felkeresve. Szeretik a gyerekek, amikor otthon elkészítjük a szentsírt, fűmaggal beszórva, és épp húsvétra borul zöldbe a cserépedény. Elgördítjük a követ: és üres a sír!

A szent három nap liturgiájához kapcsolódva – mely csúcspontja az egyházi évünknek – a kisebbeknek az utolsó vacsora emlékére odahaza pászkát süthetünk, a családfő megmoshatja a családtagok lábát, Legóból megépíthetjük a nagyheti eseményeket, közösen meglátogathatjuk a Szentsírt és húsvét örömét énekeljük a templomban és otthon.

A jócselekedetek gyűjtése, az apró kedvességek egymás iránt vagy az áldozatvállalás, a lemondások kis lépései nemcsak Istenhez visznek közelebb, hanem a családi egységet is erősítik.

Az egyik legjobb otthoni „módszer” a vallásos nevelés megkezdésére az, ami már a nagyszüleink  idején is működött: a reggeli és/vagy az esti közös, családi imádkozás. Ezek alkalmával mindenki megáll a napi teendőkben, elcsöndesedik egy rövid időre és elmond egy rövid imádságot, esetleg egy gondolatot, de sor kerülhet közös éneklésre is.

Így a hitünk megélése átszövi a mindennapjainkat, életformánkká lesz, melybe belenőnek a gyerekek, ha eléjük éljük azt. 

Ehhez néhány további ötlet:

• Mikor reggel ébresztjük a gyerekeket, már kezdhetjük közös imádsággal a napot: énekkel, saját szavainkkal, kötött imával. Istennek ajánlva magunkat és az Ő áldását kérve a napunkra, döntéseinkre.
• Az étkezések előtt és után imádkozunk, énekelünk.
• Este lefekvés előtt imádkozzon együtt a család! Szent II. János Pál pápa és Teréz anya mondta sokszor: „az együtt imádkozó család együtt is marad”. Megtaníthatunk kötött imádságokat a gyerekeknek, melyek később segítenek a személyes istenkapcsolat felé. Segít, ha saját szavainkkal is hálát tudunk adni.
• Az esti ima után a családtagok kis keresztet rajzolhatnak egymás homlokára, áldást kérve egymásra.
• Amikor megszólal a harangszó, vagy amikor mentőt hallunk, mondjunk el egy fohászt

A teljes cikk elolvasható itt.

Létrehozva 2023. szeptember 21.